Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Kiss - Czinege - Barta — Sümeghy - Grynaeus: Felhagyott szőlőteraszok, intenzív történeti tájhasználat... 2. ábra A szőlőterület változása Nagymaroson 1873 és 1965 között 1873-ban a megtermelt borok körülbelül 90%-a még min­dig fehér.S4 A századforduló környékén elsősorban Bécs és Pest piacaira vitték a megtermelt gyümölcsöt, cseme­geszőlőt és gesztenyét, emellett azonban még ekkortájt is jó minőségű borokat termeltek Nagymaroson.55 56 57 A 19. szá­zad utolsó évtizedeiben fellépő országos filoxéra járvány a Dunakanyar térségében is jelentős károkat okozott, mely , . 3. ábra különösen látványosán mutatkozott meg a nagymarosi szó- . . ...... J a aj A mintaterulet kivagata az 1787. évi kamarai térképén lőterület hirtelen és drasztikus csökkenésében (2. ábra))b Habár a 20. század első évtizedei országszerte (döntően a homoki területeken) fellendülést hoztak a szőlők ki­terjedését illetően, Nagymaros szőlőterülete 1932-ben már csak az összterület körülbelül 10%-át képezte: a filoxéra pusztítása után a szőlő mellett az 1930-as évek végéig már jóval hangsúlyosabb szerep jutott más gyümölcsök (köztük például a ribizli, a málna, a sárga- és őszibarack, illetve a szilva) termesztésének.5' Bár Nagymaros már a századfordulótól kezdve igen kedvelt üdülőterületnek számított, a II. világháborút követő­en azonban ez a szerepe folyamatosan erősödött. A gyorsan szaporodó, s a hegyoldalakon egyre magasabbra hatoló hobbikertek nagyrészt a korábbi szőlőterületek helyét foglalták el, elpusztítva ezzel az egykori történeti tájhasználat nyomait őrző teraszokat és kősorokat. így a 20. században, különösen annak második felében a nagymarosi hegyolda­lak táj használat-változásában a termelési módszerek és a birtokviszonyok gyökeres változása mellett az üdülési funkció előretörése játszotta (és játssza máig) az egyik legjelentősebb szerepet, amennyiben a hegyoldalakon az üdülőtelkek és hétvégi házak évente egyre magasabbra kúszó, a mintaterületünket közvetlenül határoló övezete uralkodóvá vált. A mintaterület egykori táj használata Mintaterületünk tájhasználat-változását a térképek segítségével legrészletesebben a 18. század második felétől tudjuk nyomon követni (ennek kapcsán lásd az 1. táblázatot). A korábbi időszakra csak áttételes, az egész településre, vagy a településhez tartozó területek más részeihez kapcsolódó viszonyokra vonatkozó információkkal rendelkezünk. E korai ismeretanyag azonban, még ha áttételesen is, mindenesetre fontos adalékkal szolgálhat saját mintaterületünk használatá­nak vizsgálatához. Ha ugyanis a településhez tartozó területek égy részét bemutató képi ábrázolások, leírások - mint az esetünkben is történt - kiterjedt, a környező hegyek felső régiójáig hatoló (tehát a magasabban fekvő, meredekebb terüle­teken is aktív) határhasználatot mutatnak be, akkor megengedhetjük annak elvi lehetőségét, hogy akár az egész mintate­rületünk, vagy annak egy része (hasonlóan a többi, kedvező természeti adottságú irtásterülethez) szintén művelés alatt állt. 54 KSH 1986:13. 55 Borovszky (szerk.) 1911. Lásd még: Döbrössy 2004: 68. 56 Például: Pintér 1988-89:137; Döbrössy 2004: 69. 57 MNL PML VO, V.1079.c-d. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom