Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
286 Dinnyés István találva. 9-én a szántott talaj fokozatos lemélyítése során, 10-15 cm mélységben szétváltak a szántás barázdái: humuszos sávok között keskeny, sárga homok- sávok húzódtak, tehát a nyári mélyszántás addig érintetlen altalajt ért el, emelt a felszín irányába (2. tábla 5.). Feltételeztük, hogy a szántás KEK felől NyDNy-i irányba haladt, ezért a Tóthék megjelölte helytől keletre ÉENy-DDK irányú 4x3 m-es szelvényt tűztünk ki. Bemértük a szántott réteg felszedése közben talált faragványokat (150-153., 156-157.), töredékeket (154. és 155. nagyobbik részlete). Október 14-én nagyobb létszámmal, a Kossuth Múzeum munkatársaival7 és a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium diákjaival folytattuk a feltárást. Szelvényünket NyDNy felé bővítettük 10x4 m-es, KÉK- NyDNy irányú szelvénnyé, kiterjesztve a szántott réteg átrostálását a megnagyobbított területre. A szelvény K-i sarkától kb. 2,5 m-re Ny felé, két humuszos sáv közötti, 8-10 cm széles, laza homoksávban több csontfaragvány került elő egymás mellett, részben egymás alatt kb. 20 cm mélységben (144-146., majd 1-6., a 19. töredéke, 32-34., 38., 52., 1. tábla 2). A továbbiakban fotózás és 1:1 méretű rajzolás (Tari Edit) mellett folytattuk a szántással megmozdított depó (ép faragványok és töredékek, közöttük homokos anyagú, korongolt fazéktöredékek) bontását, folyamatos felszedését (1. tábla 3., 2. tábla 1-2). 15-én késő délután értük el a nyári mélyszántás alját. A depó K-i végén, a szántott talaj alatti tömör, finomszemcsés sárga homoktalajban bontottuk ki a késő szarmata fazék szétrepedt, de egybefüggő fenekét, körülötte illeszkedő oldaltöredékeit ferdén szétterülve. A fazékfenéken feküdt a 127., 129. görbeszájú fej, a kettétört 130. kéz hátlappal felfelé, rajtuk hátoldallal felfelé a 128. görbeszájú fej kb. 34-35 cm mélységben (2. tábla 3). A depó legalját tehát a szántás nem érte el. A fenéktöredékek felszedésekor tapasztaltuk, hogy az edényfenék kemény, humuszos talajon feküdt. 14-15-én a depó 184 számozott és szám/betűjel- zéssel ellátott faragványát, faragványtöredékét, továbbá 41 jelzetlen apró töredéket, szilánkot8 szedtünk fel, velük együtt a késő szarmata fazék alsó és DK- D-DNy-i részének töredékeit. Eredeti helyén bontottuk ki a fazék legalsó, 3-5 cm magas részét, benne faragványokat. A szántáskor elmozdult depó tárgyai - néhány kivétellel — KÉK-NyDNy irányú, kb. 80x12- 24 cm-es, 10-11 cm vastag, laza, sárga homoksávban kerültek elő. A sáv E-i széle meredek, kissé E felé, a szomszédos humuszos-szalmatörmelékes talajú barázda felé dőlő, a D-i oldala D felé, lefelé fokozatosan 7 Tari Edit és a két restaurátor mellett Biliczki Istvánné hivatalsegéd és Dinnyés Istvánné gyűjteménykezelő. 8 E töredékek többsége a megmozdított depó faragványaihoz tartozott. A szétszóródott, részben széttört faragványok közül a 185., 252., 253., 286. tárgynak maradt töredéke a megmozdított depóban. kiszélesedő volt, szintén humuszos-szalmatörmelékes talajjal határolva. Az elmozdult depót É-on határoló, humuszos barázdában, közvetlenül a homokos sáv mellett, a depó ÉNy-i szélénél került elő a 34. és 38. faragvány kb. -20 cm-en. A barázda feneke közelében, a fazékfenéktől ÉÉNy-ra, kb. 28-29 cm mélységben a 24. és 25. faragványt bontottuk ki. 16-án megkezdtük a fazékfenék felszedésekor észlelt kemény felület s felületet borító, kötött, sárga homokréteg bontását. Ebben a 3-4 cm vastag homokban nem találtunk beásásra utaló elszíneződést sem a fazéktöredékek kiemelésekor, sem utóbb. A fazékfenéktől 15 cm-re É-ra, a kemény felületen feküdt díszített oldalával felfelé a 147. pont-körös, kicsi korong (2. tábla 4). Október 31-ig befejeztük a nyári mélyszántás - mely a szelvény NyDNy-i végének kivételével a legmélyebb volt a szelvény területén — talajrétegének átrostálását. Kibontottuk a szabálytalan ÉNy-Ny-i körvonallal fennmaradt kemény, fekete, humuszos homok szintet a szelvény K-i és D-i részén. A mintegy 14 m2-en kibontott felület - egyértelműen a késő szarmata települési felszín - enyhén lejtett NyDNy és D felé, a szelvény K-i sarka közelében vékony, sárga agyagréteg fedte (1. térkép, I. szelvény). A szántott talaj alatti kötött, finomszemcsés, sárga homokréteg a szelvény K-DK-i részén fedte a települési felszínt. E homokréteg vastagsága a szelvény KEK-i falán levő metszet szerint, a K-i saroktól kezdődően kb. 3,5 m hosszan 0-8 cm közötti - legvastagabb a K-i saroknál — volt, a helyben maradt fazékfenéktől 1 m-re NyDNy felé 3-5 cm, a DDK-i szelvényfalnál 9-10 cm. Az egyes barázdafenekek között további 2-4 cm vastagságban maradt érintetlen a kötött homokréteg.9 * Tovább NyDNy felé a szántott talaj és a kemény járószint közötti homokréteg fokozatosan elvékonyodott, a szelvény közepén, a középtengelyénél a szántás már megfaragta a járószintet, a DDK-i szelvényfalnál 5,5- 6 m-nél (0 m = K-i szelvénysarok) szűnt meg. Elvétve találtunk a sárga homokban szarmata cserepet és állatcsontot, a járószinten üveggyöngyöt, kevés edénytöredéket és állatcsontot bontottunk ki. A 147. ko- rongocska kivételével nem volt faragvány vagy a depó fazekának töredéke sem a járószinten, sem fölötte a sárga homokrétegben. A megfigyelt szántásnyomok alapján az eke egyik vasa az in situ maradt fazékrész DDK-i szélétől ÉÉNy felé eső sávban haladt el, ezért nagy szerencse, hogy a depó jelentős része eredeti helyénél és attól NyDNy felé elhúzva maradt. Szelvé9 A tartóhántó mélyszántás hetes ekével folyt, szelvényünk DDK-i, nagyobb felén az eke öt barázdát húzott, 5-6 cm-rel mélyebb szinten, mint az EENy-i sávban. A metszeteken jól észlelhető volt, hogy a barázdák E-i szélén az addig érintetlen homokot a kormánylemezek a felszínig, esetenként a felszín közeiéig emelték. Szelvényünk tengelye megegyezett a szántás KEK-NyDNy-i irányával. A szántott réteg alatt EK-DNy-i irányú, a depót elkerülő, korábbi altalajlazítás nyomait dokumentáltuk.
