Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje - A balkezes korszak szobrászati alkotásai Hiátus az életműben — a „balkezes korszak” művészettörténeti feldolgozatlansága Ferenczy Béni betegségének részletei tehát a mai napig jelen vannak a köztudatban, s mind a hazai irodalomtörténet, mind az egyetemes neurológiai kutatások számára fontos adalékokat szolgáltatnak. Ezzel szemben a művészettör- ténet-írás mellőzte a témát, nagyobb hangvételű elemzés a mai napig nem született a művész utolsó korszakáról. Ferenczy alkotóképességének regenerálódását a korabeli szakirodalom bár gyakran érintette, mindig csak az említés szintjén foglalkozott vele, kerülve a művekre kiterjedő, elemző értékítélet alkotását. A balkezes korszak rendszerint heroikus jellege miatt került a művészettörténeti írásokba, amelyek a művész emberfeletti küzdelmének dicsőítésén, győzelmének ünneplésén nemigen jutottak tovább. A korszak szoborműveit, grafikai alkotásait is csupán kísérő dokumentumokként, illusztrációkként publikálták, mintsem a szakmai elemzés tárgyaiként. Amire támaszkodhatunk az csupán néhány rövid említés, pár mondatban összefoglalható gondolat. Ami ezen írásokban közös, az elsősorban az az állásfoglalás, miszerint Ferenczy Béni utolsó alkotókorszaka fontos, elhagyhatatlan eleme az életműnek. Genthon István 1961-ben Ferenczy Béni új munkáit a korábbiakkal egyenrangúként említette, dicsérve a bennük újdonságként megjelenő dinamikát, Frank János pedig üde, finom csendéleteit emelte ki.24 Perneczky Géza a művész halálának évében írt tanulmányában Ferenczy kései grafikájában a reneszánsz szépség normáiról való lemondását hangsúlyozta, mely ellensúlyként lépett fel a művész korábbi életművével, illetve kései szobraival szemben.25 Tolnay Károly, a reneszánsz művészet nemzetközi szinten elismert teoretikusa, 1979-ben egyenesen Michelangelóhoz hasonlította a szobrász utolsó évtizedének alkotókorszakát, a beteg művészt azon nagy mesterek közé sorolva, akik pályájuk végén nem saját érett koruk vívmányait ismételgették, hanem helyette egy új ultima manierá-t fejlesztettek ki.26 Tolnay szerint Ferenczy Béni a korábbi mediterrán klasszikus kötöttségekből szabadította fel magát, visszatérve a nagybányai természetszeretethez, egy sajátosan új fejlődési korszakot nyitva ezzel művészetében.27 Kontha Sándor a művész kései, 1953-ban kezdődő korszakának egyenes folytatásaként írja le az agyembóliát követő alkotóperiódust, melyben csupán a kevésbé ügyes bal kéz munkája jelentett elmozdulást a felvett irányhoz képest.28 Ez némiképp megfeleltethető a Tolnay-féle állásponttal, hisz Tolnay az utolsó, természetközeli periódushoz sorolta többek között Ferenczy Béni fákról készített sorozatát is, melyet a művész igazából 1956-ig bezárólag készített. Lényegében tehát ő sem a tragikus esemény bekövetkeztétől számítja az utolsó korszakot. Mint írja: „A természeti (fizikai) katasztrófán, a megsemmisülésen diadalmaskodott a szellem, és ilyen értelemben betegsége nyilván segítette is az ultima mariiéra kifejlesztésében.”29 A betegség tehát többek értelmezése szerint nem az utolsó korszak elindítója volt, hanem csupán alakulásának egyik tényezőjét jelentette. Bár számos művészettörténész szentelt hosszabb-rövidebb értekezést Ferenczy Béni művészetének, igazi monográfia, oeuvre katalógus ez idáig nem született.30 Jelenleg a legátfogóbb hozzáférhető munka a témában Illyés Mária 1981- es kiadatlan doktori disszertációja, mely ugyancsak 1956-ig foglalkozik az életművel.31 Mint írja, a balkezes periódus műveinek méltatása egy külön tanulmányt érdemelne. Dolgozatának végén az utolsó korszak alkotásait két csoportra osztja: utolsó plasztikái kapcsán említi a művész hatalmas szobrászi tudásának továbbélését, azonban szemléletbeli, formai újítást nem vél felfedezni bennük. Ezzel szemben akvarell csendéleteit különleges, feledhetetlen alkotásokként írja le, melyekben véleménye szerint egy tiszta, naiv érzelmi világot tükröző, ösztönös művészet tárni elénk. így tehát Illyésnél is helyet kapott az a megállapítás, miszerint az utolsó évek műveiben a szobrászat és a grafika stilisztikailag erőteljesen ellentétes irányba haladt. Míg az előbbi megőrizte a Ferenczy Béni életmű egészében jelenlévő klasszikus szellemiséget, addig a tusrajzok, akvarellek eltávolodtak a régi idők szépségeszméjétől. A balkezes korszak alkotásait tehát több ízben vélték említésre méltónak, mi több jelentősnek, s a művek relevanciája mellett a megjelent szakmai írásokban több egybehangzó kijelentés is helyet kapott. A problémakör kibontása azonban ez idáig mégis elmaradt. Mi lehet az oka a téma mellőzésének? Nyilvánvaló, hogy a beteg, idős szobrász felé megnyilvánuló tisztelet miatt a művész életében senki sem vállalkozott arra, hogy a betegség időszakában született alkotásokat kritikai elemzésnek vesse alá. A gyakorlatlan, reszkető vonalakkal dolgozó balkéz által létrehozott művek minőségbeli romlása vitathatatlan, ahogy a művész eszköztárának csökkenése is. Ahogyan Kovács Péter művészettör24 Ferenczy 1961: 254; Frank 2006: 238. 25 Perneczky 1967. 26 Réz (szerk.) 1984:184-187. 27 Réz (szerk.) 1984:186. 28 Kontha 1981: o. n. 29 Réz (szerk.) 1984:186. 30 Földes Mária az 1990-es évek elején foglalkozott egy főként szobrászati részre koncentráló életmű katalógus összeállításával, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában érhető el (Földes 1991). 31 Illyés M. 1981. 72
