Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)
126 Ablonczy Balázs tette meg különösebben az államosítás: ekkor már az ország 147 gimnáziumában 14 324 tanuló folytatott francia nyelvi tanulmányokat, így a gödöllői néhány tucat ember elvesztése nem hatott olyan tragikusan. Ráadásul a VKM oktatáspolitikusai ezt követően is kiálltak a kezdetben „magyar-francia állami gimná- zium”-ra keresztelt intézmény jellegének megtartása mellett és a francia féltől oktatókat kértek, illetve az érettségi elismertetésében egyfajta viszonosságot, amit a francia fél is szorgalmazott.51 Nehéz megállapítani, hogy az órák milyen hatékonysággal zajlottak: az 1945 utáni időszakról fennmaradt iratok mutatnak bizonyos problémákat az oktatás színvonalával kapcsolatban, s az is bizonyos, hogy kellő gyakorlás híján évtizedek alatt elenyészhetett a megszerzett tudás. Az 1947-es érettségik kapcsán például nem válogatta meg szavait az érettségi elnök: a latintudás „szégyenletesen alacsony fokon áll” a diákok között, állapította meg Selmeczi Kovács József, és az emiatt mentegetőző francia oktatót „minősíthetetlen járatlanság”-gal vádolta meg.S2 Ugyanebben az időben a gimnázium saját tanári kara is megállapította értekezletén, hogy a diákok franciatudása is sokszor kívánnivalót hagyott maga után: az 1947-ben érettségizett 15 főből három fő nyelvi szintje volt kiváló (bár ők is gyakran vétettek hibákat), két főé elfogadható, a többieké „gyengének” találtatott.53 Az is igaz azonban, hogy számos olyan neveltje volt az intézetnek, aki érettségije után, Magyar- országon vagy éppen Franciaországban megállta a helyét és szakmájában elismert személy vált belőle. Találunk köztük volt alkotmánybírót, szakmájában megbecsült mérnököt - vagy éppen a jelenlegi francia köztársasági elnök édesapját. Sokukat ugyanakkor meghurcolta a berendezkedő kommunista rendszer, elzárta előlük a felsőoktatást vagy az áhított értelmiségi pályákat — nem annyira franciatudásuk okán, hanem mert egyházi intézménybe jártak és/vagy olyan társadalmi csoportokból származtak, amelyeket a diktatúra eltűnésre ítélt. A gimnázium tanárai és neveltjei szétszóródtak a nagyvilágban. Gábriel Asztrik is az Egyesült Államokban talált menedékre 1948 után és futott be tekintélyes pályát a nemzetközi medievisztikában. A gödöllői francia gimnázium rövid fennállása mindenesetre érdekes, sajátságos pedagógiai és kapcsolattörténeti kísérlet volt, amelynek minden tanulságát még nem teljesen dolgozta fel a hazai történetírás. A magyar-francia kapcsolatokban játszott szerepén túl pedig fontos fejezete Pest megye történetének is. 51 MAE AD, Europe 1944-49, Hongrie, vol. 29. 210-212. f. Gauquié távirata, Bp., 1948. aug. 11. 52 PML VII. 57. b., 15. doboz, jegyzőkönyvek az 1947. májusi érettségi vizsgákat követő értekezletről, d. n. 9. f. 53 Uo.ó.f.
