Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Mészáros László: Országgyűlési választások Nagykőrösön (1848–1918)
Országgyűlési választások Nagykőrösön (1848-1918) 87 félelemmel azt gondolták, hogy világkatasztrófát fog okozni, s eljön a világvége.69 A választási harcot a heves pártoskodás, a féktelen szenvedélyesség jellemezte, de a választás lefolyása annak teljes ellentéte volt. Nyugodt, méltóságteljes légkörben zajlott le június 5-én, és tett pontot a több mint két hónapos csatározás végére. A rend fenntartására a gyalogos és lovas rendőrökön kívül hét csendőr ügyelt, de beavatkozniuk nem kellett. Már kora reggel megindult a pártok felvonulása zászlók alatt és zeneszó mellett, a kijelölt gyülekezési helyre. A Bakó-pártiak a városháza előtti téren, a Beretvás-pártiak a járásbíróság és a Técsi-féle ház közötti téren csoportosultak. Nyolc órakor Szentpétery Károly elnök megnyitotta a választást. Bejelentette, hogy előző nap 309 választópolgár Bakó Józsefet ajánlotta jelöltnek. Az ajánlási időben még egy ajánlat tétetett, ifj. Beretvás János személyére. Megkezdődött a szavazás. Oly nagy volt az érdeklődés, a választási részvétel Nagykőrösön, mint még soha. A 2095 szavazati joggal rendelkező választópolgár közül 1646-an éltek alkotmányos jogukkal. A szavazatok így oszlottak meg: Bakó: 908, Beretvás: 738 szavazat. így Bakó József 170 szavazat többséggel lett Nagykőrös országgyűlési képviselője.70 Bakó gyakran szólalt fel az országgyűlésben a protestáns felekezetek, a református lelkészek és tanárok érdekében. Tevékenységét így méltatja a neki ajánlott emlékkönyv: „Csak mióta nagykőrösi képviselő, (...) 400-nál többen kérték segítségét és támogatását s ő mindezen reábízott ügyeket szerencsés sikerrel intézte el. Örömmel vesz pártfogásába minden igaz embert és jó indulatát soha senkitől meg nem tagadja. Ezt ismerte fel benne Nagykőrös városa s ezért választotta meg papját országos képviselőnek óriási nagy lelkesedéssel. ”71 Bakó Józsefet öt évre választották, de 1918-ig ő maradt a város képviselője, ugyanis a világháború kitörése miatt nem rendezték meg a következő, 1915. évi választásokat, hanem meghosszabbították a képviselők mandátumát. ÖSSZEGZÉS Nagykőrösön a dualista korszakban egy választást (1875) kivéve mindig ellenzéki jelölt győzött a képviselőválasztásokon. A Függetlenségi Párt nagyon népszerű volt a városban. Az ország középső, alföldi területein, a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén legtöbbször a függetlenségi párti jelöltek győztek. Ezen az országrészen a függetlenségi eszme, ’48 és Kossuth kultusza mindig eleven és erős volt. 1848-ban 2167 nagykőrösinek volt választójoga, ez a lakosság 13,7%-át tette ki, vagyis az országos átlagnak majdnem a dupláját jelentette. A többi választási év adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Nagykőrösön a választópolgárok aránya a lakosság számához viszonyítva az országos átlag közelében volt, illetve több esetben néhány tized százalékkal afölött volt. Ez azt mutatja, hogy a magas cenzusnak az országos átlagnál nagyobb arányban feleltek meg a nagykőrösiek, tehát városuk akkoriban viszonylag tehetősnek számított. A ténylegesen szavazók aránya is magasnak mondható. Különösen az utolsó, 1910. évi részvételi arányszám kiemelkedően magas, nem véletlenül, hiszen abban az emlékezetes évben heves kortesharcok dúltak, és szoros, kiélezett küzdelemben dőlt el a mandátum sorsa Nagykőrösön. Az 1910. évi választás az utolsó volt a Monarchia történetében. Majd csak a háború után, a forradalmakat követő konszolidáció idején, 1920-ban választanak újra képviselőket a nemzetgyűlésbe, de akkor már más politikai határok között. Trianon után a magyar választások történetében is új korszak kezdődött. A választópolgárok és a ténylegesen szavazók számának alakulását foglalja össze az alábbi táblázat:72 VÁLASZTÁSI ÉV VÁLASZTÓJOGOSULTAK A NÉPESSÉG %-ÁBAN RÉSZVÉTELI ARÁNY % Országosan Nagykőrösön Nagykőrösön 1848 7,2 13,7 52,75 1887 5,8 6,4 65,86 1892 5,7 6,5 74,22 1901 6,1 6,91901 6,4 7,3 78,57 69 Nagykőrösi Újság, 1910. ápr. 16. 70 Nagykőrösi Újság, 1910. jún. 11. 72 PML V.272-C.1., MAGYAR STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 1897. 71 RÉPÁS 1913.29-30. 27., MAGYAR STATISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK 1932.52.
