Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

miáját a dákoknak tulajdonítja, T. Knez egyértelműen amellett foglal állást, hogy ezeket a leletanyagokat a tipológiai kritériumok alapján etnikailag keltának tekinthetjük (KNEZ 1996. 443). Az az álláspont, mely szerint a LT С korú zárt leletegyüttesek kézzel formált edényei dákok, a korongoltak kelták lennének, nem állja meg a helyét. A szlovákiai „kelta-dák" edények elterjedésének nyugati határát a Morva folyó képezi, ettől nyugatra csupán egyedi LT D2 korú leletekkel találkozhatunk (Oberleiserberg (KERN 1996. Abb. 5), BurgenlandMüllendorf). Bécs környékén, továbbá a Bécsi medencétől délre hiányoznak edényeik.

123 A Kr.e. 1. század második feléhez kapcsolódik a szlovákiai terület 2. csoportja, a Zemplén (Zemplín) központú keletszlovákiai térség, ahol ezt az összetett etnikai képet felmutató népesség egészen a Przeworsk kultúra öszszeomlásáig, a markomann háborúkig zavartalanul él tovább. A pátyi kézzel formált telepanyag számos párhuzama a gellérthegyi erődített telep anyagából ismert. Az oppidum virágkorát Bónis E. a LT D2b időszakára, a Kr. e. 1. század utolsó évtizedeire keltezi és a szlovákiai kelta-dák horizonttal egyidejűnek tekinti (BONIS 1969. 230, 237). A telep LT Dl előzményekkel nem rendelkezik. A magaslati telep anyagában a római kori leletanyag egészen csekély arányban, mindenütt LT D áruval együttesen került napvilágra. A tabáni teleprészen, ami a hegy északkeleti lábánál fekszik, ugyancsak a késő kelta-római kori áru párhuzamos jelenlétét regisztrálták (BÓNIS 1969. 230-231). Az említett területeken mindenütt hallstatt-szkíta alaplakossággal számolhatunk, ahol a kelta megtelepedés több fázisban zajlott le. A folyamat legintenzívebb időszaka a LT C-ben regisztrálható. A kézzel formált leletanyag arányának növekedése a nyugati és a keleti kelta területek Kr. e. 1. századi lelethorizontjaira egyaránt jellemző.

124 Kérdésként vetődik fel, hogy a sajátos stilisztikai és formanyelvvel jellemezhető edények a Kárpát-medence teljes területén hasonlóképpen lejátszódó történeti folyamat eredményeként alakultak ki, vagy az erdélyi régió jelentette azt a központi területet, ahonnan az 1. századi népmozgások következtében közvetítésre kerültek. A fenti áru Erdély és a Kárpátokon kívüli térség közép-latene anyagában jelentős mennyiségben van jelen, ami az egyes feldolgozásokban mindössze azon téves alapvetésből lett dák, hogy kézzel formált. 123 H. URBAN, Otto 1996. Zur Chronologie der jüngeren Latènezeit in Ostösterreich. ArhVest 47. 204; HOREDT 1969. 53. 124 Jó példát szolgáltat ehhez Basel-Gasfabrik és Basel-Münsterhügel lelőhelyek kézzel formált anyagának mennyiségi összevetése, ahol szintén ezt a jelenséget tapasztalták. Furger-Gunti ezt a főzőedények és a reperezentatívabb jellegű edények elkülönülési folyamataként értelmezi, FURGER-GUNTI 1979. 74-75, Abb. 42. Az Esztergom és Páty környéki LT С korú leletanyagban a szlovéniai, a szlovákiai és a központi dák területtel szemben nem mutatható ki a kézzel formált áru, a tárgyalt területen először a LT D anyagokban jelenik meg. A Dunántúl egyéb LT B-C korú leletanyagaiban is csak szórványosan fordul elő.

125 A közölt leletanyagok alapján azonban a LT D periódus viszonylatában sem sokkal jobb a helyzet, pedig ahogy a feldolgozott leletanyagok mutatják, ebben az időszakban kézzel formált leletanyag előfordulása általánosnak tekinthető.

126 A kelet-magyarországi térség LT С anyagából ismerünk néhány olyan kézzel formált hordó alakú, behúzott peremű edényt, kónikus csészét, melyeket bütyök rátét-ujjbenyomássor kombinációja díszít, ahol az effajta leletanyagot legtöbbször a kelta foglalás előtti szkítáknak szokás tulajdonítani.

127 Miután a leletanyag a központi dák régióban a szlovákiai és a bánáti térségnél is némileg korábban jelenik meg (LT C2/D1), valószínű, hogy a kerámia sajátos jegyeinek közvetítésében a Kr.e. 2-1. század fordulóján és az 1. század közepén zajló népmozgások szerepet játszhattak. A folyamat egyértelműen ezekhez a népmozgásokhoz való kapcsolását azonban nehezíti, hogy a formai és a díszítőjegyek az egész térségben autochtonnak tekinthetők. Az azalusok és eraviscusok esetében is feltételezhetjük, hogy kelta, illyr, esetlegesen dák csoportokból álltak, akiket részben kelta, részben pannon arisztokrácia vezetett (VISY 1994 9-12). 125 Rezi-rezicseri Homokbánya LT B2-C1 anyagában egy S-profilú, egy kihajló peremű, mély tál és egy csésze, Vindornyafok területén egy hasonló tál került elő, mint a rezi anyagban, CCFH I, 100, Grave Nr. 4, Nr. 5, Pl. 17, 3, CCFH I, 124, Nr. 8, Pl. XXXI, 8; CCFH I, 106, Grave Nr. 21, Nr. 2, Pl. 20,15; CCFH 1,138; a LT Cl korú Hévíz-Vörösmarty u. lelóhelyű temetőben 3 grafitos kézzel formált csészéről van tudomásunk, CCFH I, 76-77, Grave Nr. 1, Nr. 11-12; CCFH I, 77-78, Nr. 1; a ménfőcsanaki LT B-C korra keltezett temetőanyagban egyetlen további töredékről tudunk, ami a nyitott szitula formájú fazekak közé tartozik, CCFH I, 26, Grave Nr. 17, Nr. 2. 126 Az esztergomi terület mellett a Corpusban mindössze Ormándlak (pontosabb korszak megjelölés nélkül) és Keszthely-Fenékpuszta anyagából említenek LT D2 korú kézzel formált leletanyagot, az utóbbi egy behúzott peremű, fésült díszű csésze darabja. 127 KAPOSVÁRI 1966,198, 121. sír anyaga; M. HORVÁTH Attila 2002. Előzetes jelentés, a Bp. XVII. ker. Rákospalota-Üjmajorban előkerült szkíta kori településrészletről. BudRég 35. 103-123. 330