Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Balogh Piroska — Szilágyi Márton: Pajor Gáspár beadványa Pest vármegyéhez 1799-ből

kifolyólag ünnepélyesen tiltakoznak, hogy Nikola István az ő nevükkel el merte látni, és továbbítani merte a vádiratot; és kijelentik, hogy ellenem és feleségem ellen, és a mi jó erkölcseink ellen semmilyen panaszolnivalójuk nincsen, sőt, velünk jótékony békében és nyugalomban kívánnak élni. Ezt világosan megértve Nikola István alakoskodása, mellyel életemnek, becsületemnek és megbecsültségemnek vakmerőn csapdát állítani próbált, még nyilvánvalóbban megmutatkozik.

Mivel pedig az alakoskodó személyek az 1723:12 és 46 törvénycikkek9 szerint az alakoskodás bűnének elkövetése miatt személyükben hivatalból fenyítést kell kapjanak; alázatosan kérnem kell, mégpedig az alakoskodó, álnevet használó vádlók vakmerőségének megzabolázása érdekében, hogy Nikola István - aki egyébként is kicsapongó, sőt, a kegyes császári és királyi rendeletek ellenére is fegyveres kézzel, késő éjszaka mások javait megtámadni és erőszakoskodni szokott, amint az 5. számú melléklet igazolja - mások számára jó példát mutatva, legyen hivatalosan megfenyítve. Azért is kívánok az ügyhöz méltó reflexiót, mivel ez a három vádló nem a köz érdekében, sem nem az igazságosság utáni buzgalmukból, sem pedig más jogos és törvényes célzattal indították útjára ellenem hamis és igaztalan vádirataikat, hanem valamennyien saját privát érdekük fonák szellemében törekedtek mindenfajta törvénytelenség, cselek és csapdák és más, nem kevésbé elvetemült álnokságok elkövetésére, amint arra a vádlók saját írásai és tettei maguk a bizonyítékok. Hogy ez egyetlen tekintetre átláthatóvá váljék, azok szoros összefüggéseit röviden és alázatosan kifejtem. Tehát

Az első vádló, Popovics Procopius azt tette, hogy a B. pont alatti vádiratot megfogalmazva csellel, csalással és álnoksággal, a szentendrei plébánosokat püspöki parancs ürügyével félrevezetve velük azt aláíratta, lásd 2. pont alatt. E tettén kívül mást nem cselekedett, mint hogy a B. pont alatti vádirata tárgyául nem a köz, nem a vallás, nem az igazságosság, nem a rokonszeretet, végezetül még csak nem is az emberiesség érdekét képviselő dolgot, hanem cselt és csalást választott, és életemnek s becsületemnek, szent papi lelkiismerete és méltósága ellenére, így ártott álnokul. Ez a cselszövevény az, amelyből kiviláglik, hogy a helynök jellemtelen ember, folytonos nyughatatlansága pedig elárulja, mi hajtotta, hogy szégyentelen vádlóvá tegye magát.

A második vádló az eladósodott és elszegényedett Petrovics János, nem nemes ember, aki a helynök B. pont alatti csalárd vádirata alapján a maga kis gyűlésein koholva egyet, megtévesztve a nyilvánosságot. Gondnokság ürügyén saját magának: egy parasztnak — aki az ország előbb felhozott törvényei szerint erre nem kompetens, és folyvást a maga hasznát keresi, hogy saját szűkös helyzetén segítsen, saját magát fenntartsa — méltatlanul választ követelve a legmagasabb hivataloknál alkalmatlankodott. Hogy követelődzését éppúgy nem a köz érdeke, sem nem a vallás oka, hanem kétségbeesett haszonvágy mozgatja, ki nem látja? Annál is inkább, mert ez a Petrovics János 15 esztendőn keresztül a Lovcsánszky-házban lakott, és már 4 esztendő óta egészen a mai napig a házbért nem tudja megfizetni.10 Most tehát előre félt, hogy a négy évnyi bért ki kell egyenlíteni, rettegett, nehogy emiatt a bérhátralék miatt személyében is végrehajtást indítsanak ellene. És ez az ok, ami miatt magát támadással akarta védeni, és ezért - remélve, vagy épp nem remélve boldogulását - terjesztette be a vádiratot, hogy ezen a méltatlan úton próbáljon magának szerencsét keresni. Ebben azonban megbukott. Végül következzék

a harmadik vádló, nemes Nikola István, aki az előzőekhez hasonló karakter. O, amint a 6. számú melléklet igazolja, feleségemnek, nemes Lovcsánszky Heléna úrhölgynek 5600 forintnyi összeggel tartozik. Vádiratának alapja a B. pont alatti koholt vádirat, ehhez párosítva a C. pont alatti folyamodványokat, melyeket a Legfelségesebb Trón elé terjesztett azon célból, hogy ezek segítségével több egyházi személy, nem kevésbé a C. pont alatti paraszti álgondnok révén saját vádiratának súlyt adjon, így e hosszú folyamodványokat saját bizonyítékaihoz vakmerőn hozzácsatolta. Nikola István, ez az utolsó vádló, aki azért kérvényezte válásunk kimondását és törvényes házasságunk felbontását, hogy engem és feleségemet elrettenteni próbáljon, mert azt remélte, hogy ezzel a ravaszkodással eléri, hogy neki az 5600 forintot kénytelenek legyünk elengedni. Ezt a szándékát Nikola István olyannyira nem titkolta, hogy különféle megkörnyékezésekkel és idegen közvetítőkkel megpróbált engem ismételten baráti megegyezésre és egyezségre rábírni. Ráadásul, midőn az 5600 forintnyi adósság elengedése kapcsán az egyéni megegyezés útját feladta, minden lehetséges emberi eszközt felhasznált, hogy a folyamodványon és a hivatalos bizottsági kivizsgáláson belül egy megállapodás szülessék az 5600 forintnyi adósság méltányos elengedéséről, és így elérhesse a saját célját. Ezért Nikola István közvetítőként, mint harmadik felet - amint a 6. pont mutatja -, Kirovics János szentendrei szenátort felkérni nem habozott, hogy nálam

9 Az 1723:12. törvénycikk címe szerint a következőkről rendelkezik: „Különféle, eddig hűtlenségi bűnnek tekintett eseteket, a bűntettek minőségéhez képest, enyhébb büntetéssel büntetendőknek jelentenek ki”. Az 1723:46. cikkely viszont közvedenül kapcsolódik Pajor állításához; ez ugyanis a „de poena larvatorum personarum” rendelkezik, vagyis ahogyan a törvénycikk címének fordítása fogalmaz, „az álorczás személyek büntetéséről, s védekezésről az ellen, hogy a törvényes birtokosokat hamis levelekkel ki ne forgassák; és a vértagadásról”.

10 Nem lehetetlen, hogy a következetesen pesti illetékességűként emlegetett Petrovics János Pesten lakott egy, a Lovcsánszky-család tulajdonában lévő házban. Van ugyanis egy adat arra, hogy az 1830-1840-es években Pajor Gáspárt pesti háztulajdonosként is számon tartják: „Theresien Vorstadt 1394. Waitzner Strasse. Cáspar v. Pajor, Hausherr, wohnt in Sz. Andre” (BFL, IV. 1202.s). A ház akár a házassága révén is a birtokába kerülhetett.

220