Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező
Szentendre - adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez Kissné Budai Rita Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező* Ferenczy mint művészeti menedzser Ferenczy Károly életét és művét jelen pillanatban a tudományos értékelés szempontjából a széles körűen és magas színvonalon feldolgozott művészettörténeti jelenségek között tarthatjuk számon, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett 2011-es Ferenczy-kiállításnak és az ehhez kapcsolódó tudományos publikációknak köszönhetően.* 1 A katalógus tanulmányai számos régi problémát tárgyaltak újra, és több új aspektust is felvetettek Ferenczy élete és művészete kapcsán. A festő levelezésének szintén a kiállításhoz kapcsolódó publikálása2 azonban feltehetően további szempontok felbukkanását teszi lehetővé. Ferenczy fennmaradt leveleiben meglepően kevés olyan információt találunk, amely közvetlenül művészi alkotására vonatkozik, rengeteg részletet tudhatunk meg ellenben egyéb irányú tevékenységeiről. Szembetűnő, hogy egész pályafutása alatt milyen rengeteg idejét és energiáját fordította a festés és a tanítás mellett a Nagybányai Művésztelep anyagi és erkölcsi támogatásának biztosítására (ma leginkább művészeti menedzselésnek neveznénk mindazt, amit a kolónia optimális működéséért hosszú éveken át tett), különböző tárlatok és ösztöndíjak zsűrizésére, valamint saját és csoportos kiállítások szervezésére, rendezésére. Az alábbiakban a benyomás kedvéért röviden felsorolom, milyen típusú tevékenységek töltötték ki sokszor a mindennapjait. Minisztériumi tisztségviselőkkel tartott kapcsolatot, már 1899 elejétől kezdve rendszeresen ő adta be a kérelmeket a minisztériumba, hogy nyár elejére megérkezzen az állami szubvenció a nagybányai telep működéséhez. 1900 januárjában a párizsi világkiállítás magyar anyagának zsűrizése mellett az állami műtárgyvásárlásokról döntő bizottságba is beválasztották. 1902-ben, Flollósy Simon kiválása után, fontos szervezési feladatokat vállalt a nagybányai kolónia nyári szabadiskolává való alakításában, a neve a felhívó levélen és az iskola vezetőségében egyaránt szerepelt. 1905-től a Nemzeti Szalonban vállalt alelnöki tisztséget és ugyanitt zsűrizéssel is megbízták. Többször bírálta a Fraknói-ösztöndíj (Római Magyar Akadémia ösztöndíja) pályázatait. 1907-től a társaság egyik vezetőjeként a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIENK) tervezésében és adminisztrációjában is részt vett. 1911-ben a két évvel korábban megalakult új művészeti egyesület, a Művészház igazgatóságába választották. 1912-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán lépéseket tett, hogy nyaranta ösztöndíjas növendékeket küldjenek Nagybányára. 1912 őszén a Műcsarnok zsűrijén belül az Esterházy-díj (az Esterházy Miklós Móric gróf által vízfesmények számára létrehozott díj) pályabíróságában tevékenykedett. 1913-ban ő fogalmazta meg és aztán vitte a minisztériumba jóváhagyásra a Nagybányai Festők Társaságának alapszabályát. Az 1910-es években tagja volt a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsnak, ami a Kultuszminisztérium Képzőművészeti Ügyosztálya mellett tanácsadó szervként működött. Mintarajziskolai növendékei számára pedig gyakran rendezett iskolai kiállításokat. Leveleiből az a benyomásunk támad, hogy eléggé ambivalensen viszonyult ezekhez a feladatokhoz: egyrészt bosszúságot okoztak neki (volt néhány konfliktusa is vezetőségi-, illetve zsűritagként) és sajnálta ilyesmivel pazarolni az idejét festés helyett, másrészt azonban fontosnak érezte, hogy jelen legyen a magyar művészeti közéletben, hiszen benne is élt a hivatástudat a magyar festészet megújítására. Mindemellett nyilván hízelgett is neki, hogy a modern szemléletű festők közül ő volt az első, aki ennyi jelentős felkérést kapott. Az összes fent felsorolt tevékenysége közül kiemelkedik a kiállí* Jelen tanulmány a következő konferencia-tanulmány átdolgozott, bővített változata: Kissné 2010. 1 Boros-Plesznivy (szerk.) 2011. 2 Boros-Kissné (szerk.) 2011. Az alábbiakban ebből a kötetből a Ferenczy-levelek számát adom meg. 55
