Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

a már kiégetett edény felületét vonták be egy utólagos agyagtapasztással, ami a nyílt tűzön való használat során vöröses árnyalatúra égett. Égetési módozataik alapján az agyagtapasztásos edények 36,9 % redukci­ósán, 23 % oxidációsán égetett, további 13,85 %-nál részleges oxidációra utaló színrétegzettséget tapasz­taltunk (26,25 % az égetés módozata nem állapítható meg). Ha a bizonytalan daraboktól eltekintünk, az alkalmazott égetési eljárás tekintetében meglehetősen kiegyenlített képet kapunk. Olyasfajta összefüggés nem állapítható meg, hogy inkább a porózusabbnak tartott oxidációs edényeknél alkalmazták. Az eljá­ráshoz a levegőn sárgás árnyalatúra száradó agyagot használtak. Hasonló jelenséggel a pannóniai anyagban eddig csu­pán a szakályi kagylós anyagú, erősen porózus felü­letű és anyagú fazekaknál találkoztunk (GABLER - HORVÁTH 1996.159). Azon fazekak esetében melyek másodlagosan éget­tek, és emellett a külső felületükön agyagtapasztásos bevonatot regisztráltunk, a főzőedényként való hasz­nálat mellett tehetjük le a voksunkat. Az utólagos bevonattal ellátott edények 11 %-nál tapasztaltunk másodlagos égésnyomot. Ezt az eljárást, a nyílt tűzön használt főzőedények hőállóságának növelésére, a közelmúltig alkalmazta a fazekasság, a népi edények esetében a nagyméretű lakodalmas edényeknél fordul elő. 108 Ami feltehető­en nem az edény méretével, hiszen a tárgyalt anyagra nagy méretű edények különösebben nem jellemzők, hanem az edények folyamatos igénybevételével állt kapcsolatban. MÁSODLAGOS NYOMOK A másodlagos nyomokat eredetüket tekintve két cso­portba sorolhatjuk. Az egyik csoportba a funkcionális használatból eredő, a másikba a több évszázados talaj­hatásokból fakadó változatok tartoznak (MAGETTI - KAHR 1981. 2). Az előbbihez a másodlagos égés­nyomok, 109 ételmaradványok és a póruskülönbség ki­alakulása sorolható. Effajta nyomok hiányában a faze­kak tárolóedényként való alkalmazásával is számolni kell. A felületi lyukacsosság részben a talaj savasságá­nak következményének tekinthető, ami a cserép ké­miai összetételének megváltozását is eredményezheti. Az edények utólagos „restaurálásra", vagy esetleg fü­lek felerősítésére szolgáló átfúrt lyukakkal a pátyi le­letanyagban nem találkoztunk. A pátyi anyagban a töredékek 71,89 %-nál lehetett másodlagos hőhatás következtében létrejött hamus vagy égett, erősen elszíneződött foltot észlelni. A 108 Véninger Péter (Szépművészeti Múzeum, Budapest) szíves szóbeli közlése. 109 A napocai kézzel formált anyag 80 %-ánál lehetett megfigyelni, RUSU-BOLINDET, Viorica et al., 2000. 173. másodlagos égésnyomok esetében lehetetlen vissza­következtetni, hogy a funkcionális használatból ered­nek, vagy a darabok lelőkörülményeik következtében égtek meg. Funkció Darabszám fazék 879 fedő 55 csésze 62 tál 2 tányér 2 tégely 1 tárolóedény 1 háromlábú tál 1 szűrő 1 } 132 összesen 1136 Elszenesedett ételmaradványt az edény belsejében a töredékek 3 %-ánál rögzítettünk, ami a fenti darabok esetében a formai jegyektől függetlenül is a főző­edényként való funkcionális használatot erősíti meg. A pátyi telepanyagban összesen 48 olyan töredéket találtunk, melyben a másodlagos égésnyomok mellett ételmaradvány is észlelhető. Az edények többsége fa­zék (39 db), két csésze és egy tányér mellett, 9 további töredék formai besorolása nem végezhető el. Az Esztergom környéki leletanyagban jóval csekélyebb azon darabok száma, melyekben ételmaradványt ész­leltünk, mindössze 6 töredékről van szó, ami a lelet­anyag mindössze 0,7 %-át teszi ki. Az „dák csészék" főzőedényként (sütőcsésze) való al­kalmazása mellett szól az a két pátyi töredék, melyek­ben a másodlagos égésnyomok mellett ételmaradványt is regisztráltunk. 110 A fedők formai jellegüknél fogva a főzéshez kapcsolódnak, melyek %-e a pátyi lelőhelyen égésnyomokat hordoz. A KÉZZEL FORMÁLT KERÁMIA TÖRTÉNETI INTERPRETÁCIÓJÁNAK LEHETŐSÉGEI A köztudatban a római kézzel formált töredékek gya­korta a késő római időszakhoz kapcsolódtak, mint a provinciába betelepülő barbár népcsoportok materiá­lis hagyatékai, vagy egyszerűen az őskori töredékek közé kerültek. Előfordulásuk több anyagfeldolgozás­ban is arra szolgált, hogy az adott területen egy idegen 110 Augusta Raurica színházának Kr.u. 1. század végére-2. század elejére keltezhető rétegeiből 6 olyan főzőedény került elő, amiben étel­maradványt regisztráltak. Ebből 2 töredék csésze, amit az ételmarad­ványból adódóan sütőcsészeként határoztak meg, WAHREN 1992. 9/65, 11/76. 327

Next

/
Oldalképek
Tartalom