Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok 289 okozta hiány miatt nem pontosan illeszkedő részlete (52. tábla). Esetükben a hátoldal már ki volt alakítva a kettévágás előtt. A csövescsontok keresztirányú és más csontféleségek feldarabolásának eszköze a fűrész volt („A”, „E” és „F” hulladék, 70-71. tábla). Az akár többirányú befűrészelés, utána a széttörés nyomai főleg a csövescsontokból készült szögletes, díszített vagy dísztelen lapokon és a négyszögletes lapocskákon maradtak meg, lefaragóttak az alakos faragványokon, a fejeken, természetesen a korongokon. A faragványok előoldali felületei — esetenként a hátoldali is — a késsel, többnyire hosszirányban történt csiszolás, kaparás nyomait őrzik: a késpenge egyenetlenségeinek karcolásait, a rezgésbe jött pengétől keletkezett sűrű, keresztirányú rovátkák sorait. A csontfelület megka- parása, lecsiszolása - főleg a kisebb tárgyak esetében — megelőzhette a csontdarab további feldarabolását. A hátoldalak megmunkálásának jellegzetes nyomai többnyire a csövescsontokból készülteken figyelhetők meg: a lefaragandó felület keresztirányban sűrűn bevagdalt és változó gondossággal lefaragott. Ez az eljárás használható volt a körvonalak, főleg az ívelt körvonalak kialakításakor is. A kisplasztikákhoz sorolt lábfej-lábbelik, a 176. hal és az állatfejek, valamint a lapok és korongok esetében a tárgy körvonalának kialakításával, a hátoldal lefaragásával a felületek kialakítása rendszerint befejeződött. A reliefszerű kisplasztikákat az eredeti csontfelület lemélyítésével, a lemélyített felületek és a kiemelkedő részletek aprólékos megfaragásával, a felületek simára csiszolásával, kaparásával alakította ki a készítő. Mind az ember-, mind az állatábrázolásoknál a szemeket pont-körök jelzik. A lemélyített, domború emberi arcokon az ívelt vonallal jelzett szemöldök, a pont-kör szem, a lapok határolta, kiemelkedő orr, a plasztikus száj és kerekített áll a jellemző. A fejek arca alatt az eredeti felülethez ferde síkkal emelkedő, gallérszerű sáv húzódik a hosszabb-rövidebb nyakrész felső peremén. Az emberi arcok két jellegzetes csoportra oszlanak. Egyenesszájú arcok (3-9. tábla). A többé-kevésbé kiemelkedő ajkak között vízszintes bevágás. Az ilyen arcú alakokra és fejekre általában jellemző az alacsony plasztika, gyakori a faragvány hátoldalának egyenletes, sima, néha domború (pl. 231-233. fejek: 7-8. tábla) felületté alakítása. Az ábrázolt szemöldök ívelt vonala gyakran féloválishoz hasonló. A szemek köre (a kimetszett kör külső szélén mérve) 6 mm átmérőjű 14 arcon, 6,5 mm átmérőjű 18 esetben, de előfordul 7 mines (17. álló alak: 3. tábla) és 8 mm-es (93. félalak: 4. tábla) szempár is. Gyakori a belső él lefaragása a szem körében, így enyhén kúpszerű szemfeliilet („kúpos” szem) kialakítása. Jellemző a sekélyen bemélyített és a finoman karcolt díszítés. Kivételes a 107. fej egyenes szájának görbére alakítása (9. tábla), a 17. álló alak (3. tábla) fejének magas plasztikája a görbeszájú fejekhez áll közel. Görbeszájú arcok (9-30. tábla). A kiemelkedő ajkak között bemélyített körívvel kialakított, legörbülő száj. A csoportra a magasabb plasztika, a faragvány hátoldalának elnagyoltabb megmunkálása jellemző. Az ábrázolt szemöldök a körívhez közeli. A szemek köre rendszerint 8 mm átmérőjű, kivételes a 190. fej (21. tábla) díszített lapokkal egyező, pont-kettőskör szempárja. Előfordul 7 mm-es (a 180. alak: 9. tábla, a 113.: 12. tábla, a 225.: 29. tábla, a 226. fej: 20. tábla), továbbá az egyenesszájú arcokra jellemző 6 mm-es (9. fej: 18. tábla) és 6,5 mm-es (214. kettős fej: 9. tábla, a 107. fej: 9. tábla és a 125. befejezetlen fej: 31. tábla) szempár is. Szintén előfordul az egyenesszájú arcokra jellemző „kúpos” szem (pl. a 106. fej: 24. tábla, a 209. háromnézetű alak: 14. tábla). A gerincéles orr két hosszú, többnyire kissé domború és alul két rövid, háromszögletes oldalból áll. Jellemző a mélyen karcolt és a kimetszett díszítés, de előfordul, kivételesen a finoman karcolt (214. kettős fej: 9. tábla) díszítés is. Az egyszerűsítetten formált alakok, fejek közül kiválik a 93. egyenesszájú félalak (4. tábla) realisztikusan kifaragott jobb kézfejével, realisztikus kézfejeivel a 41. görbeszájú fej és a 124. alak (11. tábla). Félkész a - hosszú arcfelülete alapján - görbeszájúnak szánt 163. fej (31. tábla). Kész a lemélyített arcfelület, az orr, a száj és az áll plasztikája befejezetlen. Állapota jelzi, hogy a kimetszett alkotóelemek a plasztika befejezése után kerültek a fejekre és az alakokra. Előrehaladottabb, de befejezetlen a görbeszájú 229. fej (31. tábla). A felső peremnél levő karcolt, rövid középvonal és két ferde vonal, bizonyára a keskeny fejdísz előkarca. Nyakrész felső pereménél két, lefelé ívelt, mély vonal van, a szalagot kitöltő vonalkák és a nyak alsóbb részének díszei már hiányoznak. A 125. alacsony plasztikájú, görbeszájú fej (31. tábla) „kúpos” szemei és karcolt, hálós fejdísze az egyenesszájú arcokra jellemző. A hosszú nyakrész díszítéséből csak a gallér alatti mélyen karcolt vonal készült el. Nem dönthető el, hogy a 66. egyenesszájú fej (8. tábla) keskeny, erősen domború nyakrésze szándékosan maradt dísztelen vagy ez a fej is befejezetlen. Ezek a fejek és a csontfeldolgozáshoz, faragványkészítéshez köthető hulladékok bizonyítják, hogy a faragványok a depó előkerülési helyének késő szarmata településén készültek és minden bizonnyal készítőjük rakta őket a főzésre már nem használható fazékba. A helyben készülést megerősítette a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikán, 1987. novemberben elvégzett CT-vizsgálat, mely szerint a 89., 127. és 232. faragvány, valamint három, a szántott humuszban és a járószinten talált hosszúcsont töredék azonos tulajdonságú, azaz egyező korú.18 18 Dr. Lengyel Imre professzor árjelentése a Kossuth Múzeum Adat-
