Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
A kisiparos- és kiskereskedőiét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között 111 A szigorú adóvégrehajtás tovább csökkentette a megélhetés lehetőségét, mert ha nem volt olyan értékű ingó vagyontárgya a kisiparosnak, akkor a munkaeszközét árverezték el esetleg azon az áron, amekkora a tartozás volt. így került dobra és kelt el pl. egy cséplőgép 40 pengőért.41 1930. július 1-jétől a pénzügyminisztérium ideiglenesen eltörölte a segéd nélküli, maximum 2 tanoncot tartó kisiparosok forgalmi adóját. Ugyanakkor lehetővé tette a helyi adóhivataloknak, hogy kérvény alapján engedélyezzék ezt a következő személyeknek is: az egy segédet tartók és a képesítés nélküli családtagokat segédként tartók, a 75%-os, vagy oly mértékben rokkantak, hogy az éppen a szakmájuk gyakorlását akadályozza, illetve az ipart özvegyi jogon gyakorlók.42 Ez a rendelet azonban a kedvezményt megvonta „a pékek, hentesek és mészárosoktól, pedig ezek is iparosok. Már a legjobb mészárosok minden segédjüket elbocsátották, üzletük oly gyengén megy, hogy még éppen csak lézengenek. ” Sérelmeik panaszlására iparos küldöttség ment a polgármesterhez.43 1934-ben az Ipartestület kérte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közbenjárását, hogy az ínségadó kereseti adóalapját emeljék fel 500 pengőről legalább 2000-re, mivel „500 P-nél a legtöbb alkalmazott többet keres (még talán egy utcaseprő is) és még sincsen kötelezve ínségadó fizetésére. ”44 Az egyre súlyosbodó problémák miatt több országos és helyi iparos- és kereskedő nagygyűlésre került sor a korszakban. Ezeknek a végeredménye legtöbbször egy határozati javaslat lett. Az adósérelmek orvoslása mellett az egyik legfőbb követelésük a munkás- és a társadalombiztosítás reformja volt. A munkaadók egyik nagy panasza az volt, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet irodájának nyitva tartása - ha éppen üzemelt kirendeltség Cegléden — nem alkalmazkodik a helyi munkaadók időbeosztásához, holott Cegléd megérdemelné, hogy nemcsak naponta egy órát legyen nyitva a hivatal, hiszen itt 1500 munkaadó és 2000 tag, vagyis munkás volt. Ha éppen nem üzemelt itt kirendeltség, hanem csak Kecskeméten, akkor az alkalmazottat orvosi kezelésre Kecskemétre kellett a munkaadónak átutaztatni és az így legalább egy napot töltött távol a műhelytől vagy a bolttól. Sérelmes volt a járulékot fizetőknek a 41 CH, 1930.50. sz. 42 CH, 1930.28. sz. 43 CH, 1930.38. sz. 44 CK, 1934.27. sz. magas biztosítási díj ellenében kapott „tömegkezelés” minősége, valamint hogy a nagy apparátussal dolgozó intézmény felélte a költségvetése felét.45 Ugyanakkor a munkáltatóktól könyörtelenül behajtották a tartozásukat. Az iparosok úgy vélték, hogy az ő segédeik kevésbé betegesek a gyáripari munkásoknál, ezért csökkenteni kellene az iparosokat sújtó járulékokat.46 Az ipartestületi díjak nem voltak magasak, mivel a testület vezetősége tisztában volt azzal, hogy a tagok nehezen tudnak fizetni. A tagdíj hét osztályra volt osztva. A legkevesebbet, évente 4 pengőt annak kellett fizetnie, akinek 25 pengő alatt volt a forgalmi adója, míg a legmagasabb díjat, 32 pengőt annak az iparosnak, akinél ez az adóösszeg meghaladta a 200 pengőt. De 1932-ben az 5 évre visszamenő tagdíjhátralék még így is 17 897 pengő volt. Az összeg 1937-re lecsökkent 5 000 pengő alá, de 1941-re megint 10 000 fölé emelkedett. Amelyik iparos hátralékban volt a díjjal, az az alapszabály szerint nem szavazhatott az évi közgyűlésen és az összeg 15 napon túl végrehajtható volt.47 Az 1936-tól ismert adatok szerint az iparosok csaknem felének nem volt szavazati joga.48 Azonban nem minden hátralékos iparos a szegénysége miatt maradt el a tagdíj befizetésével. Sokan voltak, akik elég rendezett viszonyok között éltek, sőt még ingatlanokkal is rendelkeztek, de a tagdíjat mégsem fizették.49 A KONKURENCIA KONTÁROK, HÁZALÓK A konkurenciaharc az iparosság életében mindig éles volt. Ebben - a magas adóktól és járulékoktól terhes — korszakban az iparosoknak minden megrendelést meg kellett becsülniük. Sok „eszkimónak” kellett megélni egy olyan időszakban, amikor kevés volt a „fóka”. Ugyanakkor a megrendelők is szerették minél olcsóbban elvégeztetni a munkákat. Az egymással versenyző iparosok közt számtalan érdekütközésre került sor. A korabeli vélemények gyakran szinte a céhek szigorát sírták vissza. A harc leginkább az engedéllyel és képesítéssel nem rendelkező kontárok ellen folyt, akik minden tekintetben megnehezítették az iparosok életét. A törvény a becsületes iparos mellett állt ugyan, de ha egy kontárt lebuktattak, kettő lépett a helyébe. Mindennek 45 CH, 1929.17.sz.,21.sz. 46 1925 júniusában és 1926 áprilisában tartott nagygyűlések határozatainak szövege: CH, 1925.25. sz.; 1926.17. sz. 47 PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/6: 1928. ápr. 5. 48 Kérdőív az ipartcstületek 1936. évi működéséről. MOL Z-193. BKI iratai. 66. doboz, 79. tétel; Kérdőív az ipartestületek 1937. évi működéséről. Uo. 67. doboz, 81. tétel; Kérdőív az ipartestületek 1940. évi működéséről. Uo. 69. doboz, 85. tétel; Kérdőív az ipartestületek 1941. évi működéséről. Uo. 69. doboz, 85. tétel; Kérdőív az ipartestületek 1932. évi működéséről. Uo. 63. doboz, 74. tétel. 49 CK, 1936.10. sz.
