Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőd Ferenc emléke és emlékezete 137 Szentendrén, ám „sokat szidott és sokaktól mégis nagyon szeretett kis városa” helytörténetének ő lett máig a leghatásosabb alakítója, ami a különböző korszakokban kiadott különböző helytörténeti kiadványokból is kiderül. Kedélyesen anekdotázó, bukolikus történet ez a Dezsői! által is művelt helytörténet, amit az utókor képzett helytörténészei kritikátlanul átvettek, továbbfejlesztettek. Ebből a történetből kényszerűen maradt ki a nem a nyilasok által elhurcolt szentendrei zsidóság, és a nem idegen nyilasok története, ahogy kimaradt belőle a szentendrei szerbség még korábbi elfogyása, az optánsok története is. Amikor a szentendrei zsidókat Auschwitzba hurcolták, Dezsői! Ferenc a városka második embere volt, aki hivatalból felügyelte t.k. a zsidótörvények helyi betartását és betartatását. Ez a fejezete a város és Dezsői! személyes történetének következetesen kihullott emlékeiből, visszaemlékezéseiből. Az elhallgatások és a mellébeszélések alapjain épült erős épület szilárdnak bizonyult évtizedekre. Az 1945-öt követő esztendőket az újjáépítés éveinek nevezi hagyományosan a történetírás. Szentendrét jelentős fizikai károk — ahogy arról a Dezsői! jegyezte polgármesteri jelentés is beszámolt róla 1946 elején — nem érték a front átvonulásakor. Számottevő fegyveres eseményekre nem került sor 1944—45-ben Szentendrén, ahogy a nagy bombázások is elkerülték a várost. A városban - és ezt is Dezsőíitől tudhatjuk - sokkal jelentősebb volt az a rombolás, amit — úgymond - a háború a lelkekben okozott. Ezek orvoslására a kibeszélés helyett az elfojtást és az elhallgatást választották a város korabeli vezetői. Ebből is fakadhatott az 1944 és 1949 közötti rendszerváltások simasága Szentendrén. Ennek a sima átmenetnek és rendszerváltásoknak volt helyben szimbolikus figurája Dezsői! Ferenc. Hogy Dezsőfinek milyen kulcsszerepe is volt az 1944—45-ös, majd az azt követő szentendrei békés im- périum- és rendszerváltásokban, azt polgármesteri tisztéből történő letételét követően a rituális felszabadulási megemlékezések évekig elhallgatták. A város felszabadulásának tizedik évfordulóján a megyei lap megemlékező cikke nem említette Dezsői! nevét és szerepét, az 1954-es évfordulós történeti rekonstrukcióban egész mások, elsősorban id. Nagy János játszotta a főszerepet.* 28 Pedig a jubileumi ünnepi cikk végső következtetése nem volt idegen Dezsői! 1946-os polgármesteri jelentésétől, miszerint a felszabadulásnak, és a rendszerváltásnak köszönhetően „Szentendre is megindulhatott a felemelkedés útján”. Dezsőfinek a hivatalos várostörténetből és a helyi közéletből - átmeneti időre - való törlésére egy 1952 márciusi városi végrehajtó bizottsági ülésen került sor. Az ülést vezető Bánhegyi János tanácselnök először 28 H. O.: Tíz éve történt. Népújság, 1954. dec. 25. „Úton a csúcs felé”. Dezsőíi, a turista 1941-ben rituálisan áttekintette az előző másfél hét sikereit a szocializmus építésében Szentendrén, kiemelve azt, hogy „március hó 9-én, Rákosi elvtárs születésnapján megnyitottuk a korszerű szép városi könyvtárat. Méltó keretek között ünnepeltük meg nagy tanítónk és vezérünk, Rákosi elvtárs 60. születésnapját. (...) Beszámol arról, hogy az év II. negyedében 500 vezetékes rádiót kap városunk, amelyből 300 az izbégi dolgozó parasztságnak, 200pedig a belterületi dolgozóknak jut. ” A sikerekről, az ünnepről való beszámolót követően - a fokozódó osztályharc helyi implementálása jegyében - a belső ellenség elleni harcra tért át a tanácselnök: „Keményebben kellfellépnünk a dolgozó nép ellenségeivel szemben, akik mindenképpen azt akarják meggátolni, hogy országunk fejlődjön és a dolgozó nép hatalma megszilárduljon. ” Ezt követően 43, közismert szentendrei polgár nevét sorolta fel, köztük Dezsői! Ferencét is, mondván: „(E)zeknek magatartását figyelemmel kell kísérnünk és le kell lepleznünk őket, amikor szocialista építésünket és békénket akarják meggátolni. ”29 A szocialistának nevezett rendszer nyilvánvaló hibáit a diktatúra éveiben rituálisan a belső ellenség tudatos kártevésével magyarázták. Ez történt Szentendrén is, 29 Az 1952. március 15-i tanácsülés jegyzőkönyvét idézi: G. SIN 2000. 157-158. Az idézett jegyzőkönyvből is kitűnhetnek az ötvenes évek hivatalos Szentendre-képének és várospolitikájának kontúrjai, középpontban a dolgozó parasztsággal.
