Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Mészáros László: Országgyűlési választások Nagykőrösön (1848–1918)
Országgyűlési választások Nagykőrösön (1848-1918) 79 a 310 képviselő között ott volt Gubody Sándor (1798— 1885), Nagykőrös követe is. Az 1865. november 16-i választás előtt Gubody levélben kijelentette, hogy elvből nem kíván fellépni a korábbi képviselővel, Tanárkyval szemben, de mivel hívei szavazást követeltek, a választási elnök elrendelte azt. Gubody 1159 szavazatot kapott Tanárkyval szemben, akire 485 szavazat jutott.12 Gubody SándorTisza Kálmán híveként a Balközéphez tartozott, tehát ellenzéki képviselő volt. 1873-tól már a Függetlenségi Párt programját vallotta magáénak. Gyakran felszólalt a képviselőházban, több nyelven beszélő, nagy műveltségű, kimagasló tudású férfiú volt. Nagy tisztelet övezte, többször volt a T. Ház korelnöke is. 1869-ben és 1872-ben is őt választották Nagykőrös képviselőjévé. Közben egy évig a város polgármestere is volt. Jó barátja, Eötvös Károly író így emlékezik meg róla: „Hófehér; hosszú, tömör szakáll és bajusz, hatalmas szemöldök, mely Deák Ferencéhez hasonlított, szép metszésű tüzes szemek s az egész arcon az erőnek, önérzetnek, szellemgazdagságnak s alaki szépségnek oly összhangzata, aminőt a festőművészek szoktak mintaképül választani. Őskori prófétának feje volt az övé. ”13 Az 1869-es választásokat még az 1848:V. törvénycikk alapján rendezték meg, de 1872-ben már megindult a küzdelem az általános és titkos választójogért, a 48- as Párt vezetésével. 1875-ben megalakult a Szabadelvű Párt, amely az azévi választásokat nagy fölénnyel megnyerte, így Tisza Kálmán alakíthatott kormányt. A választást már új választójogi törvény, az 1874:XXXIII. törvénycikk alapján tartották meg.14 A választójog törvényi szabályozása az előző, 1848. évihez képest any- nyiban változott, hogy a vagyoni cenzust adócenzusra változtatta, vagyis a választói jogosultságot a befizetett évi adóhoz kötötte. Fennmaradt a 20. életévhez kötött életkori cenzus. A választhatóság feltétele az aktív választójog, a magyarul tudás és a 24. életév betöltése volt. A törvény továbbra is kizárta a választásból a nőket, a katonaság és a fegyveres testületek állományának tagjait, az adójukat meg nem fizetőket. Később az adóhátralékosok visszakapták a választójogukat. (1899:XV. te.) Az 1874-es szabályozás visszalépést jelentett, csökkent a választójogosultak száma, a korszakban átlagosan 6% körül mozgott. A választások lebonyolítása egyéni választókerületekben, nyílt szavazással történt. Általános többséggel lehetett elnyerni a képviselői megbízatást. A dualizmus évei alatt végig az 1874. évi törvény szerint rendezték meg a választásokat. Csak annyi változás történt, hogy 1887-től a hároméves parlamenti ciklus öt évre változott. A választási rendszer a mindenkori 12 RUSZOLY1999.237. 13 EÖTVÖS 1901.11. 14 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1896b. 314-332. kormánypárt többségét volt hivatva biztosítani. A kormánypártot Tisza Kálmán szervezte meg, parlamenti képviselői, a „mamelukok” pedig hűséges és megbízható szavazógépként működtek. A választójog szűkítése mellett a választókerületek határainak meghúzása és a választások lebonyolításának módja biztosította a kormánypárti többséget. A választók évenkénti összeírása és a választás nyilvános jellege sok visszaélésre adott alkalmat. A kortesfogások, a választók etetés-itatása, a megalapozatlan ígérgetések, az ellenjelölttel való ijesztgetések a választók befolyásolásának eszközei voltak. A választás nagykőrösi lebonyolítását az 1910. évi voksolás példáján szemléltethetjük. A választást a központi választmány szervezte. Előzőleg összeállították a választásra jogosult polgárok névjegyzékét. A választmány első ülésén kitűzte a választás időpontját és helyszínét, mely a korszakban mindig a városháza udvara volt. Megválasztották az elnököt, a helyettesét és a jegyzőket. A választási elnökök mindig a város vezető közéleti emberei közül kerültek ki. Elnök volt például Nyári Szabó Ferenc, a későbbi polgármester és Szentpétery Károly városi mérnök, a Függetlenségi Párt helyi elnöke. Megalakultak a szavazatszedő bizottságok. Nagykőrösön a lakosság létszámának megfelelően két bizottság alakult. Az I-V. kerületben lakó választók az I. számú, míg a VI—X. kerületi választópolgárok és a tanyasi lakók a II. számú bizottság előtt szavazhattak, a városháza udvarán felállított egy-egy fabódéban. A választási elnök egyben az I. szavazatszedő bizottság elnöke is volt. Hatósági képviselők is működtek a két bizottság mellett. Mindezt a helyi lapban leközölt hirdetmény útján tudatták a lakossággal. A választó- polgárok bármelyike ajánlhatott jelöltet. A jelöltállítást írásban kellett megtenni a választást megelőző napon a választási elnöknél, legkésőbb azonban a szavazás napján, a választás kezdete utáni első félórában. A pártok bizalmi férfiainak eskütétele után megkezdődött a szavazás. Több jelölt esetén a szavazás ajelöltek között megejtett sorshúzás általi sorrendben kezdődött, s ez a sorrend meghatározott időszakonkénti váltakozással folytatódott. A szavazók húszas csoportokban járultak az urnák elé. Az egyes jelöltekre szavazókat elkülönítették egymástól, hogy elkerüljék a nagyobb botrányokat, de a korszak utolsó éveiben gyakoribbá váltak a rendbontások, és így például 1910-ben Nagykőrösön a rendőrség mellett csendőrök is őrködtek a rend fenntartásán. A helyi lapok közölték a választási híreket, beszámoltak a pártok jelölőgyűléseiről, ismertették a választások eredményét.15 Nagykőrös 1875-ben új képviselőt választott Inárcsi Farkas Elek (1829-1894) szabadelvű párti helybeli föld- birtokos személyében. A következő, 1878. évi választá15 Nagykőrösi Újság, 1910. máj. 21,1910. jún. 11.
