Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

A darabok között számos formavariáns rajzolódik ki, ami részben a peremváltozatokból, részben pedig az oldalfal kialakításából ered. A peremváltozatok között a profilálatlan szájrészü, az enyhén kihajló, és a ferdén kihúzott variánsok egyaránt megfigyelhetők. Néhány esetben az enyhén ívelt oldalfal enyhe futású vállrészt képez, ezeket a tojásdad, rövid kihajló peremű fazekaktól azonban az különbözteti meg, hogy formájuk nyitott, a perem és a vállszélesség közti különbség elenyésző (Typ III2a). Egy további formavariánst alkotnak azok a töredékek melyek oldalfala függőleges futású (Typ III2b),

33 illetve melyeknél az ívelt oldalfal meredeken fut az erősen szűkülő aljrész irányába (Typ III2c). A típus egyenes falfutású, tölcséres formájú, kihúzott peremű darabja (J/16, szelv., Ltsz.: 2004.3.243.1) formailag közel áll ahhoz a csészéhez, amit Pingel a manchingi anyagból közöl (PINGEL 1971. Nr. 540). A pátyi töredék mérettartománya (peremátmérője 24 cm) alapján a fazekakhoz történő besorolás mellett döntöttünk. A típushoz sorolt edények soványításában elsősorban a tört kerámia dominál, ami a fenti lelőhelyen szerzett tapasztalataink alapján elsősorban a késő latène időszak kerámiaművességének sajátossága. A fenti fazekak peremátmérője a 10-26 cm tartományba esik, két méretváltozat 12-18 cm, és 24-26 cm különíthető el, ez utóbbi azonban jóval ritkábbnak tekinthető. IV. TÍPUS: FÜGGŐLEGES SZÁJRÉSZÜ FAZEKAK (1. kép 11-13) Ezek a fazekak többnyire rövid, függőleges állású peremmel rendelkeznek (Wieland Typ II, Rieckhoíf Typ 97).

34 Egyes darabok szájrésze profilálatlan. Összesen 25 darab sorolható ehhez a típushoz. Az Esztergom környéki anyagban ritkábban fordulnak elő, mindösszesen 14 darabot regisztráltunk. Az 1-2. altípus darabjain a vállon az ujjbenyomásokkal és ferde bevágásokkal tagolt sordísz mellett bütyökrátétek fordulnak elő. A töredékek többsége azonban díszítetlen. Peremátmérőjük 8 és 28 cm között váltakozik, leggyakrabban a 12-22 cm tartományba esik. A típuson belüli altípusok elkülönítését az teszi szükségessé, hogy proporcionális szempontból eltérnek egymástól. A tojásdad fazekak legnagyobb szélességüket (1. altípus), amennyire ez a töredékek alapján megítélhető, az edény középvonalában, vagy az alatt érik el. Válluk futása egyenes, kónikus.

35 A pátyi da33 Hasonló profilú edény a manchingi korongolt áruban is megfigyelhető (Nr. 533), amit V. Pingel a poharakhoz sorolt, PINGEL 1971. 34 WIELAND 1996. Form II, Abb. 60, a Schwarzwald és a Nördlinger Ries közötti területen általánosan elterjedt forma, de előfordulása a manchingi anyagban is igazolt, STOCKLI 1979. Kat.-Nr. 324, 736, 802, 862; RIECKHOFF 1995. 34-35. 35 Az Aquae Helveticae-i leletanyagból ugyancsak számos példányuk ismert (a kézzel formált edények 29 %-a), ahol a lelőhely valamennyi periódusában igazoltak, SCHUCANY, Cathy, 1996. 139. rabok 2/3-a a típuson belül ehhez az altípushoz tartozik, a továbbiak a hasas változatot képviselik. Peremképzésük nem mérvadó, többségében lekerekített, de metszett változatát is megfigyeltük. A fenti darabok peremkialakításukat tekintve szorosan kapcsolódnak az előzőekhez, mindössze az különbözteti meg őket, hogy a legnagyobb szélességüket az edények felső harmadában érik el. Válluk többnyire kissé ívelt futású. A függőleges szájrészü edények Hallstatt kori változata is ismert, hasonló darabokat T. Stöllner a Ha C/D leletegyüttesekben figyelt meg. A függőleges, egyszerű perem ebben az időszakban azonban gyakorta a szélesebb tálformára emlékeztető változatokhoz köthető.

36 A steiermarki Frauenberg anyagában ez a formavariáns korongolt és kézzel formált változatban is előfordul (Artner 205), ami a LT D2 leletegyüttesek jellegzetes képviselője (ARTNER 1998-99. 234). V. TÍPUS: RÖVID, FERDÉN KIHÚZOTT/KIHAJLÓ PEREMŰ FAZEKAK (2. kép 1-4) Az egyik leggyakrabban előforduló fazékforma. A típust egyenes vonalvezetésű, illetve vállban erőteljesebben bővülő fazekak alkotják, melyek rövid pereme egyenletes, lekerekített, esetenként ívelten kihajló. A kihúzott, szögben törő peremváltozat is előfordul. Ezen típus esetében is azonban szem előtt kell tartanunk az a tényezőt, hogy a kézzel formált kerámia megformázásában az esetlegesség jóval jelentősebb szerepet kapott, mint a korongolt árunál. Felépítésüket tekintve a típust hármas tagolódású, zárt, magas formák alkotják, amit négy altípusra tagoltunk. Az altípusokat aszerint különítettünk el, hogy a vállrész futása szűkebb vagy bővebb formát eredményez, továbbá, hogy a hasi rész ívelt futású, vagy erőteljes szögben megtörik. A negyedik alcsoport elkülönítését jellegzetes peremképzése tette szükségessé. Ennek alapján egy tojásdad, hasas változatot, továbbá egy kettős kónikus profilvezetésű, valamint egy kónikus felsőrészű, befele megvastagodó peremű alcsoportot különítettünk el. Az első két altípusnál a vállrész egyenes és ívelt vonalvezetéssel egyaránt előfordul. A típust a nyugati kelta területekről is ismerjük, a württembergi töredékek alapján készített besorolás I, 2 típusának felelnek meg, melyek ott a leggyakoribb fazékformát alkotják.

37 A gellérthegyi anyagban a forma számos darabbal képviselteti magát (Bónis 36 STÖLLNER, Thomas, 2002. Die Hallstattzeit und der Beginn der Latènezeit im Inn-Salzach-Raum. Archäologie in Salzburg Bd. 3/1-2. Salzburg, 168. 37 A fenti típushoz formailag közel állnak a G. Wieland által felvett töredékek, melyek nála I, 2 típust képviselik, WIELAND 1996. 132, Abb. 47; STÖCKLI1979. Taf. 20. 308