Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kovács Annamária: Egy kiállítás margójára. József Attila emlékkiállítás a Dunakanyarban
166 Kovács Annamária pakolódzás folyt, és elosztottuk magunk közt a takarókat, miegymást. — Hol van az igric? hol van a lantos? — kiabáltak Attila után. ”4 A Pilisben tett kirándulások által ihletett József Attila vers: „Sok gondom közt veled vesződöm, bóbiskós szántón mérgelődöm r harmatos, dobogó dombokon szememre huzom a kalapom. Hosszúkat lépek s keserülvén legelgető borjak közt ülvén orrocskájuk is téged idéz s rózsás csülkökkel szivembe lépsz. Zsákom rádobom a bokorra, bottal ütök a virágokra, ordítok, ha szól a billegő, a folyóig szenved a mező. Ha kerülsz, ne kerülj el messze, köténykéd lennék, ne tépj össze, dalocskád lennék, ne hallgass el, kenyérkéd leszek, ne taposs el. ” (Sok gondom közt5) Az 1930-as években szintén fontos szerepet játszik a költő életében néhány Pest megyei település. Amikor megismerkedik Szántó Judittal és belép a kommunista pártba, nagyon sokat jár kirándulni Pest megyébe, pl. Nagykovácsiba, Gödre. József Attila, aki egész életében valahová, valakihez szeretett volna tartozni, épp ezt az érzést tapasztalhatta meg a kirándulásokon. „Egy hétvégi gödi találkozóról vannak érdekes emlékeim. Én, a heti munkám után meglehetősen nehezen bírtam a gyaloglást a Gödfelé vezető országúton, Attila, mintafürj, könnyedén és vidáman ment. Mikor megjelentünk, már vártak minket. Minden szakma szerint külön csoportosultak a munkások. Mi ennivaló nélkül hagytuk magunkat vezetni azoktól az elvtársaktól, akik hamarább értek hozzánk, és kedves, kérlelő szavukra közéjük telepedtünk. Ekkor egy másik tisztáson ülő csoportból hatalmas paprikáskrumplival töltött lábassal jött valaki, ide-oda húzva a lábast Attila orra előtt: ezt szagold. En főztem, hozzám gyere. Itt marad, szólt az első csoport, nézd micsoda rántott szeletek. Mi már egyenesen így hoztuk. Kérdezd meg az asszonyt! így marakodtak Attiláért. A végén olyképpen oldottuk mega dolgot, hogy körénk sereglettek különböző oldalról az elvtársak. Néha egy-egy asszony a sor legvégén süteményt nyújtott felénk: hadd egyen szegény, hiszen olyan sovány. Némelyik elvtárs kissé megvetően nézett rám, majd kioktattak, mivel etessem és hizlaljam Attilát. Majd kerítettek egy fürdőtrikót Attilának. Ezek a kölcsön-trikók valahogy mindig, mintha háromszor akkora méretre készültek volna. Attila, mint egy kislány, Megette magát, hogy azért ő nem olyan sovány. Mert hiszen izmos, nézzék csak meg az elvtársak. (...) Aki nem tartozott soha ilyen közösséghez, nem tudja felmérni annak hatását. Ezek az emberek, akik, feledve erre az egy napra a munkahelyen való éberséget, a családi gondokat, a szegénységet, felszabadultan, betűre éhesen figyelték azoknak az értelmiségieknek a szavát, akik hozzájuk tartoztak. Akik kívül állnak, el sem tudják képzelni azt a gyöngédséget és azt a sokrétű érdeklődést, amivel ezek az elvtársak Attilához fordultak. Tudták róla, hogy költő. Es ha költőről volt szó, elsősorban Petőfi életére gondoltak, aki a 48-as időket vérével pecsételte meg. S íme, egy századot áfutva, egy másik költő jelentkezett, aki az ipari munkásság szerepét olyan nagyon magáévá tette, aki azért oktat, hogy hitet és önbizalmat öntsön szívükbe. 2. JÓZSEF ATTILA TÖRZSHELYE AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN: A JAPÁN KÁVÉHÁZ „S még ottan egy pillanatig szórakozottan eltűnődtem, — hiszen lehetnénk jóbarátok, együtt mehetnénk a kávéházba s teát kavarva, szépet, jót, igazat akarva beszélgethetnénk irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról... ” (Magad emésztő...6 7) A „proletár költő” és a kávéházi „úri” életforma sokak számára összeegyeztethetetlennek tűnik. Fontosnak tartottuk ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldását, ezért is szenteltünk viszonylag nagy teret e téma bemutatásának és megértésének. A harmincas években a fővárosi értelmiségi réteg munka- és életterének jórészt a kávéházak számítottak. A kávéházak a közösségi érzés ápolásán túl szociális funkciót is betöltötték, hiszen a korabeli lakásviszonyokhoz képest a kávéházak igazi felüdülést jelentettek az odalátogatók számára. A kávéházakba folyóiratok jártak, könyveket lehetett olvasni. Melegben, lámpafénynél lehetett írni, és akár egyetlen kávé mellett el lehetett üldögélni egész nap. 4 VÁGÓ 1957.197-200. 5 JÓZSEF 1984.2. k. 37. 6 SZÁNTÓ 1955. 823-824. 7 JÓZSEF 1984.2. k. 191.
