Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kocsis Gyula: „…ki fiatal korában nem szerez, …öreg napjaiban nincs mire vetnie a szemét…”. A községi elöljáróságok árvaügyi igazgatási feladatai a kiegyezés körüli évtizedben (Társadalomtörténeti szempontú áttekintés)
52 ..kifiatal korában nem szerez, ...öreg napjaiban nincs mire vetnie a szemét... ” A KÖZSÉGI ELÖLJÁRÓSÁGOK ÁRVAÜGYI IGAZGATÁSI FELADATAI A KIEGYEZÉS KÖRÜLI ÉVTIZEDBEN (Társadalomtörténeti szempontú áttekintés) KOCSIS GYULA A feudális korban a végrendelkezést, az öröklést, a hagyatéki eljárást aTripartitumban rögzített jogszokások szabályozták. A jogszokásgyűjtemény I. részének 111-126. címei szóltak az önjogúságról, valamint a gyámsággal összefüggő számos egyéb részkérdésről is.1 Ezek a szabályok azonban a nemességre vonatkoztak, a földesúri függésben élő úrbéresek végrendelkezését a Hármaskönyv III. részének 29-30. címén kívül2 nem szabályozták külön törvények, rendeletek. Abból követ- kezhetően, hogy a végrendelkezés nélkül elhalt jobbágy javai földesurára háramlottak, a jobbágyok hagyatéki ügyei is a földesúri hatalomra, a földesúri igazgatásra tartoztak. Ezt jelzi az is, hogy a koraújkorból fennmaradt jobbágyvagyon hagyatéki leltárak az uradalmak irategyüttesében megőrződött árvakönyvekben találhatók. Azon falvak esetében, amelyeknek feudális tulajdonjoga több kisebb részbirtokos között oszlott meg, és ennek következtében a birtokló nemesek még úriszéket sem működtettek, az úrbéresek gazdaságának, háztartásának tárgyi ellátottságát reprezentáló iratok teljesen hiányozhatnak. A mezővárosok némileg nagyobb autonómiával rendelkeztek, mint a falvak, ezért ezekben a közösségekben kialakulhatott a sajátos helyi rend, helyi szabályozás. Esetükben a földesúri hatalom az úriszék képében csak másodfokon vett részt a jobbágyöröklés szabályozásában, a vitás kérdések eldöntésében. Az úrbéresek öröklésének és a hagyatéki eljárásnak állami, közjogi, törvényi szabályozása az 1832—36-os első reformországgyűlésen történt meg.3 Az 1836. évi IX., a községek belső igazgatásáról szóló törvény 6. §-a előírja, hogy a helybeli bíró két esküdttel és a jegyzővel tökéletes összeírást készítsen az árvák vagyonáról. A paragrafus azonban még mindig tartalmazta azt a kitételt is, hogy a feladatnak az „uraság közbejöttével” kell eleget tenni.4 1 WERBŐCZY 1894.1. rész 111-126. cím,237-260. 2 WERBŐCZY 1894. III. rész. 29-30. cím, 527-531. 3 BENDA 1988. xliii. Pauly Carolus 1817-ben megjelent munkájára hivatkozva azt írja, hogy az 1715. évi 27. te. volt az első, amellyel a közhatalom beleszólt a jobbágyvagyon öröklésébe. 4 MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. évi törvénycikkek, 43. A jobbágyok öröklésének szabályait az 1840. évi VIII. t.c. fogalmazta meg5. Az utolsó rendi országgyűlésen hozott, az úrbéri viszonyok eltörlését kimondó IX. t.c. 4. §-a az úri törvényhatóság megszűnését is kijelenti, azaz megszünteti az úriszéket, a polgári és büntetőbíráskodás földesúri fórumát.6 A nemesi árvák hagyatéki eljárása addig is a nemesi vármegyei közigazgatás elé tartozott, de az áprilisi törvények szentesítése után a nem nemesi árvák ügyei is a vármegye elé kerültek. A földesúri joghatóság megszűnésével azonban az is előfordult, hogy a község maga intézkedett. Ez történt például Bugyiban is, ahol az 1849. évben hivatalt viselt közgyám állítása szerint az elhunyt birtokát a községi elöljáróság becsültette meg a földesúri hatóság megszűnése miatt, majd az elöljáróság a közgyám beleegyezésével a megállapított becsáron eladta.7 1848-49-ben azonban a honvédelem kérdései foglalták le törvényhozás, az első népképviseleti országgyűlés erejét, a szabadságharc hónapjai pedig az árvaügynél fontosabb feladatokat hoztak mind a kormánynak, mind a megyei közigazgatásnak. A hagyatéki eljárás valamilyen irányú rendezése a szabadságharc leverését követő önkényuralmi rendszerre maradt. Az árvaügyekkel az 1851. évi augusztusi helytartótanácsi rendelet foglalkozott, majd az 1853. májusi igazságügy- és belügyminisztériumi rendelet utasított az osztrák polgári törvénykönyv bevezetésére. Erre az időszakra, az osztrák polgári törvénykönyv hatályosságára a később keletkezett ügyekben is visszautalnak az érintett felek. A Torbágy községben élt Stark György hagyatékával kapcsolatban megfogalmazott és elfogadott osztályegyezség szerint „...tekintettel arra, hogy Stark György még az osztrák törvények alatt halt meg — 1857-ben —, az özvegy ezen törvények értelmében a hagyaték V4 részéhez holtiglani haszonélvezetre fel van jogosítva... ” s Uo. 95-98. 6 Uo. 233. 7 PMLIV. 260.b 4681/1870.
