Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)
118 „VIRTUTE VINCES” A GÖDÖLLŐI FRANCIA GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE (1938-1948)* ABLONCZY BALÁZS Az 1920 és 1944 között Magyarországon működő idegennyelvű gimnáziumokról szóló történeti irodalom egyenetlenül oszlik el. Miközben a sárospataki Angol Internátusról és a pannonhalmi olasz gimnáziumról immár monografikus feldolgozással is rendelkezünk, a budapesti Damjanich utcában valaha működött Birodalmi Német Iskoláról pedig dokumentumfilm készült, a francia iskoláztatás történetéről átfogó feldolgozás nem látott napvilágot.* 1 A gödöllői francia gimnázium előtörténetével Nagy Péter Tibor foglalkozott egy 1987-ben tartott előadásában, Vámos Agnes pedig néhány oldalon ismertette a középiskola működésének főbb elveit.2 Az alábbiakban megkísérlem felvázolni az iskola megalapításának és működésének főbb mozzanatait, a működés mindennapjait és a háttérben meghúzódó politikai/kultúrpolitikai szándékokat. Munkámat nehezítette, hogy a gimnázium 1945 előtti iratanyaga csaknem teljesen elpusztult 1945-ben, amikor a gödöllői premontrei gimnázium épületében a szovjet parancsnokság hadifogolytábort rendezett be.3 Így a Pest Megyei Levéltárban található vékony intézeti fond mellett támaszkodtam a Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár által őrzött iratokra, francia külügyi dokumentumokra, az iskolai évkönyvekre, újsághírekre, visszaemlékezésekre és az egykori diákok, tanárok szóbeli beszámolóira. A tanulmány a Bolyai-ösztöndíj támogatásával készült. Külföldi levéltári kutatásaimat az akkori NKÖM Klebelsberg-ösztöndíjának segítségével végeztem. Köszönöm Kerényi Eszter és G. Merve Mária (Gödöllői Múzeum), Bárdy Péter igazgató (Gödöllői Permontrei Gimnázium) segítségét, és mindazon öregdiákokét (Várady-Benner András, Flettner Gyula, Szittya Béla és az időközben sajnálatosan elhunyt Herczeg Géza) és volt tanárokét (Kovács Béla Kolos, Bemard Le Calloc’h), akik idejükből áldoztak rám. 1 Ld. KÉZI 2004, PELLES 2006. Valamint A birodalom iskolája (dokumentumfilm, 2003, r.: Papp Gábor Zsigmond, op.: Dobóczi Balázs) 2 NAGY 1987, VÁMOS 1994. 3 Erről MÓL XIX-J-1-f, Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium iratai, Középiskolai Osztály, 83. doboz, Stefancsik Konrád igazgató levele a VKM-nek, 1947. okt. 7. AZ ALAPÍTÁS Magyarországon az első világháború előtt már működtek francia karakterű iskolák: olyanok, amelyekben francia tanárok oktattak vagy a francia diplomáciai képviselet támogatta őket. Franciaországból a kongregációk betiltása során számos egyházi személy menekült külföldre, néha egész intézmények. Így nyitotta meg kapuit Budapesten 1904-ben a Notre-Dame de Sión lánynevelő intézet, ahol a nevelői gárda magvát francia apácák adták. A jóhírű és a felsőbb osztályok leányait oktató tanintézet először az Albrecht (ma Hunyadi János) úton nyílt meg, majd a Villányi útra költözött, végül 1930-ban vette birtokba Sashegyen épült impozáns székhelyét (ma az Arany János Gimnázium épülete). A rendnek a két háború között Zalaegerszegen is nyílt iskolája. 1928-ban pedig a marista szerzetesek nyitottak elemi iskolát a fővárosban, 1924 óta pedig működtettek egy árvaházat Kispesten.4 S ezenfelül léteztek még a város különböző pontjain francia nyelvtanfolyamok, amelyeket a budapesti francia követség a kissé megtévesztő „francia iskolák” névvel illetett, jóllehet ezek jobbára esti nyelviskolák voltak, Garzó Miklós, majd Szávai (Kousz) Nándor irányítása alatt. Ezeket az intézményeket rendszeresen szubvencionálta és segítette a francia követség, dacára annak, hogy - legalábbis formailag — egy radikálisan világi, a Vatikánnal számos esetben elég feszült viszonyban lévő államot képviselt Budapesten. Ez azonban nem meglepő: a francia kulturális expanzió, amely a két világháború között számos meglepő eredményt ért el Közép-Európában (egyetemi tanszékek, középiskolai tanárok küldése, kutatóintézetek stb.), előszeretettel vette igénybe francia egyházi szemé- lyek/szerzetesrendek segítségét. A maristáknak voltak intézményeik például Bulgáriában és Görögországban, a Notre Dame de Sion pedig Nagyváradon is rendelkezett 4 Utóbbi alapításáról ld.: Centre des Archives Diplomatiques de Nantes (a továbbiakban CADN), Service des Oeuvres Fra^aises a l’Etranger (a továbbiakban Sofe) vol. 149, dossier: Sur lecole des fréres maristes, de Vienne budapesti követ Briand külügyminiszternek, Budapest, 1929. febr. 18. A tanulmány megírása óta eltelt időszakban a Sofe iratanyagát a Courneuve-i új diplomáciai levéltárba szállították.
