Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)

Darkó Jenő: A szerbeknek adományozott kiváltságlevelek a Rákóczi-korból

34 Darkó Jenő pült szerbek és egyszemélyben egyházi és világi fejük, a pátriárka számára az 1699-ben megkötött karlócai béke új helyzetet teremtett: a visszatelepülés reménye, illetve szándéka legfeljebb óhaj maradt. Nem volt mit tenniük, a letelepedést választva ki kellett alakítaniuk azt a politikai modus vivendit, amelyet majd évszázadokig gyakorolnak, egészen a Habsburg-monarchia bukásáig (1918). Crnojevic 1698. február 17-én az udvarnak nyúj­tott 38.000 forintnyi hitel fejében beiktathatta magát a sziracsi uradalomba, kijelentvén, hogy azt „utódai is (...) birtokolhassák”, akkor még természetesen az ó-szerbiai hazába történő visszatérés reményében. 1702. október 2-án a korábbi szerzemények mellé újabb jószágokkal gazdagította a pátriárkátust, és miként azt Szalay László méltán megállapítja: „Rákóczi több rendbéli felhívásait a szerb fegyvereknek a magyarokkal! egyesítése iránt, visszautasítván, a leveleket eredetiben felküldte az ud­varnak, híveit pedig a császári ügy szolgálatára ismételve intette.”17 Crnojevic a már 1706. június 16-án kelt fo­lyamodványában fordul I. Józsefhez, és 24 pontban fog­lalja össze követeléseit, ugyanott saját magát „a szerbek, ruthénok és oláhok pátriárkájának, illetve érsekének” nevezi.18 Tisztéből eredően jurisdictióját meglehetősen nagy területre tartja érvényesnek: egyházi fennhatósága alá tartozik - szerinte - ugyanis Magyarország, azon belül is Szakmár, Varasd és Belova, Horvátország és a tengerpart, Licca és Korbavia, a károlyvárosi határvidék, Zrinopolje, Szlavónia, Kis Oláh-ország, ezenfelül Er­dély, valamint a régi szálláshelyek, mint Valahia, Moldva, Illyria és Mösia stb.19 A levél további követeléseket is tartalmaz. Kívánja: a görög szertartású (nem egyesült) egyház egyenrangúságának elismerését; két világi elöl­járó szabad megválasztását; iskolák és könyvnyomdák szabad létesítését; a pejoratív „schismaticus” (szakadár) elnevezés eltörlését; a magyarokkal való egyenállást, aki­ket ugyanakkor kérlelhetetlen ellenségükként (infestos nostros hostes) nevezi meg; a végleges letelepedés meg­gyorsítását; az udvari kancelláriánál két választott tiszt­ségviselőt; a szerb tisztek és katonák egyenrangúságát; a háborús károk jóvátételét; a szerb nemesség elismerését; végül személyesen: a pátriárka a szecsői uradalomért 20.000 forintot, továbbá évi 16.000 forint járadékot, udvari tanácsosi címet, az albán kenéz címét és az utó­dokra örökíthető címert kapjon.20 A pátriárka kérelmét az uralkodó udvari kancellá­riáján keresztül 1706. augusztus 7-én teljesíti, ezekkel 17 SZALAY 1861.42. - Ezt erősíti BENDA adata: Az illoki származású Ninko Tomic, aki a kurucok fogságába esett, a kérdésre, hogy miért nem állnak a kurucok oldalára azt válaszolja: „Egy bizonyos püspök, aki Bécsben lakik, fenyeget és tilt minket.” = MÓL Rákóczi-szabh. lt. Katonai iratok Fasc. 78. V. 2. i. föl. 17-18. 18 SCHWICKER 1880.43. 19 Uo. 44. 20 Uo. 44-45. a szavakkal erősítve meg I. Lipót 1690. április 6-án és augusztus 1-én kelt kiváltságleveleit: „Tartjuk magunkat a teljes szabadsághoz, a magyar királyságunkban és melléktartományaiban a szabadság visszatérése után mind ezek a mentességek, előjogok és ki­váltságok (...) kibővülnek és kiteljesednek, és ezáltal a mi bensőséges vonzalmunk az illyr néphez még őszintébben megnyilvánul, a mi birodalmunk és tartományaink üdvére és javára, és így az illyr nép is választás előtt áll. ”21 1706. szeptember 15.-én I. József újabb levelet ad ki a szerbeknek, amelyben kiváltságaik megerősítése mellett Tököli-Popovic-ot megtette a szerbek első világi vezetőjévé, magyar nemességet adományozott neki egy aranylánccal együtt.22 23 A szerb kiváltságokat az uralko­dó magyar kancelláriája útján is megerősítette 1706. szeptember 29-én: „tekintetbe vévén a rácok pátriárkájának és érsekének Csernovicsnak [sic!], valamint a rác népnek vagy nem­zetnek, az uralkodó ausztriai ház érdekében szerzett jeles érdemeit, midőn tudniillik a mondott nép vagy nemzet minden viszonyok között, az iszonyatos ellenséggel, a tö­rökkel folyt háborúk, s a néhány elidegenedett magyar által előidézett jelen belmozgalmak és zavargások és többféle visszás eseményekkel járt zivatarok közben hűségét csorbí­tatlanul megőrizvén, az engedelmesség és a hódolat különös buzgalmát készséges segéd és a közterheknek vonakodás nélküli viselése által kitüntette és tanúsította, s hogy hasonló hűséggel és készséggel ezentúl is kitüntetni és tanúsítani fogja, ígéri.” József a lipóti kiváltságlevelet megerősítve így zárja sorait: „fenntartván magunknak a teljes szabadságot akkor, midőn Isten segítségével s a mondott rácok és más hű job­bágyaink közreműködésével Magyarországunknak s vele határos tartományainknak az óhajtott nyugalom vissza fog adatni, ezen mentességeket, előjogokat és kiváltságo­kat bővebben kimagyarázni és az idők minőségéhez képest jobb formába szerkeszteni, egyszersmind a rác nép iránti hajlamunkat inkább kitüntetni, valamint ez tudniillik a mi, úgy országaink és tartományaink s a mondott szerb nép hasznát és javát előmozdítónak fog mutatkozni... m 1706. október 24-én Crnojevic Bécsben meghal.24 21 PRIVILEGIA 1743. 6-19. = SZALAY 1861. 42. = SCHWICKER 1880.45. = RADONIC - KOSTIC 1954.25-31. 22 BENDA 1980.15. = KrA Hofkriegsrat, Expedit. 1706. Sept. No. 163. 23 SZALAY 1861. 42-44. = PRIVILEGIA 1743. 6-19. = RADONIC 1919.229-231. 24 SCHWICKER 1880.46.

Next

/
Oldalképek
Tartalom