Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Balogh Piroska — Szilágyi Márton: Pajor Gáspár beadványa Pest vármegyéhez 1799-ből ház tartozik, és a stóla, valamint plébániai juttatások elvesztése miatt aláírta a B. pont alatti vádiratot, és így a helynök- kel együtt vádló lépett fel. Márpedig vádló egyszersmind a saját tanúja nem lehet. Mivel a B. pont alatti vádirat, amit a püspök úrnak átadtak, és szeptember 21-én fogalmazták, megelőzi ezt, továbbá korábbi az A. pont alatti, szeptember 24-én elfogadtott vádiratnál, és az indítékait felidézve, a jóváhagyás céljából ez a vádirat is azt tartalmazza, hogy jóval a B. pont alatti vádirat után lett összeállítva, amikor már Bottyán János plébános vádló volt. Ezért a plébános vádlóként a tanúskodástól elesik. A másik tanú, Radics István a Lovcsánszky-ház mindenese volt, aki e hivatalának elvesztése miatt haragra gyúlva az A. pont alatti hamis iratot aláírta. Továbbá a vádló Nikola Istvánnak, mivel szűkös helyzetben lévén, eme igaztalan vádirat előterjesztésére ez így vette rá, és amint azt a 6. pont közvetve mutatja, még hozzám is fordult: mivel tehát a most nevezett Nikola István ösztönözte, aki egyébként maga a vádirat szerzője, irányítója és részese, e pontban a tanúsága hitelét vesztette, és nem tanúskodhat. A harmadik tanú a szerencsétlen Glishics özvegye, aki írástudadan, mint az A. melléklet mutatja: de hogy ki az, aki a nevét az A. iratban aláírta, nincs megadva.12 Ez a tett kétségkívül a két társvádlóra vall. De egyébként az özvegy is alkalmadan a tanúskodásra. Márpedig az ország törvénycikkelyei, nevezetesen az 1715:27 és a 1647:15-ös13 azt írják elő, hogy a végrendeletektől minden cselt és csalást távol kell tartani, és megfelelő tanúkat, akik az 1729:2614 törvénycikk és a II. könyv 27. cikkelye15 alapján tanúskodásra jogosultak, kell szerepeltetni: olyanokat, akik a feljelentésben részes személynek nem tartoznak az érdekkörébe. Ezért az A. melléklet végrendelete sem ezt a próbát nem állja ki, sőt, még válaszra sem méltatandó. Ily módon magától eltűnik az ügyből az A. mellékletbeli végrendelet, azaz a vádlók Akhilleusza összeomlik. A vádlók vakmerő szemtelensége szinte csodálatra méltó, hiszen saját maguk által kiötlött bizonyítékokkal látták el saját vádirataikat, és megkísérelték azokat egészen a Legfelségesebb Trónig eljuttatni, hogy engem, ártadant tönkre juttassanak. Nevezetesen a vádlók az A. pont alatti hamis végrendelet segítségével a tényleges törvények ellenére megpróbálták a nem nemes Petrovics Jánosnak megítéltetni a gyámságot, engem nőrablás bűnébe keverni, házasságunkat felbontatni, és még számtalan jogtalanságot és sértést ellenem, mint nemes személy ellen elkövetni, mégpedig tényleges és nyűt igyekezettel. Most már a vádlók saját hirtelen szándékuktól eltéríttetvén, nem állnak elé több próbának, mely a nemtelen Petrovics Jánosnak nemes személy gyámságát, és vagyonának kezelését megadhatná. De előrelátóan, kétségtelenül azért, hogy megvédjék magukat az A. pont alatti végrendelet bekövetkező megsemmisítésétől, e csalást a Legfelségesebb Trón előtt nem riadtak vissza hamissággal bizonyítani: úgy hivatkozván, mintha az 1798. augusztus 28-án a