Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Soós Sándor: Dunabogdány kápolnái
Dunabogdány kápolnái és kálváriái 69 História Domus értékes plébánosi bejegyzéseket őriz. „1937-ben új stációképeket vettünk az Ecclesia rt.-tól, ekkor felszólítottuk az alapítók gyermekeit, unokáit, vállalják a szülők, nagyszülők által alapított stációk fenntartását. Mind elvállalták, pedig már négyen jelentkeztek, hogy ők szívesen vállalnának gazdátlanná vált stációt”. A plébános ezt követően felsorolja a feladatra vállalkozó hét utód nevét, illetve rögzíti az egyes stációkat fenntartó jótevők, „Wohltaterek” bővebb, mintegy negyvenfős listáját, majd hozzáfűzi: „1937. aug. 7-én, afelszentelés napján kihirdettem, de közkívánságra név nélkül:»Allen vergeh es Gott, die in diese heilegen Angelenheit Sorge getragen, sich Mühe gegeben, Schritte sind Tritte gemacht, Opfer gebracht haben!«” Köszönetét mond továbbá azoknak, akik a stáció felújításának ügyintézése végett Budapestre utaztak, a felszerelést végző szobrászt és festőt három napon át élelmezték, gyűjtés folytattak, „a stációképeket és a két latort, — utóbbiakat az Ecclesiához és haza - ingyen szállították a teherautóikon , és „a Krisztus-korpus javításáért 20 P-t” fizettek. A kálvária- és keresztútépítés és felújítás folyamatáról sok egyéb részletet is elárulnak a História Domus bejegyzései. Az új képekkel ellátott stációk felszentelését - az egyházi előírásoknak megfelelően - ferences szerzetes végezte el. A stációképek elkészítésébe azonban hiba csúszott. A készíttető Ecclesia Rt. a jobboldali stációkhoz való képek helyett bal oldalra való képeket épített be. Az erre vonatkozó levelezés anyagát érdemes hosszabban idézni: „Püspöki engedély keresztút felállítására 2259/1937. sz. a. aug. 2. Felhatalmazást adott P. Weiss Mihálynak, aki a búcsú napján augusztus 7-én végezte a felszentelést nagymise után és mindjárt utána keresztúti ájtatosságot tartott. A néppel stációról stációra menvén. Végezetül a nagy kereszt előtt hat Miatyánkot és Udvözlégyet imádkozott, hogy teljes búcsút nyerhessünk. ” „98/1937. sz. A dunabogdányiplébániai hivataltól. Az Ecclesia Rt. tekintetes Igazgatóságának Budapesten. A keresztúti képek, amelyeket 1937. aug. 4-én tetszett szállítani, és amelyeket a Cég szobrásza és festője felszerelt, nem felelnek meg, mert a keresztút baloldalára valók, pedig nálunk a fülkék a keresztút jobb oldalán vannak. A mostani képeken a kereszthordozó Krisztus nem megy föl a Kálváriára, hanem lejön onnan. Ez így nem maradhat. Hiba volt, hogy a Cég nem érdeklődött a rendeléskor, hogy az út melyik oldalán lesznekfelállítva a stációképek, viszont a rendelőnek is elkerülte afigyelmét ez afontos körülmény, ami azonban csak a járatlanság és a tapasztalatlanság terhére írandó, míg a Cégnél ez az enyhítő körülmény nem szerepelhet. De nem akarok detektív munkát végezni, nem akarok bűnös után kutatni, csak konstruálom, hogy a fatális hiba tényleg megtörtént. Kegyeskedjék módot nyújtani a hiba jóvátételére! Vagy cseréljük ki az összes stációkat, vagy csak azokat, ahol Krisztus a kereszttel lefelé áll! Méltóztassék az ügyet a művészeikkel megtárgyalni és minél hamarabb dönteni ebben a kényes ügyben és a döntésről és a financiális kérdésről bennünket értesíteni. Kiváló tisztelettel Dunabogdányban 1937. aug. 10. Dr. HufnagelJános. ” „Budapest 1937. aug. 14. Ecclesia egyházművészeti és áruforgalmi rt. Budapest IV. Városház-utca 1. Nagyságos és Főtisztelendő Dr. Hufnagel János pápai kamarás, esperes-plébános úrnak Dunabogdány. Kamarás Urf.hó 10.-én kelt nb. soraira van szerencsénk tisztelettel közölni, hogy b. levele megérkezésével egyidejűleg megjelent nálunk a rendelő két megbízottja, akikkel az ügyet tisztáztuk s ezen tisztázás folyományaként megállapodtunk abban is, hogy a keresztúti szoborműveket azon elrendezésben hagyjuk, mint jelenleg vannak. Legyen szabad utalnunk arra, hogy figyelmünket az a körülmény, amely szerint a fülkék jobb kéz felől épületnek nevezhetők, míg a szoborművek u.n. balosak, ha hasonló megoldású alkotásoknál balosról és jobbosról egyáltalában szó lehet, nem kerülte el, de ha ezt a körülményt nem tettük megemlítés tárgyává, úgy ennek megvolt az oka, melyet a rendelők megbízottainak megmagyaráztunk, amely okot azok — megértve a dolog lényegét - tudomásul is vettek, határozván ezen tudomásul vétele után úgy, hogy az áthelyezés marad jelenlegi állapotában. Legyen szabad Kamarás Úrral szemben is utalnunk arra, hogy egy-egy ily keresztúti dombormű önálló műalkotás, illetve önálló műalkotásnak a reprodukciója, akár csak úgy, mint egy reprodukált kép. Az eredeti megalkotásánál nem lehet tehát figyelemmel lenni a nagyon híres Fugel-féle keresztúti képeknél sem. Ami — és nem egy művész ember igazoltfelfogása — szerint is egy-egy ily szobormű nem azt jelenti, hogy azon szobrászművön ábrázolt Krisztus-alak pl. a dunabogdányi kálváriahegyen megy fel vagy le, hanem jelenti az egész jelenetnek szimbólumát a fülkében való elhelyezettségében, tehát minden ilyen szobormű egy egyedi darab a maga saját hatásával. Körülbelül hasonló a helyzet, mint egy képnél, melyet talán ily megoldásra való tekintettel valamely szobában egy déli falon helyeznénk különben el, de mivel a déli falon ajtó és ablak van, úgy, hogy a kép oda nem fér, az északifalra helyezzük anélkül, hogy abból érzések támadnának. A jobbosság és balosság kérdéséhez való szigorú ragaszkodás esetén meg lehet természetesen oldani a dolgot annak megfelelően is, azonban lényeges költségtöbbletet jelent már abban az esetben, hogy minden egyes darabot külön kell valamely alkotó szobrászművésznek
