Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező

Szentendre - adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez

Kiállítási lehetőségek Magyarországon

Ebben a korszakban7 az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságában a legjelentősebb hivatalos kiállítási lehetőséget az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (OMKT) biztosította, és ők osztották a különböző művészeti díjakat is. A műcsarnoki tárlatok résztvevőit zsűrizéssel rostálták meg, és ez egyben (idehaza éppúgy mint külföldön) ízlésmonopóliumot is jelentett, tehát az új szellemű festészetet egy ideig ki tudták rekeszteni a hivatalos képzőművészeti életből (egy ideig Ferenczy Károly maga is volt visszautasított művész). Az első rést ezen a monopóliumon épp a nagybányaiak ütötték az 1897-es kiállításuk alkalmával, melyről a későbbiekben még lesz szó.

A századforduló táján azonban az OMKT által kínált merev, intézményes forma egyre kevésbé volt vonzó, új művészeti csoportosulások, modernebb, rugalmasabb kiállítási intézmények jöttek létre. Ilyen volt többek között az OMKT-ból kivált tagok által 1894-ben alapított Nemzeti Szalon, mely évi rendes tavaszi, őszi és téli tárlatain kívül 1899-től gyűjteményes kiállításokat is rendezett. (Az egyik első ugyanebben az évben Hock János rábeszélésének köszönhetően a Hollósy-iskola tárlata volt.8) Érthető, hogy Ferenczy is itt rendezte meg első önálló gyűjteményes kiállítását 1903-ban, amikor a Szalon igazgatója Ernst Lajos volt. Ferenczy neve már ekkor szerepelt a Szalon „ez évi zsűrije” című rovatában, és a következő években annak több kiállításán is megjelent a műveivel. Mint már korábban említettük, 1905-től aztán alelnöki tisztséget vállalt, s az új épület felavató kiállítását is ő rendezte, melyet a későbbiekben még részletezünk. A MIÉNK kiállításai szintén itt kaptak helyet.

További jelentős, a modernebb szellemű művészek számára is elérhető kiállítási lehetőséget nyújtott az 1909-ben megalakult Művészház,9 ahol a fontos célkitűzések közé tartozott a stíluspluralitás. Ferenczy egyesületalapító volt, majd 1910-től tiszteletbeli taggá választották. A rákövetkező évben pedig igazgatósági tag lett, erről azonban hamarosan (1912-ben) lemondott.10

A magánintézmények közül mindenképpen említést érdemel az Ernst Múzeum, amely 1912-ben nyitotta meg kapuit a Nagymező utcában.11 Ernst Lajos már a Nemzeti Szalon igazgatójaként kapcsolatba került a modern művészettel. Amikor saját múzeumát megnyitotta, történeti gyűjteményének bemutatása mellett a jelenkori művészet propagálását is a szívén viselte, s ezt rendszeres tárlatok rendezésével tette lehetővé. Ezeken a hosszú évek alatt - Ernst maga 1937-ben bekövetkezett haláláig rendezett ilyen tárlatokat, ám a kiállítások sora még a halála után is folytatódott — a modern magyar képzőművészet színe-java fellépett. Ferenczy itt rendezte meg 1913-ban gyűjteményes kiállítását, majd 1916-ban a gyermekeivel közös tárlatot, melyekre később még kitérünk. 1918 októberében Ferenczy hagyatéka szintén itt került bemutatásra.12

Ferenczy kiállítás-szervezői és rendezői tevékenységét az alábbiakban a főbb eseménycsoportok vizsgálatával szeretném bemutatni. Nehézséget jelent, hogy alig ismertek olyan fotók, melyek az elkészült kiállítások termeinek látványát megőrizték volna a számunkra, így csupán írott források, levelek, katalógusok, korabeli beszámolók, illetve kritikák alapján próbálhatjuk meg feltérképezni Ferenczy rendezési koncepcióit.

A nagybányaiak kiállításai

Ferenczy Károly13 mielőtt egyéni tárlatokat rendezett volna, éveken át tevékeny résztvevője volt a nagybányai kolónia csoportos kiállításainak. Bár már 1889-től fogva maga is kiállító művésznek számított, mindig csak egy-két művét küldte el a budapesti Műcsarnok vagy a müncheni Secession tárlataira. Az első olyan lehetőségek, ahol egyszerre több műve is megjelenhetett, sőt néhány rögtön a figyelem középpontjába került, a nagybányai művésztelep budapesti bemutatkozó kiállításai voltak, melyek rendezésekor a csoport határozott elképzelésekkel lépett fel, és mindent megtett azért, hogy ne elszórva, hanem egy tömbben szerepelhessenek a műveik.14

7 Németh (szerk.) 1981:1.127-142 {A művészeti élet szervezeti formái című fejezet).

8 Szűcs 1997.

9 Gömöri-Veszprémi (szerk.) 2009.

10 Rózsa (szerk.) 1913: 14.

11 Róka 1999.

12 Lázár (szerk.) 1918.

13 Főbb monográfiák a művészről: Ferenczy [1934]; Petrovics 1943; Genthon 1979, Majoros 2003.

14 A nagybányaiak kiállításainak részletes leírását a művészkolónia krónikásának monográfiájában találjuk: Réti 1994.

57