Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
A kisiparos- és kiskereskedőiét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között 115 Bán Ferenc bognárműhelye, 1913 előnyhöz”, és így végre nekik is lehet egy szabadnapjuk. Vasárnap csak a hentes és a mészáros, továbbá a tej, a tejtermék, a kenyér és a péksütemény, a zöldség és a gyümölcs, valamint a leölt baromfi árusításával foglalkozó üzletek lehettek nyitva reggel 7-től 8-ig./4 Kezdetben a kereskedők még a megengedett egy órára sem nyitottak ki. A városban lakók tudomásul vették a rendeletet, csakhogy Cegléd határában 12 000 ember élt állandó kintlakosként, akik csak vasárnap jöttek be a városba templomba, és ekkor ejtették meg a bevásárlást is. Mivel ezt Cegléden nem tudták elintézni, átmentek Nagykőrösre és Kecskemétre, ahol a város kieszközölte a minisztériumtól a nyári időszakra a délig való nyitva tartást. így a ceglédi kereskedők forgalma érezhetően csökkent. 1936-ban Cegléd is „kijárta”a minisztériumban a vasárnapi árusítás jogát a nyári időszakra.75 Az 1930-as évek végén újból szóba került a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetése, amit főleg a Baross Szövetség szorgalmazott. Ekkor azonban a pihenőnap szükségességén kívül már a zsidó kereskedők befolyásának visszaszorítását hozták fel indokként.'6 MUNKA REGGELTŐL ESTIG: ATANONC- ÉS SEGÉDTARTÁS A kisiparos, ha csak tehette, minden idejét munkával töltötte, hogy fedezni tudja a cégével kapcsolatos kiadásait, valamint hogy ő és a családja is megéljen. Sokszor ezt várták el a tanoncoktól és a segédektől is. Tanoncokat szívesebben tartottak, mint segédet, mivel ez olcsóbb volt. Ennek következtében nagyon megnőtt a tanoncidő letelte után felszabaduló munkanélküli segédek száma, akik - mivel önállósulni nem tudtak - a semmiféle járulékot és közterhet nem fizető kontárok népes táborát szaporították. A tanonctartásnak is megvoltak a hátrá74 CK, 1935.32. sz.; 40. sz. 75 Polgm. jelent. 1935. 31-1936. sz. PML NkO V. 73-d. 1182.; Polgm. jelent. 1936.50-1937 sz. PML NkO V. 73-d. 1182. 76 PML PPSKIV. 408-b 21/41. nyai. A tanoncnak hetente háromszor délután iskolába, este pedig kötelező leventeoktatásra kellett járnia, s ha hiányzott ezekről a helyekről, akkor a szülőt, vagy az őt foglalkoztató iparost büntették meg.77 Az Ipartestület a tanonctartás jogát is megvonhatta.78 A leventeoktatást később áttették vasárnapra. A segédek sokszor alig várták, hogy leteljen a minimálisan szükséges gyakorlati idő és függetlenedjenek. Úgy vélték, hogy iparosként is kereshetnek annyit, mint segédként és ráadásul önállósulhatnak is. Velük azonban az iparosok száma szaporodott. Az iparosok nem mindig jelentették be segédeiket a testületnél, s míg ez nekik költségcsökkenést jelentett, addig a segéd nem tudta igazolni az önállósuláshoz szükséges gyakorlatát.79 A kormányzat próbálta jogilag szabályozni a helyzetet. Az iparosság egyre hevesebb sürgetésére 1932-ben a kereskedelmi minszter rendeletben korlátozta a tanonc- tartást: a képesítéshez kötött iparágakban az iparos, ha Szteics Sebő ötödmagával üzlete előtt, 1930-as évek legfeljebb két segédet foglalkoztatott, akkor tarthatott két tanoncot, ha kettőnél több munkása volt, akkor minden további két segéd után vehetett fel egy-egy tanoncot.80 Ugyanakkor a segédeknél az 1936. évi VII. te. meghosszabbította a gyakorlati időt 2 évről 5 évre. Rendszeresítette a mestervizsgát, ami nélkül nem volt kiadható engedély a képesítéshez kötött iparra. 1936-ban pedig bevezették a 48 órás munkahetet és a központilag megállapított minimálbért.81 Az utóbbit Cegléden csak 1937-ben vezették be. Mindezektől a munkanélküliség csökkenését várták. A kötelezően megállapított minimálbér nagyon rosszul érintette a munkaadókat, különösen a cipésziparban,82 mivel a 77 CK, 1925.39. sz.; 1937.16. sz. 78 PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/7:1942. nov. 17. 79 Polgm. jelent. 1935.31-1936 sz. PML NkO V. 73-d. 1182.18. 80 CH} 1930. 39. sz.; MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1932.190-191. 81 CK, 1935.158. sz.; 1937.34. sz. 82 1936-ban a cipészipari munkások követelték a minimálbér felemelését, ami végül munkabeszüntetéshez vezetett. CK, 1936.36. sz.
