Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Gabler Dénes: Terra sigillaták Cegléd és Abony határából
256 Gabler Dénes Érdemes anyagunkat ebből a szempontból a délnyugat-szlovákiai területekével is összevetni, ahol a re- liefdíszű típusok részesedése nagyjából a miénknek felel meg (54,6 %),20 bár ott sok esetben (17,5 %) nem lehetett meghatározni a formát, ami azt jelenti, hogy ebben a csoportban még sok dombordíszes példány is lehetett. Korábbi megfigyelésünket - miszerint a „barbárok” elsősorban a „képes” díszített kerámiát kedvelték - leginkább a több mint 1400 darabra tehető lengyelországi sigillata-anyaggal lehet bizonyítani; ebben a reliefdíszű edények aránya 94,4 %.21 Különbség mutatkozik az egyes formák számarányában is. Míg a szarmata területeken a Drag.33 formájú, csonkakúpalakú pohár a leggyakoribb (a díszítetlen anyagon belül részesedése 63,6 %), ennek aránya jóval kisebb (56,4 %) a ceglédi-abonyi körzetben. A pannoniai limestől északra ettől lényegesen eltérő spektrumot figyelhetünk meg; ott a Drag.33 formájú poharak részesedése mindössze 18,1 %. Ugyanígy szerényen van képviselve a forma a szarmata szállásterületektől északra fekvő Vác-csörögi lelőhely anyagában is (9 %).22 A tányérformák közül a Drag.31, Drag.18/31, Niederbieber 1, Lud V. Sb típusok aránya a Pannónia és Dacia közti területeken általában 21,8 %. A Cegléd- Abony környéki területen ezzel szemben közel 40 %-ra tehető mennyiségük a szlovákiai leletanyaghoz hasonlóan, ahol részesedésük 45,6 %. Ehhez a spektrumhoz közelít a Dunakeszi-Alagi majori telepanyag, ezzel szemben a Vác-csörögi réti sigillaták között ezek a tányérformák csak 14 %-ban vannak képviselve. Anyagunk spektrumának újdonsága, hogy ebben először regisztrálhattuk az Alföldön a Lud.V. Tb formájú tányér és a Lud.V Vd formájú talpas edény jelenlétét. Már korábban is felfigyelhettünk arra, hogy míg a Pannóniától északra lakó népcsoportoknál a tányérformák száma jóval nagyobb, a szarmatáknál a Drag.33 pohárforma jóval gyakoribb. A szarmata szállásterülettől északra lévő magyarországi lelőhelyeken is jóval több a tányérforma, ennek igazolására elsősorban Kompokra hivatkozhatunk.23 A Drag.32 forma részesedése a Pannóniától keletre fekvő barbaricumi területeken alacsony (9,9 % a díszítetlen sigillataanyagon belül), Cegléd és Abony körzetében is nagyjából (11 %), ugyanakkor Délnyu- gat-Szlovákiában 25,2 %-ot ér el aránya, annak ellenére, hogy ezen a területen több olyan típus is fellelhető, amely a szarmatáknál, vagy a tőlük északra lakó népeknél egyáltalán nem fordul elő (pl. Drag.38, Drag.43 formájú mortarium vagy a Drag.39 formájú tálca (lanx). A dörzstálak ottani jelenléte figyelem20 KUZMOVÁ 1997.16. 21 TYSZLER 1999. 72. 22 KULCSÁR-HORVÁTH 2002. 318. 23 HORVÁTH 1999. 193. reméltó, mivel a quadoknál a mortarium — amelyet minden valószínűség szerint fűszerek törésére használhattak24 - nem sigillata technikájú, nyersszínű provinciális áruként is előfordul.25 Ez azt jelenti, hogy ide eljuthattak olyan fűszerfajták is, amelyek a római típusú étkezési szokások tartozékai lehettek, amelyek ennek a kerámiafajtának használatát szükségessé tették. Szarmata területeken ezzel szemben a mortarium egészen ritka26 a II-III. században. A különbség méginkább érzékelhetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a dél-mor- vaországi sigillataanyagban - ahol csupán 35 díszítetlen példány lelhető fel - megtalálható a dörzstál27 csakúgy, mint a lengyelországi területeken, ahol pedig csupán egy tucatnyi díszítetlen sigillatát ismerünk.28 A gyártó manufaktúrák A sigillataanyag műhelyenkénti megoszlása az alábbi képet mutatja: Rheinzaberni áru 40 db =20,7% Westerndorfi áru 87 db =44,8% Pfaffenhofeni áru 13 db = 6,6% Westerndorfi/Pfaffenhofeni áru 25 db =12,9% Rheinzaberni vagy westerndorfi áru 16 db = 8,2% Meghatározhatatlan 13 db = 6,6% A többi szarmata-barbaricumi lelőhelyhez hasonlóan Cegléd és Abony térségében is a westerndorfi- pfaffenhofeni áru található meg a legnagyobb számban; együttesen a leletanyag 64,3 %-át teszik ki. Feltűnő, hogy sem a dél-galliai sem a közép-galliai manufaktúrákból nem került erre a 13 lelőhelyre egyetlen egy darab sem,29 a sigillata-import a rheinzaberni kerámiával kezdődik. A rheinzaberni gyár működésének kezdete a Kr.u. 150-es évek közepe tájára tehető, minthogy a 150/160 tájára keltezhető Hesselbach táborában még nincs rajnai áru,30 s ugyanígy nem lelhető fel a weißenburgi palánktábor rétegeiben sem, amelynek kőbeépítésére Kr.u. 145 táján kerülhetett sor,31 viszont a sigillata-gyártás már 161 előtt megkezdődhetett, mivel Cerialis IV egyik edényét Antoninus Pius 161-ben vert érmének lenyomata díszíti.32 Anyagunkban 20 dombordíszű rheinzaberni sigillata található. Műhelyenkénti megoszlásuk a következő: Reginus I 1 db Cerialis VI 1 db 24 BAATZ 1977. 47-155. 25 KREKOVIC 1973. 99-107.; KREKOVIC 1981. 374-375. 26 GABLER-VADAY1986.68-69.; SZEKERES-SZEKERES 1996.22. 27 DROBERJAR 1991. 26. 28 TYSZLER 1999. 72. 29 Középgalliai reliefdíszű sigillatát közölt Szegvárról ISTVÁNOVITS-LORINCZY-PINTYE 2005. 71., 23. kép 2. 30 SIMON 1973. 36. 31 DIETZ 1995.124-125. 32 MEES 2002. 76.
