Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
22 Bóka Gergely ÉLET EGY KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSEN Egy vásári eset Pest megyében több hetivásárt is tartottak: Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten és Isaszegen hétfőn, Györkön szerdán és Vacson csütörtökön. Kókai adataink kissé ellentmondóak, ugyanis 1468-ban egy vasárnapi, 1481-ben egy szombati említés áll rendelkezésünkre. Két megoldás kínálkozik a problémára: időközben áttették a hetivásár napját, vagy az 1481-ben említett vasárnapi esemény - ami virágvasárnapra esett - évenként rendezett sokadalom (forum annuale) volt. Országos vásár tartására több Pest megyei település jogosult volt (Cegléd, Pótharaszt, Tápiószecső). 1426-ban Szecső mezőváros Szent György napi sokadalmát említik. A kókaiak a közeli mezővárosban tartott országos vásárokon el tudták adni megtermelt mezőgazdasági termékeiket (gabona, bor stb.), nevelt állataikat, valamint kézműves cikkeiket. A tápiószecsői vásár még a 20. század közepén is fontos volt a környékbeli falvak lakóinak. A szecsői vámon történtek mutatják, hogy nemcsak kereskedni jártak a környékbeli falvakból a vásárra. Történt ugyanis, hogy 1426 nyarán Zsigmond király utasította a váci káptalant, hogy vizsgálatot folytasson Perényi Péter fia János panasza ügyében. A panasz szerint Kewir (Kövér) János, Szanda várnagya kókai és almási jobbágyaival Szecsőre rontott és foglyul ejtették Erasmus officialist. Ugyanekkor a királyné, aki Kóka és Almás birtokosa volt, panaszt emelt Perényi ellen, mert az almási jobbágyait megverték, mikor a szecsői vásárra mentek (24. sz. oki.). Az ügyben 1426-ban tanúkihallgatást rendelt el a király (25. sz. old.). A kihallgatásra a váci káptalan elé a környékbeli falvakból rendeltek nemes embereket: Sülyből (Tápiósüly), Bicskéről (Tápióbicske), Boldogasszonykátáról, Pándról, Kókáról, Szentmártonkátáról, Biliéről és Sápról (Tápiósáp).125 A kihallgatások során kiderült, hogy a kókaiak valóban rárontottak Szecsőre és a Gát nevű gátnál elhajtottak 6 állatot (marhát?) Zeer községbe (Kóka egyik részébe). Az a panasz, miszerint a királynő jobbágyait megsebesítették Szecsőn, a tanúk szerint nem igaz, ugyanis nem a királynő jobbágyait, hanem Györkei László kókai kisbirtokos jobbágyát sebesítették meg.126 Szőlőtermelés Kákán A középkori Pest megye észak-keleti gazdasági régiójának legjelentősebb bortermelő helyei a Gödöllői- dombsághoz és környékéhez kötődtek. Ettől a területről 125 Tápiósüly és Tápiósáp egyesítésével jött létre a mai Sülysáp község. 126 Az oklevél szerint Kókán történt a megsebesítés, de ezt valószínűleg elírták az oklevélben. Hiszen az 1426. július 20-án kelt oklevélben pontosan leírták a szecsői incidenst. délre már nem voltak szőlők. Az Alföld belső részei bor- behozatalra szorultak, szőlőt itt a középkorban egyáltalán nem termeltek. Kóka ilyen szempontból kedvező helyen feküdt. Az Alföld északnyugati csücskén, a Gödöllői- dombság délkeleti peremén, a domborzati viszonyoknak és a homokos, löszös területek betelepítésének köszönhetően, a kókai lakosság szőlőművelést folytathatott már a középkorban is. A faluban folyó bortermelésről csak 1546-tól tudunk. Adataink a budai szandzsák 1546-os összeírásából származnak. Eszerint Kókán a musttized 1500 pint, vagyis 2250 liter volt.127 Ha kiszámoljuk az egy háztartásra jutó bortermelést, kiderül, hogy 394,7128 liter bort termeltek a kókaiak átlagosan egy évben. Érdekes, hogy a későbbi összeírások nem jeleznek Kókán bortermelést aló. században.129 A környékben Alagon 1496-ban az ottani szőlők jövedelmébe végeztek iktatást. Kisjenőn szőlőtelepítőket (planatores vinearum) emlegetnek. A fóti szőlőket mogyoródiak telepítették, de ezek a szőlők 1523-ban elpusztultak. A rossz jövedelmezőség, a sorozatos rossz termés miatt azonban gyakran abbahagyták a termelést a szőlősgazdák. Fóttól keletre haladva aztán szinte minden faluban helyi bort ihatott az utazó. Aló. század elején Veresegyházán 60, Szadán 40 és Gödöllőn 20 hold szőlő volt telepítve. Kóka környékén Pécel-Nándorföldpusztán és Ecseren említenek ültetvényeket. Ettől a vonaltól délre csak a Duna mellett voltak nagyobb szőlőskertek, pl. Dömsödön 60 hold. Mint láttuk, Kókán nem szólnak oklevelek a bortermelésről; mégis a 16. századi adatok alapján feltételezzük, hogy a 15. században is folyt már bortermelés a község területén. A kókai malom Kóka határában a Füszög-völgy északi részén különös romokat találunk az ún. Malom-árokban: egy vízimalom romjait. A helyiek már régóta ismerték a romokat és a 2003-as régészeti terepbejárás során én is azonosítottam. Egy mesterségesen kialakított árokban (Malomárok) - amely ma már kiszáradt -, folyó víz hajtotta meg 127 KÁLDY-NAGY 1985. 378. A 16. századi összeírások utalhatnak a korábbi, 15. századi állapotokra: az 1546-os összeírás adatai szerint a termelési viszonyok jók voltak Kókán. Egy család gabonából átlag 94 kilát, szénából 5-6 szekérrel takarított be. A kapuadó és a dzsizje adó fizetésére 32 gazdát, a családfők 56%-át tudták kötelezni. 1562-ben a gabonatermelés családonkénti átlaga 127-re emelkedett, ugyanakkor a szőlőműveléssel felhagytak. Külön említést érdemel a káposztatermelés: 1580: 3000 db, 1590: 8000 db. (Innen eredhet az említett Káposztás Kertek elnevezés!) Jelentős volt a faluban a méhészet is. 1590-ből 700 db kast említenek. A sertésállomány folyamatosan jó volt: családonként 4-5 db. A juhállomány 1580-ra megszaporodott, majd visszaesett. Ld. bővebben KÁLDY-NAGY 1985.378-379. 128 TRINGLI 2001a. 129 Az összeírások vizsgálatakor csupán csak hozzávetőleges értékeket kaphatunk. Mégis ezek a források nagymértékben hozzásegítenek, hogy a 15-16. századi gazdasági állapotokat vizsgálat alá vehessük.
