Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Tanulmányok Pest megye történetéből Erdélyi - a maga eszközeivel - szintén sokat tett azért, hogy a nyugalom és összefogás régóta vágyott jelszavát meggyőző választási programmal hitelesítse. „Félre a jelszavakkal! Jöjjön végre a komoly alkotás és munka korszaka!”81 - követelte a programbeszédében és fel is sorolta a legfontosabb teendőket. A földreformtörvény végrehajtása, kislakásakció kisembereknek, kedvező földbérletek a kisparasztok- nak, a népegészségügy fejlesztése, a falusi kultúra támogatása, a felsőoktatás fejlesztése - és közben a sokat ígérő álapostolok okozta veszélyre is felhívta a ceglédiek figyelmét. Az újságok pedig naponta közölték azoknak a listáját, akik Erdélyi Aladár zászlaja alá álltak. A három egyház, a gimnázium, a polgári iskola, a posta, az állampénztár, az állomás, a külterületi tanítók voltak az elsők, aztán következtek a társadalmi egyesületek, az iparosok testületé, a földbérlők, a földmunkások egyesülete, a Hengermalom munkásai és a Mozdonyvezetők Köre. Az nem derül ki, hogy a csatlakozást milyen formában nyilvánították ki a leendő Erdélyi-választók, és arra sincs magyarázat, hogy a negyedik egyház (a zsidó hitközség) miért maradt ki a felsorolásból. Az egyik hírben szerepel ugyan a Kereskedelmi Kaszinó neve, amely köztudottan a helyi zsidóság egyik találkozóhelye volt, de ezen kívül más nem utal arra, hogy velük is számolt (volna) az Egységes Párt. A nyílt antiszemita uszítás egyébként kikerült a sajtótémák közül, bár egy-két aggasztó hang azért ébren tartotta a nyugtalanító érzéseket. Erdélyi igyekezett elkerülni, hogy e témáról vagy bármi hasonlóról Lendvaival szót váltson; ennél sokkal többre becsüli Ceglédet, üzente az egyik őt kérdező újságírónak. „Programbeszédje szerint önmagát így az önimádás tüzében mindig csak magát fogja látni”82 - ez viszont a Ceglédi Hírmondó Lend- vairól szóló kommentárja, amihez valóban nem szükséges egyéb magyarázat. Feltűnő, hogy ez alkalommal nem jöttek Ceglédre a politika országos tekintélyei. Csak a sajtóban jelent meg egy, a ceglédi választókerület hazafias közönségéhez intézett felhívás, amelyben Bethlen miniszterelnök, a földmívelésügyi miniszter és a kormánypárt vezetője Erdélyit ajánlotta a választók figyelmébe.83 A hírek szerint a december 8-án tartott választás rendben zajlott le, csak azok reklamáltak - immár menetrendszerűen -, akik kimaradtak a névjegyzékből. A vesztes természetesen csalást kiáltott és terrorra hivatkozott, de a végeredményen ez mit sem változtatott. A nyílt választás eredménye nem érhetett senkit meglepetésként. A 10 645 főből 7 962 fő ment el szavazni, közülük 4 374 fő Erdélyi Aladárra (Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt), 3 318 fő pedig Lendvai Istvánra (Keresztény Gazdasági és Szociális Párt) voksolt; 1 056 többséggel tehát Erdélyi Aladáré lett a ceglédi mandátum.84 „A mostani választás végre egy táborba tömörítette a legkülönbözőbb osztályhoz tartozókat, a haragosakat is, a békétlenkedőket is és megszületett az igazi egység, az igazi testvériesség, az igazi szeretet pártja”85 - ünnepelt a Ceglédi Napló, és ugyancsak a régi szokás szerint, a győztes ezúttal is békét kínált a vesztesnek. A vesztes magyarázatára egyetlen ceglédi újság sem volt kíváncsi, a győzelem okát viszont szinte mindenhol kommentálták. „Cegléden az történt, hogy megbukott a demagógia és megbukott Lendvai István is” - válaszolta ugyancsak a Ceglédi Napló a „terrort” emlegető híresztelőknek. Ami pedig a terrort illeti, arról éppen egyes kormánypárti vezető emberek tudnának beszélni, helyesebben felhecceit, mindenre kapható csőcselék által bevert ablakaik”86 - írta a tudósító, aki emlékeztetett a Verhovay-korszakban megtörtént hasonló esetekre. Az iparosok „átállása”, az ellenzék durva személyeskedése, a kormány intézkedéseinek megakadályozása, a politikai munkátlanság, a dac, a hiúság, az üres jelszavak az újságok szerint mind hozzájárultak Lendvai bukásához. „Az idő megérlelte az igazságot és kijózanította a polgárságot a 81 Dr. Erdélyi Aladár diadalútja! Ceglédi Napló, 1926. november 30. 82 A mérleg. Cegléd és Környéke, 1926. december 3. 83 Ceglédi Kisgazda, 1926. december 5. 84 A képviselő választás. Ceglédi Kisgazda, 1926. december 11. 85 Testvéri kézszorítás. Ceglédi Napló, 1926. december 10. 86 „Mi történt Cegléden?” Ceglédi Napló, 1926. december 16. 101
