Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei
Csomortány Levente — Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete - A falkutatás eredményei A kúria épülettörténetének ez volt az a fázisa, amelynek díszítőelemei, stílusjegyei szinte kivétel nélkül, de legalábbis többségükben máig megmaradtak, és így a kutatás idején megismerhetőek voltak. Ezen átalakítás során készültek az épület historizáló ajtajai és ablakai, az ablakokon fennmaradt rézkilincsek. Eredetileg az ajtók és ablakok, illetve feltehetően a mára már elpusztult kapuszárnyak is matt barna színűek voltak.107 Az ajtók zárpajzsai - a festésben megmaradt lenyomataik alapján — egyszerű vonalú, ívelt végű, s valószínűleg rézből készült zárpajzsok lehettek. Az ablakok tagoltabb talpú kilincsei közül néhány darab fennmaradt. A fentiekkel egyidőben készült el az északi lépcsőház kovácsoltvas korlátja, a déli szárny ablakainak kovácsoltvas rácsai, a déli udvar utcai kerítése és kapuzata, a második emeleti rész lépcsőjét záró kovácsoltvas ajtószárny, valamint a belső terek egy részének gazdag minta- és színvilágú díszítőfestései. A helyiségek fűtését a korábbi kívülről fűthető kályhák helyett belülről fűthető, fűtő- és hamuzónyílásos kályhákkal oldották meg. (21. kép) Ezek egyikének egyetlen darabja, barna színű, historizáló mintázatú, négyzetes kályhaszeme törötten került elő a padlásról. Az utcai emeleti helyiségsor déli szobájában álló, a kutatás megkezdése előtt eltűnt,108 hermapilaszteres és kagylós díszű, tagolt tömegű, historizáló kályha nyilvánvalóan szintén ekkor került beépítésre. Az épület ekkori, nagyszabású átépítésének tervanyaga nem ismeretes. Az átalakítás idejét és az építtető személyét egy 1903-ban megjelent, korábban már idézett újságcikk és a kapualjak fölötti emeleti ablakok szemöldökeiben látható címerek alapján lehetett meghatározni.109 (5b. kép) Ez utóbbi az épület tulajdonosai közül az 1903-ban tulajdonos, s a fenti cikk szerint nagyobb építkezést folytató dr. Krausz Gyula családjának, a szepességi eredetű német lublói Krausz- családnak a címere.110 Az említett írás arról tudósít, hogy az épületet Krausz Gyula bérház céljára építtette át, így a kúria legutóbb fennálló formájának megszületését Krausz 1903. évi építkezései eredményének tudhatjuk be. Az épületet a református egyház részben talán már 1925 előtt, ám egyes részeit a Krausz örökösöktől bizonyosan csak 1925-ben vásárolta meg. Bár a református egyház iskolai értesítője szerint a kúriát már 1928 nyarán átalakították, ám ehhez a periódushoz csak igen kevés konkrét munkálat köthető. Valószínűleg ekkor készült — több más nyílászáró mellett - a déli kapualjból a délkeleti utcai sarokhelyiségbe (altiszti szobába) nyíló ajtó, valamint az északi kapualjból az északról szomszédos földszinti helyiségbe vezető — utóbb megszüntetett — ajtó, illetve ablak. Biztosan ekkor készült az a csengőt tartó konzol is, amely a déli szárny északi homlokzata előtti, keleti árkádív alatt látható a falon.111 Talán ugyanebből a korszakból származik az udvar keramit burkolata is. A református iskola itteni működése (1925-1949) idején az utcai homlokzatra ráfestették az iskola nevét is. Az 1949 utáni államosítást követő korszak sűrű funkcióváltozásai az épületegyüttes térelosztására és arculatára — a pusztulás látható jegyeitől eltekintve - nem nyomták rá a bélyegeiket. 107 A nyílászárók egyértelműen matt barna, és nem flóderozott színűek voltak. 108 A kályha azóta előkerült és visszajutott a Ferenczy Múzeum tulajdonába. Ma a múzeum egyik kiállítótermében restaurált állapotban látható. 109 Az újságcikkre: Szentendre és Vidéke Hírlapja, 1903. december 25. 2. A gyermekeit fészkén vérével tápláló pelikánt ábrázoló, s a sisakdíszben ugyanezt az ábrázolást hordozó címer — az általános gyakorlattól eltérően — sok család sajátja. Ez az ábrázolás ugyanakkor az 1925-től református iskolaként működő épület szellemiségétől sem volna idegen, minthogy a gyermekeit tápláló pelikán az oktatásnak is jelképe lehetne. 110 Az 1592. november 18-án lublói előnéwel nemesített Johann Kraus az elzálogosított tizenhárom szepesi városnak és Lubló várának lengyel királyi provizora volt. A címer szabatos leírása és színei: kék mezőben lebegő arany leveles koronán ülő pelikán csőrével mellét felhasítva vérével három gyermekét táplálja; sisakdísz ugyanaz, takarók: vörös—ezüst. Siebmacher 2003 [1605]. 111 Ezt az épületrészt egyébként több fotó is megörökítette, ugyanis az iskolai csoportképeket rendszerint itt készítették el. 40
