Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

a már kiégetett edény felületét vonták be egy utólagos agyagtapasztással, ami a nyílt tűzön való használat során vöröses árnyalatúra égett. Égetési módozataik alapján az agyagtapasztásos edények 36,9 % redukciósán, 23 % oxidációsán égetett, további 13,85 %-nál részleges oxidációra utaló színrétegzettséget tapasztaltunk (26,25 % az égetés módozata nem állapítható meg). Ha a bizonytalan daraboktól eltekintünk, az alkalmazott égetési eljárás tekintetében meglehetősen kiegyenlített képet kapunk. Olyasfajta összefüggés nem állapítható meg, hogy inkább a porózusabbnak tartott oxidációs edényeknél alkalmazták. Az eljáráshoz a levegőn sárgás árnyalatúra száradó agyagot használtak. Hasonló jelenséggel a pannóniai anyagban eddig csupán a szakályi kagylós anyagú, erősen porózus felületű és anyagú fazekaknál találkoztunk (GABLER - HORVÁTH 1996.159). Azon fazekak esetében melyek másodlagosan égettek, és emellett a külső felületükön agyagtapasztásos bevonatot regisztráltunk, a főzőedényként való használat mellett tehetjük le a voksunkat. Az utólagos bevonattal ellátott edények 11 %-nál tapasztaltunk másodlagos égésnyomot. Ezt az eljárást, a nyílt tűzön használt főzőedények hőállóságának növelésére, a közelmúltig alkalmazta a fazekasság, a népi edények esetében a nagyméretű lakodalmas edényeknél fordul elő.

108 Ami feltehetően nem az edény méretével, hiszen a tárgyalt anyagra nagy méretű edények különösebben nem jellemzők, hanem az edények folyamatos igénybevételével állt kapcsolatban. MÁSODLAGOS NYOMOK A másodlagos nyomokat eredetüket tekintve két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba a funkcionális használatból eredő, a másikba a több évszázados talajhatásokból fakadó változatok tartoznak (MAGETTI - KAHR 1981. 2). Az előbbihez a másodlagos égésnyomok,

109 ételmaradványok és a póruskülönbség kialakulása sorolható. Effajta nyomok hiányában a fazekak tárolóedényként való alkalmazásával is számolni kell. A felületi lyukacsosság részben a talaj savasságának következményének tekinthető, ami a cserép kémiai összetételének megváltozását is eredményezheti. Az edények utólagos „restaurálásra", vagy esetleg fülek felerősítésére szolgáló átfúrt lyukakkal a pátyi leletanyagban nem találkoztunk. A pátyi anyagban a töredékek 71,89 %-nál lehetett másodlagos hőhatás következtében létrejött hamus vagy égett, erősen elszíneződött foltot észlelni. A 108 Véninger Péter (Szépművészeti Múzeum, Budapest) szíves szóbeli közlése. 109 A napocai kézzel formált anyag 80 %-ánál lehetett megfigyelni, RUSU-BOLINDET, Viorica et al., 2000. 173. másodlagos égésnyomok esetében lehetetlen visszakövetkeztetni, hogy a funkcionális használatból erednek, vagy a darabok lelőkörülményeik következtében égtek meg. Funkció Darabszám fazék 879 fedő 55 csésze 62 tál 2 tányér 2 tégely 1 tárolóedény 1 háromlábú tál 1 szűrő 1 } 132 összesen 1136 Elszenesedett ételmaradványt az edény belsejében a töredékek 3 %-ánál rögzítettünk, ami a fenti darabok esetében a formai jegyektől függetlenül is a főzőedényként való funkcionális használatot erősíti meg. A pátyi telepanyagban összesen 48 olyan töredéket találtunk, melyben a másodlagos égésnyomok mellett ételmaradvány is észlelhető. Az edények többsége fazék (39 db), két csésze és egy tányér mellett, 9 további töredék formai besorolása nem végezhető el. Az Esztergom környéki leletanyagban jóval csekélyebb azon darabok száma, melyekben ételmaradványt észleltünk, mindössze 6 töredékről van szó, ami a leletanyag mindössze 0,7 %-át teszi ki. Az „dák csészék" főzőedényként (sütőcsésze) való alkalmazása mellett szól az a két pátyi töredék, melyekben a másodlagos égésnyomok mellett ételmaradványt is regisztráltunk.

110 A fedők formai jellegüknél fogva a főzéshez kapcsolódnak, melyek %-e a pátyi lelőhelyen égésnyomokat hordoz. A KÉZZEL FORMÁLT KERÁMIA TÖRTÉNETI INTERPRETÁCIÓJÁNAK LEHETŐSÉGEI A köztudatban a római kézzel formált töredékek gyakorta a késő római időszakhoz kapcsolódtak, mint a provinciába betelepülő barbár népcsoportok materiális hagyatékai, vagy egyszerűen az őskori töredékek közé kerültek. Előfordulásuk több anyagfeldolgozásban is arra szolgált, hogy az adott területen egy idegen 110 Augusta Raurica színházának Kr.u. 1. század végére-2. század elejére keltezhető rétegeiből 6 olyan főzőedény került elő, amiben ételmaradványt regisztráltak. Ebből 2 töredék csésze, amit az ételmaradványból adódóan sütőcsészeként határoztak meg, WAHREN 1992. 9/65, 11/76. 327