Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Torbágyi Melinda: Páty–Malom dűlő 1997–1999. évi ásatás érmeinek értékelése

területén, illetve környékén, pl. Budapest-Bem tér 14 , avagy Tác (FMRU 1, 290), sőt még a Flavius kori Intercisa castellumában és vicusában (FMRU 1, 54, 95.) is. Ezeknek ismeretében tehát nem árt óvatosan bánni ezen kora I. századi bronzpénzek kronológiai értékelésével. Mindenesetre az I. század közepe táján még a legóvatosabb becslések szerint is idekerültek ezek az érmek, és a település teljes éremanyagának nem jelentéktelen részét képezik. Jelentőségüket nö­veli az a tény is, hogy Kelet-Pannonia területén ennek a korszaknak az eddig közzé tett éremanyaga nagyon csekély. A korábbi numizmatikai kutatások a római éremforgalom indulását éppen ezért legkorábban Nero, de még inkább a Flaviusok korától számították. Az utóbbi évtizedek éremleletei alapján azonban egy­re inkább úgy tűnik, hogy finomítani kell ezt a képet, Eszakelet-Pannonia vonatkozásában mindenképpen. Aquincum és tágabb környéke területén egyre több korai, Iulius­Claudius kori érem kerül elő. Éppen ezért nagyon aktuális az aquincumi éremanyag teljes feldolgozása. Mindenesetre a végső szót a kora római éremforgalmat illetően Kelet-Pannonia területén még távolról sem mondhatjuk ki. A pátyi éremanyag esetében feltűnő a Flavius kori érmek rendkívül csekély mennyisége, noha a telepü­lés éremforgalma folyamatos. Ez a többi vizsgált hely esetében - még, ha kis mértékben is - emelkedés az előző periódushoz képest. A Traianus-Hadrianus időszak éremforgalma ellenben már jól illeszkedik az általános pannóniai képhez, a provincia első virág­korához. Az Antoninus császárok korában megint egy visszaesés figyelhető meg az éremforgalomban. Lehetséges, hogy az ebben az időszakban - főként a markomann-szarmata háborúk kapcsán - ideáramló pénz csak a katonaság által érintett helyeken jelent­kezett, és ezért nincs emelkedés az éremforgalomban Pátyon, Tácon és Tokodon, ellenben van Intercisában. A táci éremanyag ezt alátámasztani is látszik, mivel itt Antoninus Pius korának érméi messze felülmúlják Marcus Aurelius és Commodus kibocsátásait (47:25 az arány). Pátyon ez nem ilyen szembetűnő, de az érmek mennyisége is nagyon kevés. (6 Pius kori kibocsátás 4 Marcus korival szemben, valamint 1 Commodus). Tokodon viszont fordított az arány (6:10) a Marcus Aurelius-Commodus kori érmek javára. A Severusok kora, valamint az azt követő közel egy év­század megint jól illeszkedik az általános tendenciákba. Figyelemre méltó viszont a többi vizsgált telephez képest a jelentős növekedés a pénzforgalomban Nagy Constantinus uralkodása idején, pontosabban 313 és 337 között. Kétségtelen, hogy ennek a korszaknak a pénzforgalmi grafikonjai mindenhol jelentős emel­kedést mutatnak a megelőző korszakhoz képest, ami elsősorban a pénzek, a forgalomban lévő rézpénzek elértéktelenedésével áll kapcsolatban. Páty esetében ez az emelkedés azonban jelentősen nagyobb, mint a többi vizsgált helyen. Nagy Constantinus halála után Pátyon az éremforgalom kissé visszaesik, míg a többi vizsgált helyen növekszik, illetve Tokod esetében stagnál. Pátyon a Valentinianus korszakban sem következik be olyan fokú növekedés a pénzforgalmat illetően, mint máshol. A telep legkésőbbi érmei a 378-395 közötti időszak­ból származnak, Gratianus (Kat. 224), Arcadius (Kat. 309.) és egy közelebbről meg nem határozható Victoria hátlapos kisbronz (Kat. 56) az utolsó római veretek. Nem jelentéktelen mennyiség, ha azt nézzük, hogy Pannoniában 375/378 után már alig érkeznek új pénzek, és a vizsgált helyek közül egyedül Tokodról ismert ilyen korú pénz, egyetlen darab. Itt pedig még bizonyíthatóan folyt az élet az V. században is. 15 A fenti észrevételek remélhetőleg használható adalé­kul fognak szolgálni Pannónia, és közelebbről Kelet­Pannonia éremforgalmának további vizsgálatához, értékeléséhez. 14 Kérdő Katalin 2000-2001-es Tölgyfa és Medve utcai ásatásain 6 15 MÓCSY András (Hrsg.) Die spätrömische Festung und das Augustus és 3 Tiberius kori bronzpénz került elő. Gräberfeld von Tokod. Budapest 1981.

Next

/
Oldalképek
Tartalom