Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Zimborán Gábor: Cegléd 4/19. (Fertály-földek) lelőhely
434 Zimborán Gábor méteres alapgödrű műhely, amelyet átvág a későbbi 158. árok. Az árokból a műhely leletanyagához hasonló leletek (vassalak, állatcsontok, valamint egy nagyobb méretű salakos, selejtes vasbuca) kerültek elő. A műhely betöltéséből Árpád-kori cseréptöredékek, állatcsontok, megmunkált csonttárgyak (bevágott juh szarvcsap, beirdalt csontkorcsolya ló és szarvasmarha hosszúcsontokból), vastárgyak töredékei, vaskampó, nagy mennyiségű vassalak, feltételezett vaskohó falának darabjai és patics kerültek elő. Az objektum középső részén vasolvasztásra utaló nyomok figyelhetők meg; egy vaskohó átégett legalsó részét, egy salakcsapoló gödröt és egy kisméretű, korommal teli kerek gödröt bontottunk ki. A vasolvasztás nyoma még a feltételezett kohóból keleti irányba lecsapolt vassalak is, amely félkör metszetű árokban maradt meg, felszínén könnyebb salakdarabokat, alsó részén nehezebb salakdarabokat találtunk; a megdermedt salakcsíkon feküdt egy ép vaskampó (a kész vasbuca kihúzására szolgáló kampó?). A kohóból lecsapolt, kifolyt vassalak-csíkot átvágja a 158-165. árok. A vasolvasztási tevékenység maradványait később részben planírozták, részben agyagos homokkal borították. Csonttárgyak! A műhelyekből és a környező objektumokból előkerült, megmunkált állatcsontok általában szarvas- marha, ló, juh/kecske valamely csontjának töredékei. A teljes állatcsont-anyagban nagy számban szerepelnek megmunkálás nyomait magukon viselő csonttárgyak, amelyeket három csoportba oszthatunk: egyszerű megmunkálású csontkorcsolyák, feltehetőleg fűrésszel bevágott szarvcsapok, valamint beirdalt csonttárgyak. A csontkorcsolyák egységes képet mutatnak, ló vagy szarvasmarha hosszúcsontjából készültek. A 8. objektumból került elő egy kisméretű, különleges darab, amely mérete alapján esetleg gyerekjáték lehetett: egy egyszerű, fúratlan, kisméretű korcsolya ló kéz- középcsontból (kistermetű, fiatal állat vagy szamár csontja?). Esetenként a csontkorcsolyákon is megfigyelhetők sűrű bekarcolás/beirdalás-nyomok, amelyeket valamilyen fogazott eszközzel alakíthattak ki. A megmunkált szarvcsapok egy kivételtől eltekintve (juh szarvcsap, 160. objektum) szarvasmarhától származtak. A szarvcsapokon keresztben körbefutó egyenes vágásnyom látható, amelyet valószínűleg keskeny pengéjű, éles szerszámmal, fűrésszel ejtettek. Egyetlen esetben hosszanti irányban végigfutó vágásnyom figyelhető meg. A csonttárgyak jelentős részén hegyes, éles, fogazott szerszámmal ejtett, sűrűn egymást metsző beirdalás-nyomokat lehet megfigyelni. A beirdalt csontokat nem szelektálták, különféle fajok különféle csontjain, sőt még a faragott csontkorcsolyák egy részén is megfigyelhetők, a beirdalások elrendezése esetleges, szabálytalan, így nem valószínű, hogy ennek a fajta „megmunkálásnak” funkcionális vagy díszítő célja lett volna. Mivel ezek a csonttárgyak főként a cikkben ismertetett műhelyek környékén - tehát a település vasművességgel foglalkozó részén (de nem kizárólag a műhelyként leírt objektumokból, hanem más megegyező korú objektumokból, pl. árkokból, gödrökből) kerültek elő nagyobb mennyiségben, joggal feltételezhetjük, hogy valamilyen módon kapcsolódnak a vasművességhez; szerszámpróba nyomai, esetleg a félkész vasszerszám megmunkálása során használt csontüllőkről lehet szó. 3 A megmunkálás nyomait viselő állatcsontok vizsgálatát Kováts István és Gál Erika végezték. A csonttárgyakról bővebben Id. GAL-KO- VÁCS-KOVÁTS-ZIMBORÁN 2010. 117-126.
