Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Kiss - Czinege - Barta — Sümeghy- Grynaeus: Felhagyott szőlőteraszok, intenzív történeti tájhasználat... Eróziós vizsgálatok a nagymarosi mintaterületen, esetleg annak környékén ezidáig nem folytak, ugyanakkor a rendelkezésünkre álló magyar és külföldi kutatások egy része általánosan, más területeken is sok tekintetben helytálló és így alkalmazható következtetéseket tartalmaznak. Ezért érdemes megvizsgálnunk — még ha egyelőre csak az általános felvetések szintjéig is -, hogy más térségek milyen tanulságokat rejtenek a nagymarosi viszonyokra vonatkozóan. Az eddigi talajeróziós kutatások szerint a növényzettel nem fedett, lejtős terület (terepünknél kisebb lejtőszögnél) a magyarországi éghajlati viszonyok között gyakorlatilag pár év alatt jelentős mértékben elveszítheti talaját.88 Emellett még a (kultúr)növényzettel fedett területen, enyhe (pár fokos) lejtőnél is - a növényzet típusától függően — a vízlemosás okozta erózió, védelem hiányában, már 50-60 év alatt nagy károkat okozhat. Az erózió szőlőkkel (de gyakorlatilag bármilyen kultúrnövénnyel) való borítottság esetén többségében, jóval kisebb meredekségű lejtőknél, a jelenlegi klíma- viszonyaink között körülbelül tíz éven belül - talajvédő-erózióellenes beavatkozás nélkül - a talaj visszavonhatatlan és szinte teljes lepusztulását vonja maga után.89 Észak-spanyol vizsgálatok alapján a nagy intenzitású csapadék a művelés alá vont területeken az olajfák után - mind a lefolyási tényező, mind pedig a minőségi talajerózió tekintetében - leginkább a szőlőterületeket érintette.90 Ezt magyarországi vizsgálatok is alátámasztják, amennyiben a művelési ágak közül általában a szőlőterületek eróziója az egyik legintenzívebb.91 Szőlőművelés esetén ugyanis az aljnövényzet hiánya vagy annak elégtelen volta növeli az erózió veszélyét. A tokaji Hétszőlőben, 18-20 fokos (tehát mintaterületünk lejtésviszonyaival megegyező), vulkáni kőzet feletti lösz szőlőterületekkel borított lejtőn végzett vizsgálatok alapján akkor volt a legerősebb az erózió, illetve a talaj lehordása, amikor a már átnedvesedett talajon intenzív csapadék-esemény következett be.92 A Pinczés Zoltán által egy éven át szintén Tokajban folytatott kutatások hasonlóképpen azt mutatták, hogy míg az erózió egy 10 fokos lejtőn még nem volt jelentős, addig egy 18 fokoson már igen komoly talajpusztulást okozott.93 A természetes erdő-borítottság esetén ugyanakkor nem kifejezetten maguk a fák, hanem sokkal inkább az aljnövényzet véd a lefolyás okozta eróziótól.94 Mivel a talajerózió csökkenése szempontjából a legfontosabb a felszín közeli lágyszárú vegetáció jelenléte, ezért a többi művelési ághoz képest alacsony erózióval számolhatunk például rét- vagy erdő-borítottság esetén.95 Az erózió törmelékes kőzeten még ez utóbbi esetben is kimutatható: ezt a mintaterületünkön korábban bemutatott, meggörbült fák jelenléte is bizonyítja, amely különösen feltűnő jelenség az idősebb példányok esetében. A mintaterületünkön található teraszok elrendezésének feltűnő sajátossága, hogy ezek egy-egy sávhoz vagy kősorhoz, illetve gyakran kővel kirakott vízelvezető árkokhoz kötődnek.96 Míg az előbbinél gyakran előfordulnak föld- teraszok is, addig az utóbbi nagyobb részt kőteraszokhoz kapcsolódik. Egyes teraszok, többnyire kőteraszok feltűnő tulajdonsága továbbá azok síkjának az árok vagy a kősor (és az árok) felé való lejtése. Ez utóbbi jelenség részben magyarázható lenne a terasz egy részének pusztulásához kötődő megcsúszással, ugyanakkor néhány esetben a terasz támfala még ma is túl jó állapotban van ahhoz, hogy ilyen mértékű megcsúszást feltételezzünk. Ezért valószínűbbnek látszik az a felvetés, hogy a teraszsík eredeti kialakítása inkább a víznek az árkok felé való terelését szolgálta. A teraszok szabálytalan elhelyezkedése részben talán annak tudható be, hogy azok többsége (a korábban már említett gátként) a „kényesebb” helyeken volt hivatott a víz eróziójának csökkentésére, míg a lefolyás által kisebb mértékben veszélyeztetett területeken kevésbé volt a teraszozásra szükség. 88 Egy, a mintaterületünk talaj- és csapadékviszonyaihoz hasonló, de annál jóval kisebb lejtésű vizsgálati területen tíz év alatt mesterséges talajráhordás és egyéb talajjavító-védő beavatkozás nélkül az erózió leginkább az agyag, s egyéb oldható talajalkotók, valamint a humusztartalom nagy arányú (mindkét esetben majdnem 60%-os) csökkenésével jellemezhető (Mészáros-Jakab 2001: C talajtípus). A növényborítottság teljes hiánya esetén a talajok humusztartalmának csökkenése több mint 50%-os volt. 89 Ez ellen a hagyományosan alkalmazott, ma már kevésbé jellemző szőlőművelési módszer, a bakhátas művelés is jelentős védelmet nyújtott. A témával kapcsolatban: Nyizsalovszki 2001: 87. 90 Dunjó et al. 2003: 30-31, 33. A legnagyobb meredekségű területen például erdők voltak, szemben a legenyhébb lejtésű szőlőterülettel. Mégis az erdős terület eróziója volt a legkisebb. Érdekes még felhívni a figyelmet a szőlőterület talajának savas kémhatására és feltűnően alacsony szervesanyag tartalmára, amit ebben az esetben feltehetően a művelés típusához kapcsolódó, intenzív oxidációs folyamatok okoztak. 91 Tóth et al. 2001: 132. Ugyanakkor a mediterrán területekhez hasonlóan, a nálunk végzett kísérletek szerint a legnagyobb eróziójú szántó után a gyümölcsös (benne a szőlő) eróziója a legnagyobb, jóval nagyobb, mint a többi vegetáció-takaró esetében. Tóth et al. 2001: 134—135. 92 Boros 2001: 20. 93 Pinczés 1980: 360. 94 Részletes vizsgálatokra: Rey 2003. 95 Tóth et al. 2001:134. 96Tokaj-Hegyalján az árkok tisztítását az intenzív művelés alatt álló területeken már legkésőbb a 17-18. században helyi rendeletek sorozatával szabályozták. Az árkok jelentősége elsősorban záporok idején mutatkozott meg, amikor ezek a hirtelen lezúduló csapadékot elvezették. Ha nem alakítottak ki vízelvezető árkokat a szőlőben, az esővíz hamar (eróziós) árko(ka)t vájt magának (Balassa 1991: 76-78). Mintaterületünk árkokkal rendelkező részein a hagyományos, intenzív művelési mód elhagyásának egyik mutatója is lehet az árkok vonalában fellelhető fák kora. 138
