Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - B. Juhász Györgyi–Lángi József: Adalék a 18–19. századi lakáskultúrához. A szentendrei Pajor-kúria 2012-ben elvégzett festőrestaurátori kutatásának összegzése
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez B. Juhász Györgyi - Lángi József Adalék a 18-19. századi lakáskultúrához A szentendrei Pajor-kúria 2012-ben elvégzett festőrestaurátori kutatásának összegzése Szentendrén a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt álló Pajor-ház restaurátori falkutatása 2008-ben kezdődött el, melynek második ütemére 2010-ben került sor. Már ekkor előkerült a földszint egyik szobájában, illetve az utcafront minden emeleti helyiségében a 19. század különböző szakaszára keltezhető díszítőfestés. Több teremben is nem csupán egyetlen rétegre bukkantak. E kutatásokat Zweiber Ferenc és Springer Ferenc restaurátorművészek végezték.1 Feltárásaik célja műemléki, kultúrtörténeti és művészi szempontból értékelhető festett rétegek megtalálása, illetve megismerése volt, de egyúttal javaslat is készült az egyes termek kifestésének bemutatására. Az épület 2012-ben megkezdett helyre- állítása során a műemléki hatóság további kutatásokat írt elő az épület festett rétegeinek, építéstörténetének pontosabb megismerése érdekében, amelyet B. Juhász Györgyi és Lángi József restaurátorok végeztek el. Mivel új funkcióként a ház a Ferenczy Múzeum kiállító helyiségeinek ad teret, ezért a 18-19. századi térstruktúra jelentős változásokon esett át. Az épület eredeti osztófalainak egy részét, illetve emeleti termeinek csapos gerendafödémeit maradéktalanul elbontották, így szükségessé vált e felületek kiterjed kutatásával minden értékelhető részlet feltárása és dokumentálása. Feltárásaink a korábban nem vizsgált földszinti helyiségekkel és a folyosókkal, valamint a homlokzatokkal is kibővültek. A munkálatokat Csomortány Levente és Rozmann Viktor épületkutatókkal, valamint Klaniczay Péter műemlékifelügyelővel konzultálva végeztük. A legkorábbi források szerint a jelenlegi kúria előzménye egy a 18. században, az északi telekhatáron álló, emeletes, illetve az utcafronton álló, földszintes épület lehetett, amelyeket a 19. század elején jelentősen kibővítettek, át- és összeépítettek. Az 1780-as évektől a szerb Lovcsánszky családé volt, majd 1798-tól házasság révén a református Pajor Gáspár tulajdonába került.2 Valamikor a 19-20. század fordulóján dr. Krausz Gyula tulajdonába ment át, de egyes híradások szerint a törvényszék is működött benne. Majd az 1920-as években református iskola céljára alakították át. Végül a II. világháborút követően az épületet államosították, és többek között a járási tanács, illetve a rendőrség költözött bele. Restaurátori kutatásunk eredetileg csak a belső terekre korlátozódott, de a műemléki egyeztetés során a főhomlokzat 18. századi színezésének meghatározására is felkértek bennünket. Míg az egykori északi épületen, annak nagyarányú átalakítása miatt barokk vakolatnak nyomát sem találtuk, addig a másik házon, egy a 18. században elterjedt homlokzatképzési, színezési rendszer maradványait figyelhettük meg. Itt a falsíkokat anyagában faszénnel színezett, höbörcsös vakolattal fedték, bzénáit és feltehetően az összes kiemelkedő architektonikus tagozat - fő- és övpárkány, ablakkeretezések - simított felületét fehérre meszelték. Ez a Dunántúlon általánosan elterjedt megoldásnak számított, mivel az olcsón kivitelezhető faszenes színezés rendkívül tartós, kékesszürke tónusú felületet eredményezett.3 Ezt a 1 Kutatásuk 2008-ban indult, melyet 2010-ben nagyobb felületre terjesztettek ki. Springer-Zweiber 2010. 2 Az építés és a birtok történetének részletesebb ismertetése jelen kötetben, Csomortány Levente és Gömöry Judit tanulmányában olvasható. 3 Hasonló módon kivitelezett homlokzatképzések közül itt csak a sümegi püspöki kastélyt, a veszprémi nagypréposti palotát és a váci nagypréposti palotát említjük, de ez a díszítési mód a 19. században is továbbélt. így aztán a népi építészetben is meghonosodott. Például a balatonfelvidéki présházak homlokzatain még ma is gyakran találkozhatunk vele. Lángi 2007. 43
