Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez Gulyás Dorottya Ferenczy Béni estéje A balkezes korszak szobrászati alkotása?' „Az utolsó nagy műveit tollbamondó, megvakult Milton, a süketen is megszállottan komponáló Beethoven mellé odakerült a bénán, fél kézzel is remekműveket mintázó magyar szobrász, Ferenczy Béni.” (Vajda Miklós)* 1 E tanulmány Ferenczy Béni szobrász, könyvillusztrátor, művészeti író életének és művészetének utolsó 1956 és 1967 közé eső időszakát hivatott bemutatni, mely máig kívül esik a tudományosan feldolgozott életmű vizsgált korszakain. A téma rendhagyósága abban áll, hogy az érintett több mint egy évtizedes időszakban a művészt súlyos betegség korlátozta alkotásainak létrehozatalában. Ferenczy Béni ugyanis 1956 novemberében agyembólia következtében jobb oldalára lebénult, és beszédképességének nagy részét is elvesztette. Bár a tragikus esemény következményei végigkísérték egész hátralevő életét, nem jelentették művészi tevékenységének végét. Továbbra is jelen volt benne a művészet szeretete és az alkotásra való hajlam. A kitartó, embert próbáló erőfeszítés és hitvesi gondoskodás végül meghozta gyümölcsét, és idővel jobb keze helyett baljával ismét rajzolni, majd mintázni kezdett, a figurális nyelvvel némiképp helyettesítve az elvesztett verbális kommunikációs készséget is. Több száz grafika és jó néhány szobormű maradt fenn, mely művészetének regenerálódását tanúsítja. A kezdeti esetlen próbálkozásokat idővel olyan korábbi művekkel egyenértékű grafikák, vízfestmények, szobrok követték, melyek szerves részét képezik a művészi oeuvre-nek. Ferenczy Béni a tragédia bekövetkeztekor már közel fél évszázados alkotótevékenységre tekintett vissza.2 Európa szinte minden nagyobb kulturális központjában tanult, élt, alkotott élete bizonyos periódusaiban, művészetét Európa- szerte ismerték és elismerték. Olyan klasszikus, egyetemes érvényű szobrászat az övé, mely a korszak nagy francia alkotóihoz mérhető. Az Aristide Maillol és Charles Despiau nevével fémjelzett mediterrán ihletésű klasszicizmust egyéni ízzel gazdagítva, következetesen vitte végig művészetében. Eredményeinek eléréséhez hosszú, küzdelmes út vezetett, a 20. század történelmi eseményei különösen intenzíven hatottak sorsára. Fiatalemberként emigrált Magyarországról, majd 1920-ban politikai okokból el kellett hagynia Nagybányát is. Az elkövetkező időszakban Pozsonyban, Bécsben, Berlinben és Moszkvában élt, s csak közel húsz évre rá, 1938-ban tért vissza szülőföldjére. Bár hazatérte után néhány év alatt sikerült bekerülnie a budapesti művészeti élet élvonalába és 1945-ben tanári állást is kapott a Magyar * Jelen tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet MA szakán 2013-ben azonos címen megvédett szakdolgozat átdolgozott és lerövidített változata (Gulyás 2013). Ez úton szeretném megköszönni a kutatás során nyújtott segítségét Földes Máriának, Kopócsy Annának, és Mazányi Juditnak. A főcímben a „Ferenczy Béni estéje” szóösszetétel nem saját találmány. Hubay Miklós Ahol a nap hallgat című 1960-as évek elejéről való írásában jegyzi meg, hogy a jövőben a művészettörténet-írás ilyen cím alatt fog megemlékezni a magyar művészet e „megrázó és felemelő” fejezetéről. A kifejezést azóta többen hasznosították: Perneczky Géza a szobrász halálának évében, 1967-ben írt pár oldalas értekezést ezen a címen a balkezes korszakról, Vajda Miklós pedig személyes emlékeiről számolt be több ízben Ferenczy Béni estéje, illetve Béni bácsi estéje címen. Hubay 1962; Perneczky 1967; Vajda 1981; Vajda 1999; Vajda 2012. 1 Vajda 1981: 7. 2 Életművét ismertető fontosabb írások: Ferenczy 1961; Földes 1991; Gachot 1949; Illyés M. 1981; Kontha 1981; Szabó 1964; Szabó 1976; Teknős 1967. 67
