Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
Bóka Gergely KÓKA TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN (895-1526) BÓKA GERGELY BEVEZETÉS Kóka középkori történetének megírása a korabeli oklevelek alapján nem könnyű feladat. Nem dúskálunk az oklevelekben, és ha vannak is, a legtöbb esetben egy-egy helyi birtokos peres ügyéről, kapott birtokáról szólnak. Magáról a faluról: határairól, pontos elhelyezkedéséről, templomáról, népességéről keveset tudunk. Ezen kérdésekben - többek között - segítségünkre van a Ceglédi Kossuth Múzeum 1981-1982-ben végzett régészeti terepmunkája, amely a határban található egykori településekről, valamint Kóka középkori elhelyezkedéséről is tudósít. Dolgozatom összegyűjti a Kóka községről és a kókai nemes családokról szóló Árpád-kori és késő középkori írott forrásokat, majd feldolgozza tartalmukat. Teljes képet nem tudunk adni a település történetéről a honfoglalástól a mohácsi csatáig terjedően, de az írott forrásokban szegény időszakok esetében - mint pl. a honfoglalás kora és a kora Árpád-kor - felhasználjuk a régészeti eredményeket, valamint a Tápió-vidék és Pest megye történetének Kókára is vonatkoztatható fejezeteit. A község temészetföldrajzi, majd történeti földrajzi leírása után rátérek a falu helynévkutatásának eredményeire, valamint Árpád-kori és késő középkori történetére. A dolgozat második felében tárgyalom a 19. század elején lebontott középkori templom, valamint az ún. Malom-árokban található malom romjainak kérdését. Egy általános összefoglalással, majd Kókára és a kókai nemes családokra vonatkozó oklevelek gyűjteményével zárom munkámat.1 1 Ezúton mondok köszönetét azoknak, akik segítségemre voltak a téma feldolgozásában, elsősorban Szarka Józsefnek (SZTE), valamint Kékegyi Dorottyának (MMM), aki az illusztrációs munkában vett részt. A cikk alapját a SZTE BTK történelem szakán 2005-ben írt szakdolgozatom képezi. KÓKA KÖZSÉG TERMÉSZETFÖLDRAJZI LEÍRÁSA Kóka Budapesttől mintegy 50 km-re délkeletre található. Délen Sülysáp, nyugaton Dány, északon Zsámbok, északkeleten Tóalmás, valamint keleten Tápiószecső községgel határos. A Duna-Tisza közén a Kiskunság, a Pesti-síkság, valamint a Jászság határán található. Tájbesorolása: Alföld (nagytáj), Észak-alföldi horda- lékkúpi síkság (középtáj), Tápió-Galga-Zagyva vidék (kistájcsoport),Tápió-vidék (kistáj).2 A Déli-Cserhát és a Gödöllői-dombság találkozási pontján, a Felső-Tápió folyótól északra terül el. Kóka község központja a Csíkos-patak déli magaspartján terül el. A falu északi részén átfolyik az ún. Dansár (Csíkos-patak) és folytatása, az ún. Polyák-árok, amely a Bagi-tónál a Hajta-patakba ömlik. Észak felé az Uszói-patakot, majd a Nagyvöl- gyi-patakot találjuk, hasonlóan a Csíkos-patakhoz, és mindkettő vizét a Hajta-patak gyűjti össze.3 A Tápió-vidék nyugati része — az Alsó- és Felső- Tápió folyók forrásvidéke - a Gödöllői-dombságnak középső, 200-300 méteres tengerszint feletti magasságú, erősen tagolt, mély völgyekkel szabdalt területe. Délkelet felé haladva a két patak mély, széles, néhol mocsaras völgyet vágott magának az egyre alacsonyabb dombok között.4 Ezt a területet pleisztocén korú löszös homok fedi, melyen barna, rozsdabarna erdőtalajok, a patakvölgyekben homokos és vályogos réti talajok alakultak ki. A falu legnagyobb részén a „Rauzmann”-féle barna erdőtalaj az uralkodó, amely gyönge termőképességű. Azonban a falu északi, északkeleti területén a részben csernozjom jellegű barna erdőtalaj, valamint a típusos mészlepedékes csernozjom talaj jó termőképességekkel rendelkezik.5 2 DUSEK 2002.70. 3 KÓKA 15. 4 DINNYÉS 1985.11. 5 DUSEK 2002.71.