Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet Mintaterületünket a gerinc felől a Duna—Ipoly Nemzeti Park határolja; felső határa majdnem a gerincig, alsó határa az egykori, hegyről levezető útig húzódik; a Törökmező felé vezető piros jelzésű turistaút, illetve a Kapu-hegy lábánál felvezető erdészeti út szinte közvetlenül a vizsgált lejtő mellett halad el. A mintaterületen hosszú, nagy méretű kősorok húzódnak a lejtő irányával közel párhuzamosan a hegyoldalon, mellettük pedig több helyen részben vagy egészében mesterséges föld- és kőteraszok, valamint egykor kővel kirakott árkok nyomai láthatók. A tanulmány témáját szolgáltató vizsgálati terület nemcsak ép és kevésbé épen maradt teraszai és nagy méretű kősorai miatt méltó figyelemre, hanem azért is, mert történeti szempontból „átmeneti” zónában, vagyis a döntően erdőként hasznosított hegygerinc és az utóbbi évszázadokban döntően szőlő-, részben pedig vegyes (szántóföld, gyümölcsös, rét, legelő) művelés alatt álló lejtő alsóbb régiói között, egykori irtásterületen helyezkedik el. A történeti településmagtól való távolsága, a lejtő nagy meredeksége, illetve a hegygerinchez való közelsége miatt olyan területnek számít, amelyet - szőlő- és gyümölcstermelés szempontjából - kedvező adottságai miatt, döntően inkább a gazdasági előretörések időszakában hasznosíthattak. A területet dél-délkeleti kitettsége, vulkanikus eredetű alapkőzete, vékony, ugyanakkor tápanyagban gazdag, kötött agyagbemosódásos barna erdő-, illetve fekete nyiroktalaja,18 a Dunához mint viszonylag kiterjedt vízfelülethez való közelsége szőlőművelésre különösen alkalmassá teszi.19 Ugyanakkor meredeksége, a településtől való távolsága és a tengerszint feletti magassága miatt a lejtő intenzív művelése az alacsonyabb területekhez képest több befektetett munkát és költséget igényel, változó mennyiségű, ám feltehetően jobb minőségű termés mellett. A környék, így az egykori visegrádi uradalomhoz tartozó területek jelentős részével szemben azonban még mindig haszonnal kecsegtető terméseredményekkel lehet számolni.20 A termelést befolyásoló lehetséges negatív tényezők közül elöljáróban a talaj lemosódását, a víz okozta erózió fontosságát kell kiemelnünk.21 Jelen vizsgálatunk célja kettős: egyrészt a Nagymaroshoz és környékéhez tartozó kedvező kitettségű lejtős területek egykori tájhasználata és tájhasználati változások (és ezek okainak) minél részletesebb feltárása, különös tekintettel mintaterületünk egykori viszonyaira és az ott lezajlott változásokra. Ehhez kapcsolódó másik célunk magának a mintaterületnek a részletes tanulmányozása, terepi vizsgálatok, a már összegyűjtött táj használatra vonatkozó információk és a korábbi teraszokhoz kapcsolódó kutatások felhasználásával. A vizsgálatok összekapcsolásával a teraszok, kősorok és árkok keletkezését, ennek okát, használatának idejét és időtartamát, a tájhasználati változások kapcsán felmerült változásokat a végső felhagyás okait és körülményeit, valamint a felhagyás utáni időszak eseményeit próbáljuk a mintaterületen nyomon követni a rendelkezésünkre álló vizsgálati eszközök (egykorú történeti dokumentumok, írott források és térképek, talajvizsgálat, dendrokronológiai vizsgálatok, illetve földrajzi, botanikai és néprajzi párhuzamok) segítségével. 1. ábra A kutatási terület fekvése Nagymaroson (In: Környey 1977: 75) 18 A gyakorlati szőlészetben a talajok típusánál sok egyéb tényező mellett különösen fontos a termőképességet és tápanyag-értékesítést is erősen befolyásoló víztárolóképesség. Ezen a téren a legjobb tulajdonságokkal a lösz-, a vályog- és a nyiroktalajok rendelkeznek, de a más típusú, művelésre alig használható törmelékes váztalajok szintén kedvezőek. Kriszton 1999: 7,25,38; Boros 1996:12. 19 A hatékony szőlőművelés általános természeti kedvező és kedvezőtlen feltételeinek meghatározására: Kriszton 1999:23,30-37; Boros 1996: 9—13. 20 A visegrádi szőlőknél a marosiak általában jobb minőségű és magasabb áron eladható bort termeltek. A 18. században a nagymarosi borok ára — a gyengébb visegrádi 1 Ft 25 dénárjával szemben - urnánként 1 Ft 75 dénár volt. Magyar 1998:108,112. 21 A víz okozta erózió ellen pedig manapság is „vízvezetőkkel, teraszok készítésével védekezhetünk, ami erősen megdrágítja a telepítést” (Kriszton 1999: 38). A Kriszton György által a ma lejtős területeken leginkább jellemző technika leírása párhuzamba állítható a mintaterületen alkalmazott egykori technikával, amely elsősorban a nagy számban használt, gyakran kővel kirakott vízvezető árkok és a legtöbbször ezekhez egyből, vagy áttételesen kapcsolódó teraszok készítését jelentette. E technikai megoldás azonban részben vagy egészében a már korábban említett történeti néprajzi és történeti földrajzi irodalomban is fellelhető. 127
