Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
334 I Dinnyés István Csuklónál két-két vonal között 4 vonalkából álló szalagdísz. Világosbarna, a középrészen barna. Hátoldal sötétsárga csontszínű. A kézközép bal szélének felülete hiányzik, az alkar hátoldali végén szántás okozta sérülések. H: 7,4 cm, Sz: 1,93 cm, M: 0,81 cm. 342. Görbeszájú fej a 3. objektum betöltéséből (30. tábla). Hosszúkás ovális alakú, erősen domború, szarvasmarha sípcsont(?) töredékből (Bos taurus, tibia?, diaphisis), felül röviden levágott, alul csúcsos. Homorú hátoldalon belső felületi mélyedés szivacsos részlettel, a hosszoldal két széle részben befelé ferdén lefaragott. Fejdíszen rövid, ferde középvonal, kétoldalt egy-egy ferde, két-két vonal között ferde vonalkákkal kitöltött levélszerű dísz. Állón a szájvonal beszúrt középpontja. A nyakrészen felül egy, alul kettős vonallal határolt, sűrűn vonalkázott szalag. Sárgásbarna, barna foltokkal. Hátoldal sötétbarna, a faragott felületek részben világosbarnák. Bal szemnél és fölötte szivacsos felületrész. H: 7,11 cm, Sz: 2,43 cm, M: 1,17 cm. 343. Bronztükör (72. tábla). Öntött, szürkés tükörbronz. Kissé domború, simára csiszolt előoldal. Hátoldala enyhén homorú, egyenetlen felületű. Pereme töredezett. Korrodált felületek. 4 töredékből ragasztott, hiányos, konzervált. Átm: 7,32-7,83 cm, V: 0,08-0,24 cm. 344. Fazék (72. tábla). Homokkal erősen soványí- tott agyagból, korongozott. Barna, sötétszürke foltokkal, felső harmada nagyrészt sötétszürke színű. Ferde állású, felül szélesebb hordóalak. Rövid, ívelt nyak, röviden kihajló, ferdén levágott perem, az alsó peremszélen keskeny borda, a perem belső oldalán sekély hornyolat. Vállrészen korongolt hornyolatok és bordák spirálvonalban a hashajlatig. Az alsó részen kevéssé hangsúlyos hornyolatok és bordák. Fenéken a korongról huzallal-zsinórral történt levágás karco- latai, barázdái és kicsi állat lábnyomai. Nyakhajlatban egy (párja a hiányzó részen volt), a vállon és a hashajlat alatt 2-2 átfúrás a peremtől az alsó harmadig húzódott repedés mentén. Sok töredékből ragasztott, kiegészített. M: 28,2 cm, PeremÁtm: 18,5-19,5 cm, HasÁtm: 20,6-21,1 cm, FenékÁtm: 9,3-9,7 cm. Faragvány készítéshez, csontfeldolgozáshoz köthető töredékek „A”: ló hátulsó lábközépcsont (Equus caballus, metatarsus) véghez közeli, félhengeres, belül részben szivacsos töredéke (70. tábla). A keresztirányú törésfelületen háromirányú fűrésznyomok és a letöréskor keletkezett szilánkok, az oldalsó, hosszirányú törésfelületek elnagyoltan megfaragottak. Felülete nem megmunkált. Világossárga csontszínű. H: 7,57 cm, Sz: 3,67 cm, V: 1,92 cm. „B”: szarvasmarha lapocka (Bős taurus, scapula) töredéke (71. tábla). Külső oldalán lefaragott kiemelkedés, egyik törésfelülete megfaragott. Sárgás csontszínű. H: 4,4 cm, Sz: 1,59 cm, V: 0,62 cm. „C”: szarvasmarha lapocka (Bős taurus, scapula) vastag részének töredéke (71. tábla). Elnagyoltan faragott az egyik törésfelülete és ferdére annak felső pereme. Kifehéredett, belső, szivacsos felülete világosbarna. H: 5,34 cm, Sz: 1,8 cm, V: 0,98 cm. „D”: szarvasmarha lapocka (Bős taurus, scapula) töredéke (71. tábla). Hosszában homorú felületén karcolt egyenesek, hátoldala szivacsos. Sárgásbarna. H: 4,85 cm, Sz: 1,66 cm, V: 0,65 cm. „E”: szarvasmarha lapocka (Bős taurus, scapula) peremtöredéke (71. tábla). Nagyrészt szivacsos oldalán két, megkezdett fűrészelés nyoma. Másik felülete nem munkált. Sárgás csontszínű, barnás foltokkal. H: 5,94 cm, Sz: 2,39 cm, V: 1 cm. „F”: ló láb középcsontból (Equus caballus, metapodium) kifűrészelt, majd letört töredék (71. tábla). Hosszú oldala faragott(?). Felülete nem munkált, belül szivacsos. Halványsárga csontszínű, belül részben kifehéredett. H: 2,46 cm, Sz: 2,01 cm, V: 0,72 cm. „G”: szarvasmarha combcsont (Bős taurus, femur) szilánkja (71. tábla). Az egyenes hosszoldala megfaragott, de domború felülete nem munkált. Barna. H: 5,54 cm, Sz: 0,79 cm, V: 0,63 cm.
