Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
294 Dinnyés István görbeszájú 191. és 226. (2,0. tábla) fejen egy-egy pont- kettőskör a gallér alatti vonal közepénél. Valószínűleg korongos csüngök34 alkotta nyaklánc, nyakban viselt csüngő ábrázolásai. A 186. görbeszájú fej (17. tábla) nyakrészét díszítő, 3-3 pontkör alatt egy-egy zeg-zug vonalas szalagból álló díszítés összetett melldísznek35 tartható. Összetett csöngőt, melldíszt idézhet a 14. és a 212. görbeszájú fej (18-19. tábla) nyakrészének mintázata is. Végein pontkörrel zárt, hálóvonalas kitöltésű, félhold alakú csüngő díszíti a 18. és zeg-zug vonalas, pont-kör közepű szalagra függesztve a 137. (6. tábla), melldíszként is értelmezhető dísz részeként a 142. (9. tábla) egyenesszájú fej nyakrészét. Egyszerűbb változata két félkörös és középen pont-körös, hálós szalag közepéhez erősítve a görbeszájú 16. fej (20. tábla) nyakrészén látható. E félholdas csüngök nagy valószínűséggel a szarmata leletanyag spirálvégű lunuláit36 jelenítik meg. A depó alkaros kézfejeihez (33-37. tábla) a szilágysomlyói I. kincs láncának alkaros kézfej csöngőjét37 idézhetjük. Az állatalakos kisplasztikák (55., 176., 197., 246- 249.: 39-41. tábla) az ábrázoltak összetételében mutatnak rokonságot a Szentes-nagyhegyi 20. sír sérült, esetenként biztosan tévesen, ma már nem helyesbíthetően rekonstruált állatalakjaival38 (szarvas, párduc? két nyúl? madár, hal, cikádák). A 248. lap állatalakja (40. tábla) hasonlít a szentesi nyulak(?)-ra,39 a 176. és a 249. halnál realisztikusabb a szentesi, hiányos halfigura.40 Bizonytalan fajú, talán kutya az 55. (39. tábla) és a 197. (40. tábla) lap állatalakja.41 Az állatküzdelmi jelenetes 247. lap (40. tábla) madárfejes állatáról a rövid testrész miatt nem dönthető el, tényleg ragadozómadár-e. Hátraforduló állatának hosszú pofájú feje emlékeztet a szkíta-szarmata ötvösmunkák szarvas-, szarvastehén- és lófejeire, a négyujjas, kivitelben az emberábrázolások kezeivel ro34 VADAY 1989a 54. 4/4/1. típus; Egy-egy példánya ismert néhány női sírból, az Abony-Fábián-tanyai, alaposan feldúlt, a 3. század első felére- közepére keltezhető 9. sírban két ezüst, korongos csöngő volt: Kossuth Múzeum 79.2.23-24., Benkő Zsuzsa 1977. évi leletmentése, közöletlen. 35 A klárafalvai 1. sírban a mellen feküdt három, eltérő méretű „féltorques”, bizonyára melldíszként: PÁRDUCZ 1951. 24.; a Török- szentmiklós—Surján, Kastélydomb 54. női sír fibulára akasztott, összetett csüngője is a melldíszek változatosságát jelzi: VADAY 1985. 351. Abb. 8/4-5. 36 VADAY 1989a 56-57., 4/4/3/2-3. típus; Egy jó megtartású példány Hajdúdorog-Csárdadomb 2. fegyveres férfi(!) sírjából: FODOR 1997. 111., 113. kép. 37 HAMPEL 1894. 21., XIV. tábla; Legutóbb NAGY 2007. 13., 4. tábla 13. 38 PÁRDUCZ 1956. 143-144., T. XVII/1-4., 9-12., 16-21.; ISTVÁNOV1TS-KULCSÁR 1997. 153-154., I. tábla 2-9.; NAGY 2007. 11.1. tábla 7-13.; DINNYÉS 2007. 367. 39 PÁRDUCZ 1956. T. XVII/4., 16; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997.1. tábla 8-9.; NAGY 2007.1. tábla 11-12. 40 PÁRDUCZ 1956. T. XVII/19.; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997.1. tábla 3.; NAGY 2007.1. tábla 9. 41 A 248. állatalakját kutyának, az 55.-öt kölyökállatnak tartja NAGY 2007. 