Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)

Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok

A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok | 293

gyakat elhelyezhették.24 Az alakos faragványok, fejek {3-31. tábla) esetében is felvethető az áldozati ajándék rendeltetés. A tárgyleírásban szobrocskaszerűnek nevezett, levágott végű lábközépcsontból készített 95.,

96., 124., 208., 209., 210., 321. alakok {10-16. tábla) felhasználását elnagyoltan lefaragott hátoldaluk, ferde végeik alapján végeiket rögzítve, valamilyen háttér elé vagy féloszlopszerűen, a felületre simulóan állítva (pl. láda vagy más fabútor élén, oldalán) tervezhette a faragó. Hasonló rendeltetés feltételezhető a 251. félhenger {70. tábla) esetében is. Az egyenesszájú alakok és fejek között gyakori a hátoldal simára, közel síklappá (pl. 135. és 233.: 8. tábla) vagy enyhén domború felületté (pl. 61. és 132.: 5. tábla) alakítása, ami a domborműves állatalakok {39-40. tábla) hátoldalára is jellemző. Ezek a tárgyak valószínűleg nem felületbe illesztésre készültek. Talán tényleg eszköz, tűtartó a három, juh sípcsontból készült hengeres tárgy {71. tábla). Tűtartó rendeltetésüket az alföldi késő szarmata leletanyagban eddig előkerült madárcsont,25 a korai-késői korszak bronzlemezes római26 tűtartói nem igazán támasztják alá.

Az emberalakok és fejek, az állatalakok és állatfejek, a 200. tűtartó(?), a 252. és a 287. lap, a 159. és a 300. korong ábrázolásai az alföldi szarmaták - temetkezési szokásaikon túl - kevéssé ismert szellemi kultúrájával állnak kapcsolatban.

Egykorú adatok hiányában az emberalakokról és fejekről csak feltevéseket lehet megfogalmazni. Lehetnek ember alakúnak tartott istenek, más természetfeletti lények vagy elődök, ősök ábrázolásai.27 Bizonytalan, ismeretlen a 132. és 182. egyező állású (5. tábla), a

143., a 213. {4. tábla) és a 214. {9. tábla) ellentétes állású, kétfejes kisplasztikák jelentése. A 179. faragvány {3. tábla) nagy valószínűséggel anya és gyermek ábrázolása, kérdés, hogy az anya termékenység istennőt jele- nít-e meg. Talán az állatállományt óvó, természetfeletti lényt formált meg a faragó a nyakrészén állatalakos 72. fejjel {4. tábla). A 17. {3. tábla) és a 180. (9. tábla) emberalak váll fölé emelt kezei a térben és időben széles körben elterjedt áldó-könyörgő kéztartást jelenítik meg.28 Hasonló jelentésű lehet a 89. álló alak {3. tábla) és a 124. alak {11. tábla) kéztartása is. Kebleket és ágyékot takaró mozdulatra29 emlékeztet a 41. fej {11.

24 DINNYÉS 1989.; DINNYÉS 1999. 75.; DINNYÉS 2007. 367.

25 Hortobágy—Poroshát III/5. keleti sír: ZOLTAI1941. 280., T. V/ll.; Csongrád-Berzsenyi u. 6. sír, Csongrád—Kaszárnya 127. sír: PÁRDUCZ 1963. 20., 49., T. 11/10., VII/25.; Tiszavalk 2. sír: GARAM-VADAY 1990. 176., 211., Abb. 3/2.; Tiszadob-Sziget 11., 28. sír és szórvány: ISTVÁNOVITS 1993. 98., 107., 110., 135., Abb. 13/2., 17/13.

26 Mint Veresegyház: MESTERHÁZY 1986. 142., Abb. 2/4-5.; Közületien, késő római tűtartó Abonyból: Kossuth Múzeum 86.109.61.

