Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Gulyás Gyöngyi: Szarmata temetkezések Abony és Cegléd környékén
Szarmata temetkezések Abony és Cegléd környékén | 177 melyen keresztül a sírgödör végébe húzták a vázrészeket úgy, hogy az alsó lábszárak eredeti helyükön maradtak. A 162. sírnál foltfotó és feljegyzés hiányában nem tudjuk megállapítani a rablás módszerét. Összegzés A bemutatott abonyi és ceglédi temetőrészletek, annak ellenére, hogy több mint 90%-ban rablottak voltak, fontos információkkal egészítették ki a viseleti és a temetkezési szokásokról kialakult nézeteket. A legfontosabb temetőrészlet az Abony 39. lelőhelyen került elő, ahol a „jelöletlen”, a zárt árokkeretes és a nyitott körárkos sírok egymás mellett helyezkedtek el. Ugyancsak itt és az Abony 48. lelőhelyen figyeltünk meg a sírok között „üres” árokrészleteket, melyek a halotti kultuszban játszhattak jelentős szerepet. A temetőkben a sírok sorosan és/vagy centrálisán helyezkedtek el, a centrumok közepén nyitott körárkos - az Abony 39. lelőhelyen zárt árokkeretes is — sírokkal. Az elhantoltak vagyoni és társadalmi rangjára utaló különbségeket egyedül a Cegléd 4/12. lelőhely „A” temető feltárt sírjainál állapíthatunk meg, ahol a körárkokkal körbevett férfiak és nők vagyonosabbak lehetettek a „jelöletlen” sírokban nyugvóknál. A vagyoni különbségek mellett, a 2. sírt övező körárokba eltemetett három, szerény mellékletű férfi kapcsán társadalmi különbséget, úr-szolga viszonyt feltételezhetünk. Ahol egy körárkon belül két temetkezést bontottunk ki, ott családi kapcsolat képzelhető el. Mind a négy temetőben megtaláltuk a szarmatákra jellemző temetkezési szokásokat (pl. az edények lábhoz helyezése, a körárkokba helyezett, összetört edények), viseletét (pl. gyöngyös ruházat, nyakékek, stb.), illetve a ritkán előforduló szokásokat (pl. páros temetkezés, zsugorított fektetés, kés-edény együttes lábhoz helyezése). Néhány, részlegesen bolygatott sírban talált leletek alapján rekonstruálni lehetett a fiatal lány, a női és a férfi viselet fontos elemeit. A női viseletben, több esetben is rögzíteni tudtuk a ruhaalj és egy csizma (?) gyöngyös kivarrását, egy fiatal lány sírjában pedig az övről lelógó szál díszítését is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a ruha aljának gyöngyös díszítése ugyan a 2-4. század között általánosan elterjedt szokás volt, de nem minden, erre a korra keltezhető temetőrészletben figyelhető meg. Míg az Abony 39. lelőhelyen négy sírban dokumentáltunk lábkörnyéki gyöngyöket, addig az azonos korú Cegléd 4/12. lelőhely „A” temetőben, illetve az Abony 48. lelőhelyen egyetlen ilyen női sír sem volt. Ebből látható, hogy ez a szokás az adott időhorizonton belül kisebb közösségekben terjedt el. Hasonló megfigyeléseket tettünk az edénymellékletekkel kapcsolatban is. Míg az Abony 39. lelőhelyen minden harmadik sírba helyeztek edényt, addig az Abony 48. és a Cegléd 4/12. lelőhely „A” temetőkben csak egy- egy sírban bontottak ki edényeket. Néhány férfi sírban két öv viseletét rekonstruáltuk és az is kiderült, hogy azokat némely esetekben a temetés előtt az elhunyt derekáról lecsatolták, és combcsontjaira fektették. Az előkerült leletek egy része helyi mesterek termékei. Nagy számban kerültek felszínre római import termékek — edények (terra sigillata, barbotindíszes meredek falú tál, pohár), érmék, ládika veretek, bronz övcsat és a hozzá tartozó szíjvég, fibulák és különféle (korall, millefiori, karneol, stb.) gyöngyök — melyek kereskedelem útján jutottak el erre a területre. A kereskedelmi kapcsolatok sokszínűségét támasztja alá a germán készítésű edény jelenléte is.
