Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez és, mint egy elsőrangú vendéglő pincére, gyöngéden asztalra tálalja a menüt, melyet rendeltünk. A grafikai étlap egyébként, úgy látom, nálunk sokban gazdagabb, mint Münchenben, legalább is a modern francia mappa nem is hasonlítható a miénkhez, ha találok is benne olyat, ami érdekel. De nekem most németeket kell néznem, újabb beszerzésű német karc-anyagot [.. .].”31 Nézi tehát, ha már magára rótt kötelességeként „kell”, és amit lát, azt meg is írja - és persze maga is gyakran műveli a műfajt. Városáról, Nagybányáról is számos rézkarcot készít; a szentendrei családi állandó kiállításban ezek közül kettő látható: a Nagybányai templomtorony (12. kép) és a Lelátás Nagybányára (13. kép). Az utóbbi különleges nézőpontjával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Valérnak van egy olyan, 1923-ban festett olajképe is, amelyik ha közelebbről, részletekbe-menőbben nem is, de szintén „madártávlatból”, valamelyik közeli domboldalról letekintve ábrázolja a várost (14. kép). És Nagybányát, a város egyik központi, a helyiek által nyilván jól ismert, ám mégis ritkábban ábrázolt részletét örökíti meg a most felbukkant rézkarc is. A képen a nagybányai Fő tér déli oldaláról kiinduló egykori Vár utca (ma Strada Crisan) látható, a kompozíció bal szélén a néhány lépcső a Szent István-torony előtti Cinterem- kertbe vezet. A Nagybánya-szakértő, Murádin Jenő által első pillantásra felismert helyszín az internet korában a Google Street View program segítségével néhány kattintással bárki által azonnal kikereshető (15. kép). A körülbelül ugyanonnan látható utcán, ahonnan Ferenczy a rézkarcot készítette, jobbra jól azonosítható a jellegzetes erkélyű épület, balra a Cinterem-kertbe felvezető lépcsősor, a mellvéd, tetején a sövénnyel, illetve az utcára kihajló lombú fa (amelynek koronáját az azóta eltelt idő alaposan megritkította). A mögötte ezen a képen kibukkanó Szent István-torony fala - megannyi nagybányai festmény jellegzetes témája - Ferenczy képén belevész a fák közötti sötét árnyékba, a mai utcaképet uraló kéttornyú ortodox templomot pedig az 1920-as években alakították ki az egykori jezsuita templomhoz tartozó rendház és iskola épületegyüttes régi tornaterméből (és azt azóta már többször át is építették). Mivel azonban Ferenczy a maga kompozícióját a Google kamerájával ellentétben nem annyira az utca közepéről, mint inkább a bal oldali járda mellé húzódva készítette, így az utcának erre a felére nála szinte alig esik rálátás. Az egykori kisvárosi, a Fő térhez közeli egyemeletes épületet leszámítva földszintes házakkal övezett utcát és magát a metszet által megörökített helyszínt is jól megfigyelhetjük azonban az utcáról nagyjából pár évvel később, csak éppen a másik oldalról készített fényképen (16. kép). Itt is jól kivehető a Szent István-torony körüli Cinterem-kertből az utcára szinte „kiboruló” hatalmas lombkorona, mögötte pedig nem messze - a metszethez képest a járda szélén álló művész „háta mögött” - a nagybányai Fő téren álló templom tornya a jellegzetes, megannyi nagybányai tájképtől ismert toronysisakkal. És még valami jól látható a rézkarcon: Ferenczy Valérnak - miközben láttunk, hogy természeti tájképeit leginkább borús időben, elmosott, tompa színekkel festette meg - a városi tájképek megörökítése során érezhetően szívesen alkalmazott erős fény-árnyék-kontrasztos kompozíciója, az éles napsütésben szinte vakító felületekkel és a sötét árnyékokkal plasztikussá tett utcák, épületek megörökítése. Ugyanez a megoldás jellemzi a szentendrei Ferenczy Múzeum állandó kiállításában látható Nagybányai utca című festményét (17. kép) is. Hasonlóakra - már a korai müncheni évektől kezdve (18. kép) - számos más példát találhatunk a szintén az elmúlt években a hazai műkereskedelemben felbukkant Ferenczy Valér utcaképeken (19. kép, 20. kép). Valamennyin ott sötétlenek az utcák napos sávjait elválasztó 14. kép Ferenczy Valér: Nagybányai táj, 1923 Olaj, vászon; 52x37,5 cm;j.b.l.: Ferenczy Valér 1923 (MNG, Ltsz. FK1909) 31 „Egy grafikusi tanulmányút )e.gyzetei.’' Nyugat, 1929. december. 99
