Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
14 Bóka Gergely lést vállaltak, akkor szolgabíróként, királyi emberként vagy egyezséget közvetítő bíróként jelennek meg. E kisbirtokos nemesség eredetét nem tudjuk biztosan, de az általános Árpád-kori társadalmi tendenciák szerint őket lehet tekinteni a 11—12. századi közszabadok leszármazottai nak.55 Az a feltételezés, hogy a kisnemes- ség várjobbágyi eredetű lenne, nem állja meg a helyét, mivel a megyének nem volt várispánsági szervezete.56 A számtalan ismeretlen eredetű kisnemes közül néha kiemelkedett egy-egy személy. A vonatkozó források adatai nem egy esetben fontos személyiséget tükröznek. Erre legjobb Pest és Pilis megyei példaként hozza Zsoldos Attila Kókai Egyed esetét: 1254-ben Kókai Egyed elkérte a királytól a királyi kovácsok üresen álló földjét, amely a maga birtokával volt határos, mint már említettem. Kovácsi falu minden valószínűség szerint 1241-ben a tatárok dúlásának esett áldozatul. IV. Béla megtette az adományt Egyednek, Heimo váci püspökkel vezettetvén be Egyedet Kovácsi birtokába. Több szempontból érdekes ez az eset. Nemcsak azért, mert IV. Béla idejében nem akárki részesült birtokadományban — bár a tatárjárás után, mint már említettem, birtokpolitikáját felülvizsgálta és nagy lendülettel birtokadományozásba kezdett — hanem azért is, mert a beiktatást végző személy a váci püspök volt. Az ismeretek alapján általánosnak mondható, hogy ebben a korszakban a beiktatást végző személy azonos rangon volt az adományozottal.57 Ebből az következik, hogy Kókai Egyed legalább olyan rangban volt, mint a váci egyházmegye püspöke.S8 Ezt a benyomást erősíti, hogy 1255-ben Egyed a Gyula- Zombor nembeli Seywredus fejéri ispán, király által kijelölt eskütársa volt egy birtokügyben (2. sz. oki).59 A középkori jog megkívánta, hogy az eskütársak azonos jogállásúak és társadalmi helyzetűek legyenek.60 Tehát joggal merülhet fel, amit már Makkai László is feltételezett, hogy Kókai Egyed valamely jelesebb, előkelő nemzetséghez tartozott. Minden bizonnyal megyei szintű elöljáró lehetett, esetleg a király közvetlen környezetéhez tartozhatott. Láthatjuk, hogy Kóka 13. századi története egybefonódik a Kókai család történetével. 1254-ben nemcsak a Kókai nemes család birtokteste növekedett egy királyi birtokkal, hanem maga a falu határai is bővültek ezzel. 55 ZSOLDOS 2001.68. 56 Uo. 57 ZSOLDOS 2001.61.321. jegyzet 58 Itt elsősorban nem egyházi rangra gondolok. 59 A megye első előkelői közt Makkai László megemlíti a Kartal, az Árpád és a Baár-Kalán nemzetségek törzsi arisztokráciáját. Ehhez a körhöz tartozónak véli a Kartal nemzetséggel rokon Rosd, Kókai, Gyula-Zombor, Tétény valamint Bicske nemzetségeket. MAKKAI 1958. 62—63. ZSOLDOS 2001.69. KÓKA TÖRTÉNETE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN A 13. század végéről hallgatnak az oklevelek. Legközelebb a 14. század elején bukkannak fel Rókáról, elsősorban a Kókai nemes családról (családokról) szóló források. A 14. század első felében rögtön három Kókai nevű nemes tűnik föl, akik egymással rokonságban állnak: Kókai Móg, Kókai Móg fia Gál és Kókai Móg fia Mihály. Közülük Gál a források szerint királyi ajtónálló funkciót töltött be (3. sz. oki.). Ebben az időben az Anjou-házi Károly Róbert volt Magyarország királya, aki a nagyhatalmú bárók féken tartására a köznemesség soraiból iijakat emelt fel és saját környezetében tartva őket, létrehozta a magyarországi lovagi kultúra első intézményét, az ún. udvari lovagságot {aide miied). A király legmegbízhatóbb embereit illette ez a cím, de emellett más funkciókat is betöltötték a királyi udvarban. Tehát nem kizárólag királyi testőrök, hanem lovagok és apródok, főajtónállók, főétekfogók, királyfiak nevelői és egyéb tisztek betöltői, pl. az udvartól távolabb élő várnagyok, különböző megyék comesei is voltak, de a rájuk bízott funkciótól függetlenül a király környezetét, lovagságát képezték.61 A 14. században feltűnő Kókai család két tagja, Gál és Mihály, valószínűleg ennek a királyi „intézménynek” a tagja volt, vagy mint lovagok, vagy mint apródok szolgáltak. Gál királyi ajtónálló volt, tehát az uralkodó szűkebb környezetébe tartozott. Testvére hasonló funkciót tölthetett be a királyi udvarnál. Ezt valószínűsíti egy 1334-ből származó okirat, amelyből kiderül, hogy Gál a királytól korábban megkapott Bodrog vármegyei falu: Adorján alsó déli felét kapta, míg ugyanakkor testvére, Mihály Felsőadorjánt. Tehát ugyanannak a falunak a másik, északi felét (3. sz. oki.).62 A királyi udvar más tisztviselői viszont Pest megyében szereztek birtokokat: pl.TyukTamás étekfogó mester és testvérei Gyált, Lippai Mihály nyereggyártó mester Páty egy részét, Mihály solymász Ványt, Péter tárnokmesteri ítélőbíró és András ajtónálló Pécelt, Gyönyői Tamás ajtónálló Mikebudát, Erkesbudát és Dánszentmiklóst.63 Gyakran találjuk ebben a korszakban a főbb méltóságviselők és a tehetősebb köznemesek gyermekeit a király környezetében, pl. Mikes bán három gyermekét: Istvánt, Ákost és Lászlót.64 Ilyen tehetősebb (köz)nemes 61 KURCZ 1988.45. 62 1330-ban János cseh király beavatkozott a Német Lovagrend és Lengyelország harcába, és Lengyelországra támadt. Károly Róbert fegyveres segítséget nyújtott apósának, Lokietek Ulászlónak. Druget Vilmos vezetésével magyar sereg harcolt Lengyelországban, majd a II. Albert osztrák herceget maga mögött tudó Károly Róbert felvonult a cseh határra. KRISTÓ 1998. 76. Gál királyi ajtónállóként (és valószínűleg testvére is) részt vehetett a király hadjárataiban, s az ott tanúsított érdemei jutalmául kaphatta a földbirtokot. 63 Ezek a kisebb adománybirtokosok beolvadtak a Pest megyei köznemességbe. MAKKAI 1958. 77. 64 KURCZ 1988.291. 60
