Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról
2. Bizonytalan olvasatok CAMIIO Appius Demno vagy Deiano Limarus A felsorolt kelta nevek közül pontos analógia nélküli: Cauro, Epmagurix, Semusscuttus, Sicio, Demno, Limarus. A párhuzam nélküli nevek magas aránya jól illik az eraviscus terület nagy számú hapax nevet tartalmazó változatos bennszülött névanyagába 66 . A komponensek végtelen variációs lehetőségei révén született analógia nélküli összetett névadás kedveltsége (például Ep(o?)-magu-rix, Semusscuttus) pedig az eraviscusok rómaiak által időlegesen konzervált, kevésbé fejlett korábbi nemzetségi társadalmát tükrözi 67 . A legkésőbbi, őslakosságra vonatkozó kőemlék a Rómer F. által lerajzolt, mára elveszett kocsijelenetes családi sírsztélé (kat. 5), amely leginkább a Kr.u. 2. század középső harmadára keltezhető. A budaörsi eraviscus faluval ellentétben a pátyi faluban nincs nyoma a gazdag törzsi elit jelenlétének, amelyet nagyméretű sírépítmények, feliratok vagy arisztokratikus kocsitemetkezések jeleznének. A településen legkésőbb a Kr.u. 2. századtól auxiliáris veteránok megtelepedésével is számolnunk kell, amelyet az itt előkerült Traianus-kori katonai diploma bizonyít (kat. 12). A római falu területén, fémkeresős kutatás során lelt diplomatöredéken csak Traianus titulatúrája és a Pannónia inferiorban állomásozó, elbocsátásban érintett csapatok megnevezése olvasható, a polgárjog adományozásban és tus сопиЫитЪъп részesült katona nevét, származását ezért nem ismerjük. Valószínű azonban, hogy a katonát Domitianus alatt ebből a faluból sorozták be egy Pannoniában állomásozó csapatba, ahonnan leszerelése után, mint veterán szülőfalujába telepedett vissza. Itt kell megemlítenünk azt a Páty, Alsó-Hegy-Alján (MRT 13/1 к. 13/4 lelőhely), a Füzes patak K-i oldalán közelmúltban talált bolygatott gödröt is, amelyből egy római bronz pajzsdudor és a hozzá tartozó vas pajzsfogó, valamint lószerszámveretek kerültek elő (Repiszky Tamás ásatása, 2004) 68 . A restaurálás és a feldolgozás előtt a lelet értékelése még korai, azonban nem kizárt, hogy a pajzsdudor egy Kr.u. 2. századi fegyveres lovas sír melléklete 69 , s mint ilyen vagy egy aktív vagy már veterán auxiliáris lovas katona tulajdona volt 70 . (A közeli budaörsi római falu temetőjének egyik Kr.u. 2. századi kocsit tartalmazó gödre 66 SZABÓ 1964.173. 67 SZABÓ 1964.173-174. 68 REPISZKY 2002. 265. A leletegyüttest Mráv Zs. fogja a közeljövőben közölni. 69 A pannóniai fegyveres sírok értékeléséhez összefoglalóan: MÁRTON 2002; MRÁV 2006 s.a. 70 A katonák fegyverekre és felszerelési tárgyakra vonatkozó tulajdonjogának kérdéseihez Id.: BREEZE 1976. 93-95; SPEIDEL 1991. 132136; NICOLAY2002. 53-65. [126.] ugyancsak egy egykori lovas katonához kötődik, mivel abba római lovassági fegyvereket [hosszúpengéjű gyűrűmarkolatos kardot, díszpajzsot és lándzsákat] is elhelyeztek 71 .) A pátyi római falu hadsereghez köthető feliratai és leletei kiválóan illusztrálják a helyi lakosság és a hadsereg szoros összefonódását, a határvidék militáris vonásokat viselő „katonai társadalmát". A leszerelt és hazájukba visszatért, polgárjoggal rendelkező katonák a római uralom romanizációs politikájának támaszai és egyben a római kultúra (latin nyelv) hordozói, közvetítői lettek 72 . Belőlük került ki a bennszülött közösségek vagyonosabb középrétege is. A gyors romanizációt elősegítette a pátyi falu SavariaAquincum provinciális főútvonalhoz és a gyorsan fejlődő határvidékhez, valamint Aquincumhoz való közeli fekvése (ld. a mérföldkő töredékét) 73 . A lakosság gazdagodásával és a feliratok megjelenésével párhuzamosan a falu egyre intenzívebben bekapcsolódott a provincia kereskedelmi életébe, mivel legkésőbb Domitianus korától, a legkorábbi terra sigillata leletek feltűnésétől az importtárgyaknak is egyre inkább fizetőképes piaca lett. Ezt tanúsítja az előkerült terra sigillata töredékek feltűnően nagy száma 74 . A civitas Eraviscorum fennállása alatt a falu körüli földek még az őslakosság kezében lehettek (a legkorábbi időben leginkább közös használatban 75 ). A falut azonban Aquincum municipiumímk. megalapítását követően, mint vicust bizonyosan egy rómaiak által mesterségesen létrehozott pagushoz sorolták, amely a birtokviszonyok átalakulását is eredményezte. (Nem állunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a pátyi római falu - a közeli budaörsi római településhez hasonlóan - az Aquincumtól DNy-ra fekvő pagus Hercu/iushoz tartozott. Elképzelhető ezért, hogy ezt a települést is megnevezték г pagus és falvai által állított budaörsi Terra Mater oltár egyik, valószínűleg elveszett sorában 76 .) Szembetűnő, hogy Pátyról mindöszsze egyetlen bizonyosan Aquincum municipiumának időszakára keltezhető feliratos kőemléket ismerünk (kat. 5), amely a helyi feliratállítás városlapítást követő visszaesését tanúsítja. Ez alátámasztja Alföldy G. megállapítását, amely szerint „a városokhoz csatolt vicusok parasztjai továbbra is kisbirtokosok maradtak, bár rosszabb körülmények között, mint a municipiumok vagy coloniák alapítása előtt 77 ". 71 MRÁV 2006. s.a. 72 A hadsereg romanizációs politikában betöltött szerepéhez: a dunai provinciákban: ALFÖLDY 1988.12-13 és általában: ALFÖLDY 2005. 37-38. 73 OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 185. 74 OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 194-195 és Gabler D. e kötetben közölt cikkét. 75 SZABÓ 1971. 34. 76 A pagus Herculius és vicusai által állított Terra Mater oltár feliratához Id.: MRÁV 2005. 30; MRÁV - OTTOMÁNYI 2005. 77 ALFÖLDY 1959. 20.
