Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - B. Juhász Györgyi–Lángi József: Adalék a 18–19. századi lakáskultúrához. A szentendrei Pajor-kúria 2012-ben elvégzett festőrestaurátori kutatásának összegzése
B. Juhász Györgyi - Lángi József: Adalék a 18-19. századi lakáskultúrához tívumot idéz, csak rózsaszínben. További rétegei enyves technikájú, patronált motívumokból álló, tapétát imitáló díszítőfestések voltak, amelyek a 19. század harmadik harmadára datálhatóak. Az átfestések nyolc rétegben borították az 19. század elején megfestett dekorációt, amelyek közül több igen színvonalas, ám rendkívül töredékes. (7. kép) A helyiség déli ajtajának leszűkítésekor drapp alapon, mogyoróbarnával sablonált, virágos mustrákkal borították a falakat. (4-5. kép) A szoba északi oldalfalán, ahol a legkorábbi kifestés nem maradt meg, ugyanezt a díszítést tártuk fel első rétegként. Említésre méltó még egy középszürke alapon, sötétebb szürkével patronált réteg, amely a legtöbb szobában más-más mintával, de azonos színben fedezhető fel. (6. kép) Ezek a többnyire tapétát imitáló díszítőfestések a 19. század utolsó negyedére keltezhetőek. A többi festett réteg művészi szempontból nem jelentős, elsősorban a II. világháborút követően készült egyszerű szobafestés volt. A helyiség eredeti mennyezete nem ismert, mivel egy - feltehetően a 20. század elején történt - átépítés során elbontották azt és a falkoronát hetven centiméterrel megemelték. Az északról szomszédos, E12 jelű szobáját némi fáziskéséssel, de nagyjából ugyanebben az időszakban, vagyis még minden bizonnyal az 1800-as évek első harmadában, illetve közepén festhették ki. Első rétege egyszínű, almazöld alapon egy, a mennyezet alatt hetvenhat centiméterre futó, színes gyümölcsöket ábrázoló, tíz centiméter széles bordűrrel. (8. kép) A réteg enyves technikával készült és roppant sérülékeny. E falkoronát lezáró mustra a felület jelentős részén a II. világháborút követően végzett szobafestési munkák során megsemmisült. A terem érdekessége, hogy a későbbiekben még tíz alkalommal festették át. (12. kép) Ezek között számos, színvonalas, patronált, enyves díszítőfestés rétege található. Közülük is kiemelkedik egy szürke alapon fekete csipkemintát idéző, igen bonyolult rendszerű, patronált réteg, amely a 19. század második felében készülhetett. A mennyezeten ebben a szobában is csak 20. századi meszelést találtunk. Az emeleten az északi E09-E10 jelű sarokszoba eredetileg két kisebb helyiségből állt. Az északabbra eső szobácska a telek adottságai miatt szabálytalan trapéz alaprajzú volt, és a padlószintje a lábazati vakolatok, valamint a kifestések alapján a jelenleginél harmincnégy centiméterrel magasabban helyezkedett el. Az E09 jelű szobában roncsoltan, de a teljes felületre kiszerkeszthető állapotban került a felszínre egy világoszürke alapszínre sötétebb szürkével festett, terülőmustrás réteg. (9. kép) Ebben az épületrészben ez volt a legkorábbi értelmezhető kifestés, amely minden bizonnyal a Krausz-féle építkezés idejéből származik. Rendszere klasszikus tapétaimitáció volt, amely egymás mellett szimmetrikusan elcsúsztatott, kettős vízcseppalakú keretekkel övezett, palmettamustrákból állt.8 A sarkokban és az ajtók mentén a faltükröket függőlegesen felfestett, apró levélmotívumokból álló keretezéssel övezték, míg a holker alatt széles barna és sötétszürke vonalazással zárták le. Az E10 jelű szoba legalsó meszelésrétegén található első díszítőfestése egy időben készült az E09-es szobáéval. A színvilága és kiosztásának rendszere azonos, csak a patronált motívumai térnek el. (10. kép) Ebben a helyiségben szintén enyves technikájú, világosabb szürke alapra sötétszürke virágmustrás patronáltak, amely dekoráció a 19. század második felére datálható. Gazdagon burjánzó, tükörszimmetrikus, orna- mentális terülőmustrája papírtapétát idéz. Arasznyi széles lábazata sötétebb szürke, amelyet széles, sötét vonalazással választottak el a sablonált faltükröktől. Ugyanezzel a színnel, de szélesebb vonalazással zárták le a holker alatt a falsíkot, amelyet sötét barna vonalak is kiegészíttek. Mivel ennek a teremnek a mennyezetét is jelentősen megemelték, annak a dekorációjáról nem rendelkezünk információkkal. Az azonban több ponton is kiderült, hogy a faltükrüket nem csak a mennyezetnél és a lábazatnál zárták le vízszintes vonalazással, hanem a sarkokban és a nyíláskeretek mellett is arasznyi széles, alapszínű sávot hagytak, amelyet kettős, függőleges vonalazással választottak el a sablonnal festett betétmezőtől. Az E10-es helyiség mellett déli irányban elhelyezkedő, nagyobb méretű, Eli jelű szobában a legelső kifestés egy halványsárga alapszínre sötét okkerrel felfestett, bonyolult rombuszban szőtt, fehér virágokból álló motívum, amely a 19. század közepére tehető. (11. kép) Felette a következő réteg korban és stílusban megegyezik a mellette lévő szobák szürke alapon, sötétszürke csipkemintás rétegével, az egyetlen különbség az, hogy itt fehérrel kombinálták a motívumot. Bonyolult rácsszerkezet adta az alapraszterét, melybe stilizált tulipánra, illetve liliomra emlékeztető mustrákat foglaltak. (12. kép) E réteget is a 19. század második felére keltezhetjük, mint a már korábban többször említett szürke alapszínű rétegeket. A szobában vizsgált rétegek száma öt, de a többi réteg művészi szempontból nem igazán jelentős. Vakolatának 20. századi cseréje miatt ennek a szobának a mennyezetén is csupán fehér meszelésrétegeket találtunk. Az E13 jelű szobától délre eső teremsorban a 19. század végén négy, a jelenlegi térosztástól eltérő méretű szoba kapott helyet. Eredetileg ezek a termek hatalmas kétszárnyú ajtókkal nyíltak egymásba. Ahol ezek az ajtónyílások a 20. században befalazásra kerültek, ott meg is találtuk a helyüket, illetve az őket keretező díszítőfestéseket. A biedermeier Hasonló mustra a legtöbb nagy európai tapétamanufaktúra mintakészletében megtalálható, de ennek a motívumnak a különböző variációit a kisipari, kézi tapétaműhelyek is előszeretettel alkalmazták. Az Adelphi-cég legegyszerűbb tapétái között található egy, a szentendreivel majdnem teljesen megegyező minta. 46
