Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez Pajoréknak hat felnőttkort megélt gyermeke született, feltételezhetjük, hogy a család a nagy épületet idővel belakta. Annak mindenesetre ezidáig nincsen semmi nyoma, hogy a 19. században az épületben kocsma vagy fogadó működött volna. Pajor Gáspár 1840-ben hunyt el. Az épületet az öt gyermeke, „Pajor Antal,Titus, Camill, Emil és Lívia” örökölte, akik tulajdonjogát egy 1846-os, osztályos egyezség alapján jegyezték be a telekkönyvbe.36 Pajor gyermekei közül Titusz emelkedett a legmagasabb rangra. 1830-ban ügyvédi vizsgát tett, ezután sokáig vármegyei aljegyzőként tevékenykedett, 1842-ben alszolgabíró, majd 1848-ban főszolgabíró lett. 1863-ban másodalispáni rangot szerzett, aztán ismét szolgabíró lett. Felesége Primayer Terézia volt. Több gyermekük született, akik közül három volt életben apjuk 1875-ben bekövetkezett halálakor.37 Szentendre belterületi ingatlantulajdonosainak feltehetően 1850-ben készült összeírásában az épület tulajdonosaként a Pajor-családot nevezik meg. Az összeírás egyaránt közli a telek régi topográfiai számát (737) és az újat is, amely ekkor 590 volt.38 1850-ben Pajor Titusz megvásárolta a ház északi szomszédját, az akkor még 736 helyrajzi számú épületet.39 Ez utóbbi ingatlant a telekkönyv szerint azonban még ugyanabban az évben továbbadta özvegy Blum Alajosné született Czech Carolinának.40 Szentendre város telekkönyvi iratai (telekjegyzőkönyvei) közül a 37. számú tartalmazza az egykor Pajor Titusz tulajdonában levő ingatlanokat.41 Bár ez a betét időközben érvényét veszítette, azt mégis az eredeti számsorrendben őrizték meg. A telekjegyzőkönyv fejlécének felirata szerint a betétlap az 1874-ben készült eredeti, elrongyolódott jegyzőkönyv 1885-ben készült másolata. Bár erre átvezették a korábbi iratokban szereplő teherbejegyzéseket, a korábbi tulajdonosi viszonyokat sajnos nem jegyezték fel. Pajor Titusznak eszerint két belterületi ház volt a birtokában, a 40. és a 41. helyrajzi számon nyilvántartott, 31. népsorszámú lakóház udvarral és kerttel, valamint az 58. helyrajzi számú, 47. népsorszámú lakóház udvarral. A tulajdonosi bejegyzésekből kiderül, hogy az utóbbi ingatlan 1863-ban a zsidó hitközség tulajdonába került át. A város 1885-ös térképe alapján ezt a mai Petőfi Sándor utcában található, egykori zsidó iskola épületével azonosíthatjuk. Ez a biztos alapokon álló azonosítás bizonyítja azt, hogy az 1808-as telekkönyv és az ekkori térkép adatai, a VII.l.c levéltári jelzeten nyilvántartott, 1874-től vezetett telekkönyvi iratok és az 1885-ben készült kataszteri térkép (4. kép) mind más-más helyrajzi számokat tüntettek fel.42 Miután PajorTitusz tulajdonában a fenti telekkönyvi adatok szerint 1874-ben két ingatlan volt, s ezek közül az egyik egyértelműen a későbbi zsidó iskola telkével azonosítható, ezért a másik, két helyrajzi számmal rendelkező ingatlan nagy valószínűséggel a két kapualjjal rendelkező Kossuth Lajos utca 5. számú épület lehetett. Az említett telekkönyvi betéten a telek vagy az épület kiterjedése nem szerepel. Az irat azt sem említi, hogy Pajor Titusz 1875-ös halála után az ingatni Pajor-kúria épületének egykor egybeßiggö telke a város 1808-ban készült telekkönyvében, alatta a tulajdonosok nevével (MNL PML, V.307.C.1, III. 737) 36 MNL PML, V.307.C.1, III. 737. A korszakra vonatkozó, feltehetően utólag összeállított felvallási jegyzőkönyvben az adat nem található. A hatodik gyermek, Kornél ekkor már nem élt. 37 Szilágyi 2007: 52-53. Lásd erre még a Pajorok családfáját Szilágyi Márton jelen kötetbeli tanulmányában [a szerk. megjegyzése]. 38 MNL PML, V.306.e, VII. Cím a belső borítón: Szent-Endre Város Bel-Telki birtokosainak névsorozatai. A levéltári fondjegyzék 1801 előttre datálja, de az összeírásban szereplő évszámok alapján a füzetet 1850—1852 közöttinek véljük. 39 MNL PML, V.307.C. 1, III. 736 (3. bejegyzés). A 166 négyszögöles telket, amely 1808-ban még Milits Lázáré volt, PajorTitusz Gojczky Sabbastól vásárolta meg. 40 MNL PML, V.307.C.1, III. 736 (4. bejegyzés). Erről az ingatlanvásárlásról nincsenek további információink, talán befektetési céllal vehette meg. 41 Bár Szentendre város telekkönyvi betétei nagy számban maradtak fenn a Pest Megyei Levéltárban, kutatásuk igen körülményes, mivel a hozzájuk tartozó mutató nem maradt ránk. Az egyes betétek megtalálását, azonosítását az a korabeli gyakorlat nehezíti, miszerint azok alapvetően az egyes tulajdonosok szerint tartalmazták a birtokokat. A fennmaradt telekkönyvi betétek sorrendjét, számozását 1874-ben alakíthatták ki, ezért az részben az akkori helyrajzi számok sorrendiségén alapul. Mivel jelenleg nem ismerünk (kataszteri számokat is tartalmazó) térképet ebből az időszakból, így az 1870-es évekbeh telckszámozást nem tudjuk. A kutatás során ezért az iratok szisztematikus áttekintése úlján jutottunk el a keresett ingatlan telekkönyvi betéteihez. 42 Az 1808-as térképen és telekkönyvben a telek az 51-es számot viseli és tulajdonosa Pajor Gáspár. Pajor Titusz 1847-ben örökölte az ingatlant. MNL PML, V.307.C.1, III. 51. 21