27 DINNYÉS 1989.

28 DINNYÉS 1989.

29 Késő római, csontból faragott guzsalyok nyelén termékenység-anya

istennők ilyen kéztartású alakjai: BÍRÓ 1994. 202-206., Fig. 6-7.

tábla) és a 213. felső feje {4. tábla) kezeinek helyzete. Szokatlan, furcsa a 93. félalak jobb kezének és a 215. fej bal kezének kicsavart (törött?) tartása. Nehezen értelmezhető a 112. fej (5. tábla) áll alá emelt kéztartása és a 180. férfialak (9. tábla) guggoló30 testtartása.

Az alakok és fejek fejdíszei többféle értelmezést engednek meg. Egyedüliként ábrázolnak bizonyára előrefésült hajat a 213. kettős fej karcolt vonalas „fejdíszei” {4. tábla). Néhány kivételtől (a 132. és a 182. kettős fej alsó fejei, a 214. kettős fej alsó, elkeskenyedő feje, a 65., a 127., a 230. görbeszájú fej, a befejezetlen

229., a félkész 163. fej) eltekintve az alakok és fejek egyszerű vagy változatosan összetett fejdíszt viselnek. Jellemző a középvonallal osztott, a vonal aljánál egy-egy lefelé ferde, egyenes (pl. 115.: 7. tábla) vagy ívelt vonallal (pl. 132.: 5. tábla), szalaggal (pl. 168.:

6. tábla), ívelt vonalak alkotta, levélszerű taggal (pl. 129.: 30. tábla) zárt fejdísz, ami nagy valószínűséggel fejfedő, talán a homlokrészén változatosan díszített, süvegszerű fejfedő ábrázolása. Esetleg a pont-körrel is díszítetteknél (209.: 14. tábla és 321.: 16. tábla) tételezhető fel pártaszerű fejdísz. Hátul a nyakat is fedő süveg ábrázolása van a 180. guggoló alakon (9. tábla), az ábrázolt bizonyára férfi. Egyértelműen férfiarc a széles, vonalkázott bajszos 188. görbeszájú fej {21. tábla), az arc alatti vonalas felület bizonyára a dús szakáll jelzése. Bajszos-szakállas a 228. görbeszájú fej {21. tábla) is, melynek középvonalhoz háztetőszerűen csatlakozó vonalakból álló „fejdísze” - talán haj, talán süveg ábrázolása - a 156. görbeszájú, bajusz és szakáll nélküli fejen {18. tábla) ismétlődik. A 180. alak szemöldökig lehúzott süvegéhez hasonlóan szemöldöknél kezdődő süveg van a Szentes-nagyhegyi 20. sír férfifej alakú díszein,30 az intercisai veretek31 fejein és néhány délkelet-európai emberfejes veretem32 A 188. fej két oldalra ferdén vonalazott szakálla rokon a Szentes-nagyhegyi és az intercisai fejek szakállábrázolása- ival, a 228. fejet pedig ívelt vonalakkal jelzett bajusza rokonítja velük.33 Tagolt borda díszíti az egyenesszájú

135., a 140. és a 142. fej homlokát, a 136. és a 107. fejen az arc alatti sávot {8-9. tábla), vonalkákkal tagolt borda van az arc alatt a 129. görbeszájú fejen {30. tábla) is. Talán a fejfedő-süveg és az öltözék prémszegélyét jelezte így a faragó.

A 124. görbeszájú alak {11. tábla) arc alatti sávján, vonalhoz kapcsolt, hat, közel teljes pont-kör van, a

30 CSALLÁNY1932.150-151., XLVIII. tábla 1.; FETTICH 1953. 73., LVIII. tábla 2.; a teljes sírlelet PÁRDUCZ 1956.143-144., T. XVII-XXI.

31 Oldalt a füleket is fedő süveg PAULOVICS 1940. 69., XVII. táblán alul; BÓNA 1993. 9. kép 3.

32 BÓNA 1993. 9. kép 1-2., 7.

33 A szentesi sírlelet kapcsán a szarmata és hunkori ábrázolásokról széles kitekintéssel ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997. 158-160. A 155. oldalon a nagyhegyi 20. sír 4. századra keltezése (a közeli provinciákban párhuzam nélküli ládika alapján) nem meggyőző, talán helyesebb a 3. század közepe: PÁRDUCZ 1956. 166.