12. kon lábai teszik kérdésessé a fajt.42 Csak bizonytalanul határozhatók meg a 246. lap (40. tábla) oldalnézetű állatalakjai is. A nyakra hajló fejű állatok felsője szárnyas(?) testével és hátrafelé megtört, háromszögletesen végződő lábával talán madártestű, emlősállat fejű keveréklényt ábrázol. A hasonló fejű, hosszú farkú, hátsó lábán kiszélesedő patás állatalak (pl. ló?) meghatározását mellső lábának az emberalakok lábfejével egyező végződése teszi bizonytalanná. Az egyenesszájú 72. fej nyakrészén levő állatrészlet (4. tábla) juh lehet. Régi hagyomány a sztyeppéi népek művészetében a ragadozómadár-, sasfej ábrázolása. A sasfejnek tartható 100., 198. és 332. madárfejekhez (40-41. tábla) a korábbi szarmata leletanyagból a Monor—csévpusztai (ma Csévharaszt) sírlelet görbe csőrű madárfejét,43 korban közelebbről a szilágysomlyói II. kincsen belül korai VI. fibulapár sasfejeit,44 a Szeged- nagyszéksósi madárfej alakú szíjvéget45 idézzük. A nyújtott trapéz alakú, díszített lapok közül a 161. lap (45. tábla) ornamentikája - erős beleérzéssel - ember-, nőalakként is értelmezhető. Felvethető a 252. lap (42. tábla) felső részének díszítésével kapcsolatban is a stilizált emberalak,46 de valószínűbb a lefelé fekvő, tá- tott szájú állatalak értelmezés. A lap alsó részén levő két, stilizált állatfej vésett47 közepű füleikkel és nyelvükkel lófejekként azonosíthatók. Jó párhuzamuk a Jászberény—alsómuszaji női sír hasonló állású, két lófejes csüngőpárja.48 A 287. lap (43. tábla) alsó felén levő állatfej (szintén ló?) két, tátott szájú pofája az elvontság újabb lépcsőjét jelenti az orr-pofa kétoldali tükrözésével. A felső rész mintázata szintén nyitott szájú, hosszú, vésett közepű nyelves állatfejként értelmezendő. A 252. és 287. lap állatfejeihez legközelebb a 4. század 2. felére, az 5. század elejére keltezhető, besimított állatalakokkal díszített, késő szarmata edények állatalakjai49 állnak. A 200. tűtartót(?) is díszíti stilizált állatalak, mely formáját tekintve lehetne ló,50 sematikus szarvaival ta42 A mellső lábfej a nem elég pontos kifaragás miatt látszik ötujjasnak, ettől eltekintve is lehetséges az állatalak keveréklény volta: NAGY 2007.12. 43 PÁRDUCZ 1941. 20., XXII. tábla 2.; legutóbb NAGY 2007. 11., 1. tábla 3. 44 FETTICH 1932. 27., 54., XVII. tábla 2.; NAGY 2007.18. tábla 2d. 45 FETTICH 1953. 20., I. tábla 22.; Legutóbb NAGY 2007. 23., 14. tábla 10. 46 DINNYÉS 2007. 367.; Bekarcolt, erősen stilizált emberábrázolás kézzel formált edényeken Sarkad—Kőrös-hát, Kovacica (Szerbia): VADAY-MEDGYESI Í993. 83., 87., Fig. 3., 4/2., 15/2a. 47 Technikailag hasonló, kimetszett háromszögek a jóval korábbi Tiszavasvári-Városföldje, Jegyzőtag 37. sír csontfésűjén: ISTVÁNOVITS 1990. 88., XXV. tábla 1. 48 VADAY 1989a 62., 4/4/11. típus, 235., T. 18/2., 4. A sírlelet hunkorra keltezését nem támasztja alá a lelet lunulájához idézett ászári kincs kora (benne 148. évi diploma) és a késő császárkorra már nem jellemző ládikája sem. 49 Elsősorban Szabadka (Subotica, Szerbia)-Mácskovics-téglagyár és Lenauheim (Románia), továbbá Békés-Körös part, Kiskunmajsa: VADAY 1980-81. 122-123., T. 4/2., 5/2a-3b., 7/1., 8/1.; Kiskunmajsa: PÁRDUCZ 1972. 131. 1-2. kép; Szőreg-Iván téglagyár: ÁCS 1992. II. tábla 2-3.; tátott szájú, stilizált állatalakok a szilágysomlyói II. kincs VI. fibulapárján: FETTICH 1932. 27., 4. kép; NAGY 2007. 18. tábla 2a-2b. 50 Két, erősen stilizált, karcolt ló? a Csongrád—Határút 11. sír orsó
