Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Kovács Ágnes: Középső neolit temetkezések Cegléd-Abony térségében
Középső neolit temetkezések Cegléd-Abony térségében 59 tartást még legalább két alkalommal megismételték. A kút kerámialeleteiből 86 edényt lehetett restaurálni.1 A Polgár-csőszhalmi példával összehasonlítva az Abony 49. lelőhely kútjában semmilyen rendszeres, különleges, meghatározott szabályok szerint végbemenő rítus nyomát sem tudjuk fellelni. Bár a kutat - a rendszeres szivattyúzás ellenére is folyamatosan feltörő talajvíz miatt - nem lehetett teljesen feltárni, a szegényes leletanyag, és a minden szabályszerűség nélkül bedobált halottak maradványai inkább egy nagyon is profán gyilkosságra, és nem különleges áldozati szertartásra utalnak. VI. A Cegléd-Abony térségében előkerült középső neolit temetkezések értékelése VI. 1. A temetkezési rítus A középső neolitikum idején az Alföldön élő kultúrák nem hoztak létre önálló temetőket, sírjaikat kizárólag a telepeken elszórtan találjuk meg. Ez a sajátosság erősen befolyásolta a régészeti kutatást is. Hosszú időn keresztül csak nagyon kevés középső neolitikus sírt ismert a régészet Kelet-Magyarország- ról. Az első ismertté vált sírok elsősorban a kronológia szempontjából váltak jelentőssé, hiszen a kevés adat nem tette lehetővé a temetkezési rítus részletes elemzését, és lehetőség sem volt arra, hogy a csekély sírszám alapján további következtetéseket vonjunk le (pl. a társadalmi szervezetre vonatkozóan). így elsősorban kronológiai szempontból vált jelentőssé a nagytétényi sír (ld. Gallus Sándor első közlését, majd később Banner János értékelését a zselízi, bükki, tiszai és Vinca-kultúrák kronológiai kapcsolatáról a nagytétényi sír alapján).2 Korek József a vadnai sír közlése kapcsán 11 középső neolitikus lelőhelyről 32 sírt sorolt fel. Összefoglalásában megállapította, hogy a sírok csekély száma miatt a középső neolit kori temetkezési rítusokról még nagyon keveset tudunk. A temetkezések értékelésekor ezért ő is elsősorban kronológiai kérdéseket vizsgált, a Tompa Ferenc által „protobükk” és „Bükk III” néven meghatározott fázisok kapcsolatát. Megállapította, hogy a Bükk III. fázis nem lehet a tiszai kultúra előzménye, ehelyett időben a protobükknek elnevezett anyaggal, a vonaldíszes leletekkel egyidős, olyan leletcsoport, amelyben a vonaldíszes kerámia jegyei keverednek a bükki kultúra motívumaival, azaz a mai Tiszadob-csoport anyagáról van szó.3 Az AVK-ról és csoportjairól írt összefoglalásukban a Kalicz—Makkay szerzőpáros 81 sír adatait foglalta össze egy táblázatban, közülük 13 sírt sorol1 RACZKYetal. 1997.39. 2 GALLUS 1936.; BANNER 1950. 3 KOREK 1957. 22-23. tak a szakálháti kultúrához.4 A temetkezési rítusról írt összefoglalásuk mind a mai napig helytálló, az újabb ásatások adatai csak megerősítették, árnyaltabbá tették ezt a képet. Az újabb ásatási adatok alapján Oravecz Hargita foglalta össze a Tisza-vidékről a korszak temetkezési szokásait a Tiszalúc-Sarkad, és Tiszaföldvár-Téglagyár lelőhelyek sírjai közlése kapcsán.5 Táblázatában már 211 sír adatait összegezte 55 lelőhelyről, ezek közül 169 sírt lehetett régészeti szempontok szerint értékelni.6 A középső neolitikus sírok kutatásának nagy lendületet adtak a nagyfelületű feltárások, hiszen a nagy, összefüggő területeken feltárt telepeken a korábbiaknál jóval több temetkezés került elő. Az M3-as autópálya nyomvonalán Füzesabony-Gubakúton 13, Kompolt- Kistér lelőhelyen 8; Mezőkövesd-Mocsolyáson pedig 25 középső neolit kori sírt tártak fel.7 Cegléd-Abony régiójában 2003-2005 között szintén az útépítésekhez, út- és vasútszélesítéshez kapcsolódó nagyfelületű ásatások tették lehetővé, hogy nagyobb teleprészleteket, és ezzel együtt jelentős számú sírt tárjunk fel a középső neolitikum időszakából. Ha áttekintjük a sírok jellemzőit, egyértelműen kiderül, hogy alapvetően azokat a temetkezési rítusokat követik, amelyeket a Kalicz-Makkay szerzőpáros, majd később Oravecz Hargita foglalt össze. Számos olyan jellemzőt figyelhetünk meg, amelyet a korszak más lelőhelyein is említenek. A Cegléd-Abony környékén előkerült sírok továbbá a mellékletadás szempontjából csekély mértékben ugyan, de eltérnek a korszak más lelőhelyeitől, itt valószínűleg a régió egyedi sajátosságáról van szó. A sírok fekvésével, helyzetével kapcsolatban Oravecz Hargita az alföldi középső neolitikumra két jellemző tendenciát emelt ki: először is a korai neoliti- kumtól eltérően, ahol a sírok a telep használt, lakott részén, általában a házak között fekvő hulladékgödrökben kerülnek elő, a középső neolitikum idején a halottakat már a telepek központi, belső részétől távolabb temetik el, gyakran kis sírcsoportok is megfigyelhetőek. Az új szokás mellett még néhány esetben megfigyelhető, hogy a temetkezések a házak között fekszenek.8 Hasonló megfigyelést tett Hegedűs Katalin a szakálháti temetkezési szokásokról: a sírok a telepek átmenetileg nem használt, nem lakott részén kerülnek elő. Gyakran egymáshoz nagyon közel fekszenek, vagy a telepjelenségek közvetlen szomszédsá4 KALICZ-MAKKAY 1977. 74-78. 5 ORAVECZ 1996.; ORAVECZ 1998-99. 6 ORAVECZ 1998-99. 45-47. 7 DOMBORÓCZKI 1997.; BÁNFFY et al. 1999.; KALICZ-KOÓS 1997.; KALICZ-KOÓS 2000. 8 ORAVECZ 1996. 57.
