Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Forrásközlés a Lovcsánszkyak férfiága kihalt, egyedül a Királyi Kincstárral van jogszerűen intéznivalója. Ezért tehát ami a Királyi Kincstár követelésén kívül esik, az a feleségem birtokjoga alá tartozik, és teljes mértékben, kizárólag a feleségemet illeti meg. Márpedig mint nemes személyt, az I. könyv 9. cikkelye22 szerint a saját dolgai fölött való szabad rendelkezésnek, azok használatának és elidegenítésének joga megilleti. Nem más fáj a vádlóknak, mint hogy azon javakat, melyeket eddig a Lovcsánszky-házban megkaptak, saját gonoszságuknak köszönhetően legott elveszítették. Egyébként is sem én, sem a feleségem nem olyan fajták vagyunk, hogy tékozoljunk, inkább gyűjtögetünk. Éppen ezért fölöttébb nehezen viseljük, hogy a vádlók (akik, hogy ne mondjam, maguk teljesen pénztelenek) Radics Istvánnak való pénztartozással vádolnak alaptalanul, amint az a 6. mellékletben áll. Ezen ügy miatt sok költség nyomaszt és terhel minket. Az a rengeteg költség, amely ránk a védelem megfizetése miatt hárul, nagy kárt okoz, de mivel természetes, hogy életünk és becsületünk védelmére keljünk, mintegy akaratunk ellenére is költségekbe kell verni magunkat. Márpedig ez aligha bizonyul a pénz elherdálásának. Ki fogja a saját védelmünkre költött pénzt nekem visszatéríteni? Senki, ez biztos! Hacsak a pénztelen vádlók, akik vád törvénytelen ürügye alatt, mint a 6. melléklet mutatja, a maguk hasznát keresik, nem köteleztetnek a költségek megtérítésére, ami jogilag őket terheli. Végül hogy az ellenem kitalált igazságtalanságnak a vádlók minél nagyobb hatást adjanak, nem szégyellték balra magyarázni, mintha én csak ingóvagyont, de ingatlant nem bírnék. Mekkora arcátlanság ez! A 8. mellékletben hiteles bizonyságlevelet mutatok fel, melyből kitűnik, hogy én birtokos nemes vagyok, és mint ilyen, lovasként a legutóbbi országos inszurrekcióbán is részt vettem. Ezekből következik, hogy látnivaló: a vádlók egyetlen szava sem felel meg az igazságnak. Majd a 8. pont kapcsán, miszerint az e pontban felidézett szerződés megkötésekor feleségem számára, aki a délszláv (dalmát) mellett más nyelven nem tud, a jelenlévő urak nem fordítottak: ebben a vádlók megint hamisságra alapoznak. Ugyanis köztudott, hogy feleségem a délszláv (dalmát) és a szlavón nyelvet egyaránt beszéli, németül pedig ért, és hogy a szerződéskötés során mindvégig jelen volt, úgyhogy annak teljes kontextusát jól megértette, de a nagy számú jelenlévő úr szlavón nyelven fordított is számára, amint ezt ő maga is elismeri. A 9. pontot, hogy feleségemet, aki akkor hajadoni állapotban volt, erővel hurcoltam volna el, és a velem való házasságra csellel, csalással és behálózással vettem rá, és így nőrablás vétkét követtem el, a vádlók a vádiratok sorozatában újra és újra hangoztatják. Mivel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy aktáik ellentmondanak egymásnak, rejtély, miben is állna a nőrablásom? Ezért a vádlók saját iratai (úgy, ahogyan a 2. pontnál korábban bemutattam) mutatják meg a legnyilvánvalóbban ártatlanságomat. Annál is inkább, mivel a nőrablás egy nő vagy szűz bujálkodás céljából való elhurcolása egyik helyről a másikra. Ez az eset itt nem áll fenn, hiszen feleségemnek hajadonként a megszokott módon az én házassági szándékomat tudtára adtam, ő pedig beleegyezését adta nekem a házasságunkhoz. Miután előzetesen megszületett az egyezség kettőnk között, a Tekintetes Megyéspüspök Úrhoz indultunk diszpenzációért Szentendréről Budára, ahonnan visszatérve, még kétszer, háromszor, sőt, többször is felmentünk Budára a házasságunk ügyében, egészen addig, amíg elhárulván minden akadály, melyet a vádlók igaztalan módon elénk gördítettek, Otekintetessége a diszpenzációt és az egybekelést engedélyezte.23 Mindez nyilvánosan történt, és nem nevezhető rablásnak, mivel a házasság ügyében Szentendréről Budára kölcsönös egyetértéssel mentünk a püspök úrhoz, és úgy is tértünk vissza. Nem rablás ez, hiszen ez a mi közös elutazásunk nem erőszakos elragadás, mert házasság céljából történt, és ráadásul ahányszor felmentünk Budára, mindig a feleségem saját úti alkalmatosságán utaztunk. Hozzájárul ehhez, hogy a feleségem az édesanyja halála után saját házassági szándékát a megye eme egész tekintetes gyülekezete előtt, amint azt az 1. pontbeli kérvénye mutatja, nyíltan kinyilvánította. Következésképp semmit sem tettünk titokban, semmit erőszakkal, semmit csellel vagy csalással. Mondják meg tehát a vádlók, hol forog itt fenn lányrablás esete? Vagy a házasság, ami isteni rendelésből való, rablás lenne? Ezek és mindaz, amit a 2. pont kapcsán feljebb elővezettem, együttesen a vád szemenszedett, haszonszerzés céljától hajtott összetákolását bizonyítják, és engem a nőrablásnak a vádlók ostobasága révén koholt és nekem tulajdonított vétke alól felmentenek. Es ezután a 10. ponthoz: a házasságunk, melyet törvényesen kötöttünk, és melyben az Egyház szent szertartásai és kánonai szerint, az isteni elrendelés szerint feloldhatatlan kötelékben vagyunk összekötve, jogos, érvényes és felbonthatatlan. Milyen okkal, hogyan követelhették és sürgethették a vádlók szabados tollúkkal a Legfelségesebb Trón előtt, hogy házasságunkat érvénytelenítsék, feleségemet a pénztelen Petrovics János gondnoksága és gyámsága alá helyezzék, engem pedig távolítsanak el a háztól? Méltóztassék O Legfényesebb Felsége a közöttünk köttetett házasság felől 22 Utalás Werbőczy Tripartitumára. Az I. rész 9. cikkelye (A nemeseknek négy kiváltságos és sarkalatos szabadságáról) a Hármaskönyv legtöbbet idézett szakasza, mivel ez határozta meg a nemesek jogállásának alapjait. 23 Erre azért volt szükség, mert vegyesházasság történt: Pajor ugyanis református volt, míg Lovcsánszky Heléna (Ilona) görögkeleti (ortodox). 225