tekintetes megye gyülekezetének benyújtott kérvényében a feleségem Petrovics Jánost gyámjának és gondnokának elismerte és ezt kinyilvánította volna. De ebben a koholmányban nagyon csalódnia kellett a vádlóknak. Mivel az emk'tett augusztus 28-i kérvény a tekintetes megye irattárában nyilvánosan hozzáférhető, ennek másolata itt 1. szám alatt csatolva is van. Azt mutatja a tartalma, mindenekelőtt a következtetése, hogy ebben feleségem kinyilvánítja, hogy a korhatárt már túlhaladta, továbbá bejelenti, hogy sem gyámra, sem javainak nyilvános összeírására nincs szüksége, mivel senkivel sem kell osztoznia, javait egyedül akarja igazgatni. Ez foglaltatik az 1. szám alatti nyilatkozatban, melyben egyetlen szó sincs arról, hogy feleségem Petrovics Jánost gyámjaként elismerné. Ezért ez az 1. szám alatti irat, saját eszköze, összezavarja Nikola Istvánt, és az ő kérvényeit, melyeket O Legfényesebb Felsége elé ellenem benyújtott. Hiszen már a kezdet kezdetétől érvényteleníti, sőt, nyilvánvalóan mutatja, hogy Petrovics János a vágyott gyámságtól, ami soha nem is volt, elesett, Nikola István pedig így saját kérvényének hamis kitétele által cáfoltatik meg. Végezvén ezzel a ponttal, a 2. pontra rátérve, előző év, 1798. augusztus 28-án, amint az 1. mellékletben áll, a tekintetes megye gyülekezetéhez címzett kérvényében feleségem nyilvánosan bejelentette házasulási szándékát, világosan, hogy kihez megy hozzá, illetve hogy ezt saját jogán, hogy a korhatárt betöltve, mint szabad személy teszi - ki akadályozhatná vagy tilthatná meg házasságát? Hogy ő Petrovics János pesti polgárnak nem jelentette be, hogy velem házasságra kíván lépni, ezt Petrovics János, aki feleségemnek sem atyja, sem gyámja, sem gondnoka, nem is várhatta. Egyébként azt is tudhatta Nikola István vádló az I. könyv 53. cikkelyéből,16 melyben ez ki vagyon fejtve, hogy ha betöltötték a kort, még az atyjuk sem 12 Ez az irat másolatban mellékelve van, latinra fordított formában. A harmadik aláíró neve itt Martha Joannis Plisits alakban szerepel, a név mellett csak egy kereszt áll, s a tanú írástudatlanságára külön megjegyzés is utal: MNL PML, PPSvm IV/3-c 1799:381,3. kútfő. 13 Az 1715:27. törvénycikk a végrendeletekről rendelkezik. Az 1647:15. cikkely azt határozza meg, hogy „a végrendeleti ügyeket, a végrendelet formaságának kivételével, világi bíróság előtt kell elbírálni”. 14 Az 1729:26. törvénycikk arról rendelkezik, hogy a „nem-nemes nemes ellenében és a jobbágy vagy szolga az úr mellett vagy ellen, tanúskodásra mikép bocsátható.” 15 Utalás Werbőczy Tripartitumán. A II. rész 27. cikkelye (Mi legyen a közös tanúvallatás? és micsoda föltételek kívántainak megtartásához?) a „communis inquisitio” szabályos lefolytatásának részleteiről szól. 16 Utalás Werbőczy Tripartitumán. Az I. rész 53. cikkelye (Azon esetekről, melyekben viszont a fiú kényszerítheti atyját az osztály megtételére) idézése némileg ellentmondásos, mivel itt kifejezetten a fiúgyermek jogairól van szó. Pajor egyébként minden bizonnyal a 4. paragrafusra gondolt, amely szerint a fiú akkor is osztály megtételére kényszerítheti, „midőn az atya nem engedi fiának, hogy az törvényes kora betöltése után házasságra lépjen”. 222
