Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

VII. TÍPUS: HOSSZÚ, FERDÉN KIHÚZOTT PEREMŰ FAZEKAK (2. kép 11-14) A típusba sorolt töredékek közös jellemzője, hogy a peremük ferdén kihúzott. Az előző típustól az különbözteti meg, hogy ezek a példányok a nyaki résznél többé-kevésbé erőteljes szögben megtörnek. A 24 pátyi töredéket 3 altípusba soroltuk. Az egyszerű, profilálatlan peremű altípus valamennyi példánya, amennyire a töredékek alapján megítélhető, a hasas fazekakhoz tartozik. Vállfutásuk egyenes és ívelt változatban is előfordul. A hosszú, többnyire egyszerű perem záródása lekerekített és metszett formában egyaránt megfigyelhető. A pátyi lelőhelyről 22 peremtöredéket soroltunk ebbe az altípusba, 3 darab peremét árkolás tagolja (2. kép 11). A 2. altípus egyetlen töredékének pereme a nyaki résznél megvastagszik, és szögben megtörik. Azok a töredékek, melyek ebbe a típuscsoportba kerültek, meglehetősen vegyes képet mutatnak. A vízszintesen kihajló peremű változat peremátmérője 25,2 cm, peremszéle lekerekített, a peremet felül hornyolás tagolja (2. kép 14). A fenti típus késő kelta kontextusból is ismert, mely a Kárpát-medencei késő latène leletanyagok feldolgozásakor többnyire a „dák jellegű" megjelölés alatt szerepel. A forma azonban javarészt a római kori leletanyagokra jellemző, ahol a kézzel formált és a korongolt edények között is általánosnak tekinthető. VIII. TÍPUS: DOLIUM (2. kép 15) A fenti leletanyagban egy, 32 cm peremátmérővel rendelkező edényt a tárolóedényekhez soroltunk. Erősen hasasodó, széles edényről van szó, melynek vállrésze erősen ívelt. Pereme enyhén megvastagodó, kihúzott. A fenti válltöredéket tagolt bütyökrátét díszíti, és a lelőhely késő latène periódusát képviseli. TÁLAK A fenti leletanyagban teljes tálforma nem rekonstruálható. Formai sajátosságaik tekintetében rokonságban állnak az ívelt falú csészékkel, melyektől mindössze mérettartományuk alapján különülnek el. Többségük szájrésze profilálatlan, nyakrész kialakítása nélküli széles, tagolatlan edények. Sajátosságuk, hogy a peremátmérőjóval meghaladja a talpátmérő szélességét. Funkcionális alkalmazásukkal kapcsolatban felmerül, hogy fedőként is használt edényekről lehet szó. A tálak a feldolgozott anyagban meglehetősen kis mennyiségben jelennek meg, mindössze 2 töredéket soroltunk ehhez az alapformához. A tálak ismételten egy olyan egyszerű formát képviselnek, ami a Hallstatt időszaktól megtalálható. A Hallstatt változattól a késő latène korú darabokat az különbözteti meg, hogy aljuk behúzott, a váll törésvonala feljebb fekszik és peremük gyakran megvastagodó (WIELAND 1996. 160). A forma Wulstrand jellegű peremmel a késő római időszak formakincsében újra megjelenik.

41 HÁROMLÁBÚ TÁL (DREIFUSSSCHALE) A fenti leletanyagban mindössze egy lábtöredék fordul elő, amit az edénytípus jellegzetes aljkialakítása alapján egyértelműen meghatározhattunk. A háromlábú főzőedények használata a késő kelta kortól igazolt (STÖCKLI 1979. Nr. 839), a római birodalom egyes részein eltérő mértékű és időintervallumú használatával találkozunk.

42 S. Zabehlicky-Scheffenegger a magdalensbergi darabok alapján ezt a funkcionális formatípust a kézzel formált daraboktól eredezteti, álláspontja szerint a korongolt változatok megjelenése későbbre tehető (ZABEHLICKY-SCHEFFENEGGER 1997.127). TALPAS TÁL/GYÜMÖLCSÖSTÁL (?) (3. kép 7) A fenti pátyi töredék formai meghatározásakor leginkább a talpas tálakhoz történő besorolást tartjuk valószínűnek. Vízszintesen kihajló pereme alatt válla függőlegesen halad az oldalfal erőteljes szögben megtörő vonaláig, ahonnan kónikusan fut az aljrész irányába. A töredék alapján a teljes forma rekonstruálása nem lehetséges. Formai jegyei azonban leginkább erre az edényfajtára emlékeztetnek. A darab peremátmérője 30 cm és egy meglehetősen széles, sekély tálról lehet szó. A fenti darab kisebb-nagyobb kvarcszemcsékkel és tört kerámiával soványított, felülete kívül és belül egyaránt simított. Lelőkörülményeit tekintve (C/14 K-i fele) olyan gödöranyagból származik, mely egyetlen nyers színű római töredéket kivéve, kelta leletanyagot tartalmazott (dudorperemű és S-profilú tálak, besimított díszű darabok). A fenti darabon felül az ásató a gödörből egy további talpas tálat is említ korongolt változatban.

43 Az lelőhelyről azonban még további 3, késő kelta-kora római leletösszefüggésből napvilágra került darab is ismert.

44 A talpas tálakat, miután Erdély késő kelta leletanyagainak kézzel formált és korongolt változatban egyaránt 41 Köszönettel tartozom Ottományi Katalinnak, hogy a PhD disszertációm munkahelyi vitára készített opponensi véleményében felhívta a figyelmemet a következő lelőhelyekre: Dunabogdány/tábor, Leányfalu/ őrtorony, Intercisa/tábor, Keszthely-Fenékpuszta. 42 A Rajna mentén a flaviusi kort követően már nem maradt használatban, míg az alpesi provinciákban egészen a 2. század közepéig használt főzőedények, BÜRGI - HOPPE 1985, 56; ZABEHLICKYSCHEFFENEGGER 1997. 127-132. 43 Ld. Ottományi Katalin közlését ebben a kötetben, Ltsz.: 2005.8.17.1. 44 Ld. Ottományi Katalin közlését ebben a kötetben, (C/28 1. objektum - Ltsz.: 2005.5.28.356, G/5 gödör - Ltsz.: 2005.9.5.2., H/3, 1. ány). 310