Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
112 j Gyura Sándor oka a munkahiány volt. A segédek igyekeztek minél hamarabb önállósítani magukat. A felszaporodott iparosok száma okozta verseny árromboláshoz vezetett. A hasonló szakmák űzői sokszor egymás szakterületén vállaltak munkát. A szobafestők a mázolok, a felsőipari iskolai végzettséggel rendelkező építőmesterek pedig a „kisebb” kőművesek ellen tettek állandóan panaszt. Volt olyan kőműves mester, aki mint stróman aláírta a magasabb képesítéshez kötött épületek terveit, de helyette nem képesített iparos vállalta és végezte el a munkát.50 A pékek konkurenciája volt a legnagyobb, mivel kenyeret otthon sokan sütöttek, de nemcsak saját fogyasztásra, hanem piacon való eladásra is. Az ilyen háziiparszerű tevékenységet a kereskedelmi miniszter szabályozta. A legnagyobb konkurenciát azok a vegyeskereskedők és szatócsok jelentették, akik az üzletükben otthon sütött kereskedelmi mennyiségű kenyeret árultak.51 A pékek még az ellen is tiltakoztak, hogy a hentesek kenyeret árultak üzletükben, még akkor is, ha azt előzőleg tőlük vették meg. Ezt a kereskedelmi miniszter 1926-ban betiltotta, de 1937-ben a hentesek panaszára újra megengedték.52 Általános volt, hogy kereskedők engedély nélkül árultak a piacon. Ha egy kontárt valaki feljelentett, akkor egy fél napja elment azzal, hogy tanúskodnia kellett a rendőrbíróság előtt.53 A probléma megoldására több próbálkozás is történt. Az Ipartestület kontárbiztost alkalmazott. Ennek a tisztviselőnek az volt a feladata, hogy hivatalból eljárjon a kontárokkal szemben, figyelemmel kísérje a tanonc- és segédtartást. Tevékenységének megítélése eléggé ellentmondásos volt. Ha nem járt el kellő eréllyel, azt rótták fel neki. Ha viszont feljelentett valakit a rendőrbíróságon, vagy jelentést tett róla a testületben, az azzal vádolta, hogy rendes kisiparost zaklat. Amikor viszont megszüntették ezt a tisztséget, akkor már a hiányát érezték, ugyanis az illetőnek - ha megtette a feljelentést - saját magát kellett képviselni a bíróságon, ami fél-egy napot elvett a munkától. 1929-ben alakult a Magyar Kőművesmesterek Országos Szövetségének a helyi csoportja. Az alapító 10 kőműves mester kimondottan a kontárok felkutatására és a velük szemben való eljárásra szövetkezett.54 Éles harc folyt a különféle egyházi, városi és állami megrendelésekért. Az iparosok folyamatosan figyelték, hogy a közületek kikkel végeztetik a munkát, és ha szabálytalanságot tapasztaltak, rögtön tiltakoztak az elöljárósági tagokon keresztül az Ipartestület vezetőségénél. Előfordult, hogy a város iparjogosítvánnyal nem rendelkező iparosokkal végeztette el a városi munkákat 50 PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/6: 1928. jún. 11. 51 PML Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (a továbbiakban PPSK vm) Alispáni iratok IV. 408-b 19630/30 52 CH; 1926.13. sz.; CK, 1936.17. sz.; 1937.50. sz. 53 PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/6: 1933. máj. 5. 54 PML IV. 477. PPSK vm, Egyleti alapszabályok levéltári gyűjteménye, Cegléd, 9-es doboz. 96-os csomó. ínségmunka keretében és olyan is, hogy városi képviselők és vezető tisztviselők kontárokkal tataroztalak.55 Az ilyesmi nem maradhatott titokban az iparostársak előtt. A város és az állam főleg az építkezésekkel adott munkalehetőséget az érdekelt mestereknek. Ezek a középítkezések létfontosságúak voltak számukra. Az 1920-as évek közepén többször követelték a kormányzattól a középítkezések megindítását, mivel elsősorban ebben látták gazdasági helyzetük javulásának lehetőségét. A többi iparos 1939-től kapott megrendeléseket a hadseregfejlesztési és beruházási program keretében.56 Az iparosoknak, de főleg a kereskedőknek jelentett nagy konkurenciát a házaló ügynökök tevékenysége. Különösen a fővárosi ügynökök házalták végig a várost különféle árucikkekkel. Ellenük a város rendeletekkel lépett fel és a tetten ért ügynököket a rendőrbíróság elé állították, árujukat elkobozták.57 A vendéglősöknek, korcsmárosoknak két vetélytársa is akadt. Az egyik maga a szőlőtermelő gazdálkodó, akit egy-egy jobb termés késztetett arra, hogy saját borkimérést nyisson, és a megengedettől eltérő módon, már-már korcsmaszerűen árulja a bort. Ezzel jelentős forgalomcsökkenést okozott annak a vendéglősnek, aki jóval több közterhet fizetett. A másik konkurencia a házi kifőzde volt, amelyek sokszor túllépte a szabályokkal korlátozott üzletkörét.58 A KÖZÜZEMEK ÉS KARTELLEK A közüzemek az I. világháború „termékei” voltak. A városi önkormányzatok a közellátás biztosítására hozták létre, de a háború elmúltával csak konkurenciát jelentettek a kiskereskedelemnek és a kisiparnak. Cegléden sérelmezték, hogy ezekben az üzemekben a különböző munkákat nem adták ki iparosnak, hanem önálló műhelyeikben „házilagosan” végezték el. Hasonló gondot jelentettek az állami vállalatok műhelyei. Ilyen volt pl. a posta, a MÁV, a rendőrség, a pénzügyőrség, a fegyintézetek, valamint a nem önálló iparosok fogyasztási szövetkezetei. A súlyos munkahiány miatt a korszakban az iparosok rendre követelték a hatóságoktól, hogy ezen cégek műhelyeit tiltsák el a lakossági szolgáltatásoktól. Ugyanis ezek az üzemek a fogyasztónak kedvezőek voltak, mivel árszabályozó hatást fejtettek ki. De épp ezért léptek fel ellenük az önálló kereskedők és iparosok Cegléden és országszerte.59 55 CK, 1934.11. sz. 56 Polgármesteri jelentés a város 1939. évi közigazgatásáról. Cegléd megyei város polgármestere (a továbbiakban Polgm. jelent. 19.) 2240-1940 sz. PML NkO V. 73-d. 1182.29-30. 57 CK, 1934.49. sz., 1937.2. sz. 58 CK, 1937. 34. sz. 59 CH, 1925.25. sz.; 26. sz.; CK, 1933.18. sz., 19. sz.
