Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Kiss - Czinege - Barta - Sümeghy - Grynaeus: Felhagyott szőlőteraszok, intenzív történeti tájhasználat... 2. képsorozat Jellemző kősor (a), kőterasz (b),fóldterasz (c) és kővel kirakott árok (d) a mintaterületen (2/a. kép); nem mindegyik kősorhoz tartoznak azonban teraszok. Emellett megfigyelhető még hét kőrakás, illetve négy, ma is látható módon egykor kővel kirakott, körülbelül 10-15 méter hosszúságban követhető vízelvezető árok is (2/d. kép). A kősorok szórtan, bár egymással megközelítőleg párhuzamosan helyezkednek el, így jelenleg nem alkotnak egy egységes rendszert. A teraszok helyét illetően sem fedezhető fel különösebb szabályosság: kisebb, kősorokhoz és/vagy kőárkokhoz kapcsolódó, néha ezek felé lejtő egységeket alkotnak (talán egykori parcellák részeként), illetve — döntően az alsóbb részeken — egyes teraszok teljesen magányosan állnak (4. ábra). A teraszok és kősorok állapota szintén különböző, ami elsősorban az intenzív művelés alóli utolsó felhagyás egymástól igen eltérő időpontjaival magyarázható. A mintaterületen található kősorok vagy obalák keletkezésének ideje valószínűleg egybefonódik az egykor köves terület művelésbe vonásának kezdetével: a művelésre való előkészítés részeként a köveket a parcella szélére hordták ki.74 Az itteni kősorok méretei alapján feltételezzük, hogy a terület akár még az általunk a térképek segítségével rekonstru- álhatónál is hosszabb időn keresztül használatban lehetett, vagyis a kősorok és teraszok egy részének talán kora újkori, illetve középkori előzményei voltak. Bár a kősorok a művelés során kidobált kövekből keletkezhettek, egyben területhatároló funkciót is betölthettek. A kővel kirakott árkok a teraszokról lefolyó intenzívebb csapadékvizet vezethették el, s így a talajerózió és eróziós árkok kialakulása ellen nyújthattak némi védelmet. Mind a föld-, mind pedig a kőteraszok készülhettek erózióvédelmi célból, illetve a terület meredekségének enyhítésére; de a kőteraszok masszív felépítményei más funkciókat, így például az említett területhatárolás feladatát is elláthatták (4. ábra). Az itteni talajviszonyokra jellemző, hogy az eredeti morfológiát őrző felszíneken, vagyis a terasz nélküli lejtőfelszíneken 40 centiméternél sehol sem találtunk mélyebb talajréteget: nagyjából ilyen mélységben az esetek többségében a fúró által áthatolhatatlan andezitmálladékba ütköztünk. Ennek a felső, 30-40 centiméteres talajrétegnek a fizikai 74 Ezzel kapcsolatban például: Hoffmann 1956; Nováki 1975; Nováki 1985; Laposa 1989; Baráth 1963. 134
