Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok | 295 Ián szarvakkal feldíszített lovat ábrázol. A 159. és a 300. korong alakú lap {47. tábla) nyilvánvalóan az „éltető” Napot ábrázolja körben foglalt, küllős korong51 és ívelt karú svasztika52 formában.53 Lehet Nap ábrázolás a 212. fej nyakrészén levő sugaras pont-kör {18. tábla), talán a 226. fej sugarasan vonalkázott, 3/4 kettőskor alakú csüngője is. Karcolt Nap szimbólum, körben kereszt látható az 53. korong hátoldalán {68. tábla). Nap szimbólum a Törökszentmiklós-Surján, Kastélydomb 54. sír bulláján levő, zeg-zug vonalas, körben foglalt kereszt54 is. A depó szorosabb keltezéséhez a jellegzetes, de szűk időhatárok közé nem szorítható, késő szarmata fazék és a dísztelen tükör {72. tábla) nem alkalmas. Nem segít a szorosabb keltezésben a feltárás leletanyaga sem. Kiemelhető a 28. telepobjektum besimított állatalak részletes, szürke táltöredéke,55 mely —jelen tudásunk szerint - a késő szarmata időszak végére jellemző. A csontfaragványokat mind a korábbi szarmata, mind a hunkori leletanyaghoz fűzik kapcsolatok. A befejezetlen kisplasztikák {31. tábla) tanúsága szerint a faragó munka közben, vele a település többi lakója is ismeretlen okból,56 véglegesen elhagyta a lakóhelyét. Ezért maradhatott a fazék a legalább egyhónapos, folyamatos munkát57 megtestesítő farag- ványokkal együtt a települési felszínen. Talán nem tévedés a Jászkarajenő-Sárhalom közeli település elhagyását az 5. század elejére-első évtizedeire keltezni, az Alföld hun birodalomhoz csatolásával vagy a hun fejedelmi központ 424 körül történt Alföldre helyezésével58 kapcsolatba hozni. A jászkarajenői csontfaragványok sokrétűsége, rendeltetésük, az ábrázolások értelmezése, jelentésük, kapcsolataik kibontása e vázlatos áttekintés után még feladata a korszakkal foglalkozó kutatásnak. A depó tárgyai A depó tárgyai a ceglédi Kossuth Múzeum régészeti gyűjteményében 97.1.1-344. számon találhatók, gombján: PÁRDUCZ 1944. 20., XXXII. tábla la-lc; bekarcolt ló? alakja a Sarkad-Körös-háti edényen: VADAY-MEDGYESI 1993. Fig. 3., 4/1. 51 Kovacica (Szerbia), edényoldalon, bekarcolva: VADAY— MED- GYESI 1993. 85., Fig. 15/2b. 52 Két, bekarcolt svasztika a Csongrád-Határút 11. sír orsógombján: PÁRDUCZ 1944. 20., XXXII. tábla la-lc.; Tamgaként ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2006. 176., 2. ábra 4., 3. ábra 1. jelei között; ívelt karú, állatfejekben végződő svasztika a kiskunmajsai tál belsején: PÁRDUCZ 1972. 1-2. kép; VADAY 1980-81. T. 8/1.’ 53 DINNYÉS 2007. 367., VIII. tábla 15. 54 VADAY 1985. 351., Abb. 8/6. 55 Kossuth Múzeum leltározatlan, említi DINNYÉS 2007. 367. 56 A feltárt, kis településrészleten nem volt nyoma tűzvésznek vagy másnak, ami az elhagyást magyarázhatná. 57 1987-ben a 128. fej díszek nélküli másolatát a famunkákban járatos Kogler Attila restaurátor kb. másfél óra alatt faragta ki marhacsontból. 58 BÓNA 1993. 196.; A törteli hun üst lelőhelye, a Czakó-halom kb. 8,2 km-re ÉNy-ra van a depó lelőhelyétől. kivéve az 1997-ben eltűnt 215. faragványt.59 Leírásuk a találási sorrendet rögzítő leltári sort követi, a leltári szám sorszámát feltüntetve. 1-143.: a fazékfenékben in situ maradt és a szántással megmozdított depórész faragványai, 1986. 10. 14-15. 144-146.: 10. 14-én, az 1. fölött-mellett talált, együtt bemért faragványok, a megmozdított depó első leletei. 147.: a fazék mellett, a járószinten 10. 16-án előkerült korongocska. 148- 149.: a megmozdított depórésztől NyÉNy-ra bemért faragványok, 10. 20. 150-178.: 1986. október, rostálás közben bemért faragványok. 179-207.: Tóth Ernő és testvére 10.4-i gyűjtései, ajándékai. 208-285.: 10. 7-én gyűjtött faragványok. 286-320.: 1986. október hóban átrostált talaj nem bemért leletei. 321-328, 330-340.: 1987. július, a rostálás részben bemért faragványai. 341-342.: 1988. évi feltárás. 329.: 1990. évi felszíni, bemért szórvány. 343.: bronztükör. 344.: a depó fazeka. Tárgyleíráskor a bal és jobb oldal az ember- és állatábrázolások esetében az ábrázolt testszerinti, néhány díszített lap esetében a szemlélő oldala. A bronztükör restaurátori munkáit Borsos Hedvig (Kossuth Múzeum), a faragványok és a fazék restaurálását Kövicsné Mala Enikő (Kossuth Múzeum) végezte el. A faragványok zoológiái meghatározója Körösi Andrea (Magyar Mezőgazdasági Múzeum). A táblák képanyagát a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársai készítették, a fotókat Molnár Dávid, 7 felvételt Kisfaludi István, a rajzokat Kádárné Kovács Mária. A számítógépes szerkesztés Jakucs János munkája. Mindegyiküknek ezúton is kifejezem a köszönetemet. 1. Díszített lap {44. tábla). Kerek középrészhez ferdén csatlakozó, csúcsban végződő oldalszárnyak. Szarvasmarha lábszárcsont töredékéből (Bős taurus, radius?, tibia?, diaphisis), felülete közel síklap. Simára faragott hátoldalon szivacsos részek. Kerek középrészen négy (Átmérők: 8; 11; 15; 17 mm), koncentrikus kör pontközéppel, a belülről 2. kör karcolt, a többi sekélyen vésett. Oldalszárnyakon vonalak között ferde vonalkákból álló, hegyesszögben összefutó, két-két szalag. Középpontból két karcolt körívrészlet halad a belülről 2. és a 4. körívig, külső körön mély szúrás. Karcolt egyenesek a jobboldali szárny felső pereme és a szalag között, az alsó szalagban, a baloldali felső szalagban. Halványbarna, sárgás és barna szárnyvégek. Hátoldal világosbarna, középen sárgás folttal. H: 6,05 cm, Sz: 2,95 cm, V: 0,42 cm. 2. Kis korong {47. tábla). Homorú-domború felületű, szarvasmarha bordadarabból (Bős taurus, costa), a hátoldal szivacsos. Díszítése mélyen vésett pont-ket- tőskör és karcolt, 18 mm átmérőjű külső kör. Elő- és hátoldal barna. Átm: 2,10-2,17 cm, V: 0,33 cm. 3. Díszített lap {44. tábla). Téglalap alakú, dombo59 A tárgyról több színes dia és fekete-fehér felvétel készült.
