Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról
(kat. 10). A katonának a családja, legvalószínűbben a szülei élhettek Páty közelében, talán éppen a Füzes-patak menti faluban. [—] Longinianus a legio II adiutrix aktív katonája vagy veteranusa. volt, aki feleségével Iulia Spesszel az övéik jólétéért dedikált oltárt (kat. 9), valószínűleg a falu (egyik?) szentélyében. Ez a szentély az Aelü oltára alapján (kat. 6) leginkább Juppiternek lehetett szentelve. Az egyetlen, évre pontosan keltezhető oltárt Kr.u. 217-ben, legalább három személy állította (kat. 9), akiknek egymáshoz való viszonyáról - nevük töredékessége miatt - nem tudunk semmit. Csak annyi bizonyos, hogy az oltáron nem katonák szerepelnek. Ugyancsak a faluban lakó civil lakosságot képviseli Septimius Viator (kat. 11) és Ulpius Valentinus (kat. 13?), akik császári gentiliciumot viselő helyiek voltak. A település életében az újabb töréspontot a Kr.u. 260as barbár betörés jelentette, azonban a feliratállítás szokását már évekkel korábban feladhatták. A Kr.u. 3. század közepén ugyanis a gazdasági és morális krízis egyik tüneteként provincia szerte drasztikusan csökkentek, a kisebb településeken - így a pátyi vicushan és környékén - pedig megszűntek a feliratállítások 92 . A Kr.u. 4. században újra lakott település késő antik lakosságára ezért már csak a sírokból és a régészeti leletekből következtethetünk. A PÁTYON ÉS A BUDAÖRSÖN FELTÁRT RÓMAI FALVAK FELIRATÁLLÍTÓ RÉTEGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az Ottományi K. által feltárt két, egymáshoz közel fekvő őslakos eredetű falu (Páty és Budaörs) két jellemző és jól feltárt példáját adja az Aquincum territóriumán, a városhoz viszonylag közel fekvő császárkori falusi településeknek. E két település párhuzamosan fejlődött és történetük is igen hasonló. Már a késő kelta időszakban is léteztek és a római foglalást követően is töretlenül tovább fejlődtek. A Kr.u. 2. századi első virágkorukat követően, a markomann háborúk után sem néptelenedtek el, és nem villagazdaság épült a helyükre. A markomann háborúk után e falvak ugyanis újra benépesültek, a Severus-korban érték el fejlődésük csúcspontját. Kr.u. 260-ban elpusztultak, de még a Kr.u. 4. században is lakottak voltak. Ez a párhuzamos fejlődés jól tükröződik a falvakhoz kötődő feliratos anyagban, mivel adott időszakon belül mindkét településen megközelítőleg azonos a feliratállító réteg összetétele (2. táblázat). Aquincum municipiumának megalapítást követően azonban a budaörsi vicus, mint feltételezett pagusközpont jelentősebb településsé fejlődött a Páty, Malom-dűlői falu92 MÓCSY 1974. 92-93; KOVÁCS 2004.185-187. nál. Az utóbbit vicusként a közeli budaörsivel valószínűleg ugyanazon pagus alá sorolták. A budaörsi vicus jelentőségét hangsúlyozza az ott előkerült kőemlékek nagyobb száma, a temetőben talált, eraviscus törzsi arisztokráciához köthető kocsi- és lósírok, valamint az ott álló sírépítmények. A budaörsi faluban legalább három szentéllyel vagy kultuszhellyel is számolhatunk, amely közül a Herculesnek szentelt valószínűleg a pagus Herculius központi szentélye volt. ÖSSZEFOGLALVA Pátyról és környékéről eddig 12+1? római kori feliratos emlék vált ismertté, amelyek közül nyolc sírfelirat, 4 oltár és egy katronai diploma. A feliratok többsége valószínűleg a Füzes patak Ny-i oldalán feltárt, 2km hosszan elnyúló őslakos eredetű falu lakosságához köthető. A feliratoknak ca. fele a markomann háborúk előtt keletkezett, elsősorban a civitas Eraviscorum fennállásának idején. Mindegyikük eraviscusoknak állított sírfelirat. A markomann háborúk után a falu feliratállító rétege megváltozik. Aquincum coloniális elitjéből és veteránokból kerülnek ki a feliratállításban aktív személyek. A pátyi és a budaörsi őslakos eredetű, a római uralom végéig lakott falvak Aquincum territóriumának jellegzetes településtípusai voltak. Bizonyítják, hogy nem minden falu tűnt el a markomann háborúk után, átadva helyüket a villagazdaságoknak, hanem régészeti és epigráfiai adatok alapján több falu nemcsak, hogy megélte a Severus-kort, hanem ez volt fennállásuk virágkora. 419
