Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról

Név Rokonság Keltezés Irodalom Appius ff. fia: Somovitus (f) Appi fi Kr. u. 2. század ele­je MARÓTI - MRÁV 2003. 254, 7 (Szent­endre) Appius ff. fia: Epmagurix Appi f Kr. u. 1. század vége kat. 3 (Páty) Appius Vergissaef. nagyapa: Magimarus Kr. u. 2. század eleje TRH 202 (Bikács, Tolna megye); KO­VÁCS 2005. 225-230 Appius Rosionisf. apja: Rosio Kr. u. 2. század első fele AE 1937, 209 (Aquincum); MÓCSY 1959. 254 Nr. 186/46 Appianus ff. Medulii Utvivunis f örököse, Otiorixal Kr. u. 2. század ele­je KUZSINSZKY 1908. 110-111, 53. kép = MÓCSY 1959. 255 Nr. 189/3 (Nagyté­tény közelében „Mihályházán") Appifajnus ff anyja: Ava Magimarif Kr. u. 1. század vége - 2. század eleje RIU 893 (Szentendre); MÓCSY 1959. 248 Nr. 176/7. Ulpia Appiana Kr. u. 2. század kö­zepe CIL III 3283 (Mursa); MÓCSY 1959. 260 Nr. 217/1 „Ulpia ist Eingeborene, stammt ihrem Cognomen nach aus der Umgebung von Aquincum." Eraviscusok által viselt Appius és Appianus cognomenek. kuli teljes név első tagja a „ló" jelentésű 30 Epo lehetett, amelyből az о kiesett 31 . Az egytövű totemisztikus Epo illetve Eppo személynevek D-Pannoniában különösen kedveltek 32 , sőt az egykor az Alföld EK-i részén lakó kelta anartiusok névadásában is kimutatható 33 . A má­sodik tagban a „szolga" vagy „ifjú" jelentést hordozó —magú- szó ismerhető fel 34 . A név utolsó tagja a -rix komponens, amely ekkor már inkább a „gazdag" je­lentés felé tolódott el 35 . (A magu-rix kompoziciónak „Knappenherr" jelentést tulajdonítanak 36 .) Galliából ismerünk egy hasonló névösszetételt (Epo-redo-rix) 37 . Epmagurix apja az Appius cognoment viselte, amely a Kr.u. 1. század végén-2. század első felében eraviscus területen különösen kedvelt név volt (1. táblázat). Első­sorban peregrinus jogállású, eraviscus származású sze­30 DOTTIN 1918. 256. 31 Az о kiesése b előtt már adatolt jelenség Pannónia bennszülött ne­vei között: SZABÓ 1963. 223. 32 CIL III 3872; 10552; Alj 131; ILJug 299; SASEL KOS 1997. Nr. 82-88. 33 Iulia Utta Epponisf. Florina natione Anartia: CIL III 10552 = 3598; MRÁV- OTTOMÁNYI 2005b. 93-99 34 DOTTIN 1918. 269; WEISGERBER 1930. 204. 35 SCHMIDT 1957. 74-77; Trier 1943. 535; Szabó 1964. 172. 36 SCHMIDT 1957. 235; másként MEID 2005. 82-83: „König von jungen Männern". 37 CIL XIII 2805 vö.: 2728. A névben szereplő -redo- komponens jelentése: futás, (ló)verseny: DOTTIN 1918. 281. mélyek viselték, ezért a nevet latin hangzása és ritkán előforduló római változata 38 ellenére EK-Pannoniában, őslakos környezetben kelta eredetű cognomennek kell tartanunk 39 . Ezt elsősorban előfordulásának azon esetei bizonyítják, amikor az Appius cognoment viselő kelta apa a fiának még továbbra is kelta nevet adott (ld. például Somovitus Appi f, Epmagurix Appi f). Az Appius cognomen latinizált, Appianus formájával is gyakran találkozunk az eraviscus névadásban 40 . A sírszöveg utolsó sorában a coniugi szónak az oiugi 41 és a carissimae melléknévnek pedig az eddig párhuzam nélküli arisia vulgáris alakjai olvashatók. A szókezdő с betű mindkét esetben lemaradt. Keltezés: Kr.u. 1. század második fele-2. század legeleje. Irodalom: MARÓTI - MRÁV 2004. 251-252, 4; EDH­HD037467. 38 Az Appius név elsősorban nomenként ismert (LÖRINCZ 2005, 66), cognomenként való használata azonban ritka. Sinte kizárólag egy­kori kelta területeken fordul elő, mint É-Italiában (CIL V 4135, 7174), Gallia Belgicában (CIL XIII 8227; ALFÖLDY1968, 56-57 Nr. 167) és Lugdunensisben (CIL XIII 1832), valamint legnagyobb számban ÉK­Pannoniában. 39 Vergissa Magimarif. síroltárán az elhunyt fiának Appius nevét mint latin cognoment értelmezte: KOVÁCS 2005. 229. 40 A név bennszülött eredetéhez és előfordulásaihoz Id.: MÓCSY 1959. 164. 41 Az n betű gyakori kieséséhez ld. a coiux szó előfordulásait: például RIU 142,144,184, 535, 543, 549, 577, 690, 739, 899, 911, 934, 944. 407

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom